Nevettünk a pösze Dorottyán, meghatódtunk a Bicebócákon, kiderítettük, hány kuglóf egy árva szerelem. Hallgattunk párbeszédet mindennapi semmiségeinkről, elutaztunk önmagunkhoz József Attilával, láttuk összeomlani a pszichológust, és magunkra ismertünk a tévéből boldogságot „vásároló” famíliában. Amatőr színjátszó fesztiválon voltunk. [caption id="attachment_29839" align="aligncenter" width="1000"] Csoportkép résztvevőkkel[/caption] Székelyudvarhelyről Az osztály, a MÜTF-SGR Projekt, a Bicebócák Bóbita csoportja, az Üvegfigurák Színjátszó Csoport, a Vitéz Lelkek, Marosvásárhelyről az Artsy M, Gyer­gyószentmiklósról a Za­kusz­ka – összesen hét amatőr színjátszó társulat vett részt és mutatta be produkcióját Szé­kely­udvarhelyen, a XIV. Amatőr Színjátszó Fesztiválon. A május 28-án, szombaton lezajlott egynapos fesztivál házigazdája az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) és a P. Fincziski Andrea és Bekő Fóri Zenkő színművészek által vezetett Üvegfigurák Színjátszó Csoport volt. A maratoni, délelőtt 11 órától este 10 óráig tartó fesztiválnak ezúttal tétje is volt, hiszen a zsűri – Albert Orsolya és Mihály Szilárd színművészek és a cikk szerzője –, szakítva a korábbi fesztiválos hagyománnyal, nemcsak szóban értékelte a produkciókat, hanem díjazta is azokat. Bár a legjobbaknak járó díjért a hétből öt előadás vetélkedett – a házigazda Üvegfigurák és a fogyatékos gyermekeket gondozó Orbán Alapítvány Bicebóca csoportja versenyen kívül mutatta be előadását –, mégsem volt könnyű eldönteni, hogy kik vigyék el a pálmát. Szövegértés és -használat, beszédtechnika, színpadi jelenlét és mozgás, helyzetek kidolgozottsága, színészi játék, no meg a darabválasztás – ezek voltak az elbíráláshoz megadott „koordináták”, de a felhozatal sokszínűségében pontosan tájékozódni így sem volt egyszerű, hiszen minden előadás kiemelkedő volt a maga nemében. A maratoni programot a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tizedikesei, Az osztály indította. Bár néha csetlettek-botlottak, a szövegmondásuk sem volt mindig kristálytiszta, de frappánsan, humorosan keltették életre a „furcsa vitézi versezetet”, és tették sportcipőben bálozó, szerethető kortársunkká Csokonai Vitéz Mihály kétszáz éves Dorottyáját, vele együtt pedig a vele „fársángoló” dámákat és bohó ifjakat. Elvegyülni és kiválni, megérteni a tollakat és műanyag zacskókat „termő” fa árnyékéban csevegő plázacica és „egyszerű” lány párbeszédét – hétköznapi ürességeink váltak láthatóvá Balogh Bálint Előjátékában, amelyet a MÜTF–SGR Projekt mutatott be. Szállt és szólt mindenkihez – a marosvásárhelyi Artsy M Diákszíntársulat József Attila költeményeiből készült összeállítással hívta a nézőket „lélekutazásra”. A verses-zenés előadás műfaját tekintve ugyan „kakukktojás” volt a színművek közt, de dr. Gyéresi Júlia rendező tanítványai minden elbírálási szempontot tekintve remekeltek. A darabválasztást illetően nagyon magasra tette a mércét a 25 éves múltú Vitéz Lelkek színjátszó csoport. A profi színészeknek is nagy kihívást jelentő, lélektani dráma üzenetét viszont félreérthetetlenül sikerült közvetíteniük Szász Mihálykó Mária tanárnő növendékeinek – élmény volt a vitézi játék. Kicsit túljátszották, kicsit túlkiabálták, de élvezték, és felszabadultan adták elő saját szerzeményüket, a Tele-Víziót – jutalmul hatalmas tapsot kapott és a közönség kedvence lett a verseny utolsó fellépője, a gyergyószentmiklósi Zakuszka. A fesztivál legmeghatóbb momentuma minden kétséget kizáróan a fogyatékos gyermekekkel foglalkozó Orbán Alapítvány Bicebócáinak előadása volt. Lengyel Balázs: Árva Zsuzsi című meséjében az előadók akadozó szavai helyett ismert musical mesélte a történetet, de a színpadon bicegő bicebócák könnyekig meghatották a nagyérdeműt. Rozi lelkem, gyere be! A házigazda Üvegfigurák jóvoltából Szép Ernő világába, egy pesti kávéházba, és egy, a szemünk előtt kibontakozó szerelembe csöppentünk. Rozi jött, Rozi ment, a kuglóf elfogyott, a két árva, a nagysád és a tisztes úr egymásra találtak, a publikum pedig jól szórakozott. A látottakat, a tapasztalatokat a díjkiosztón Albert Orsolya színművésznő, a zsűri elnöke így foglalta össze: – Az előadások szép pillanatai azok voltak, amikor a játékotok önfeledtté, hitelessé vált. Úgy is mondhatnám, hogy a szó jó értelmében, egy kicsit „elrepültetek”, jó energiákkal, felfokozott, de nem túlzásba vitt intenzitása, egymás szemébe nézve, egymásból is építkezve játszottatok. Nehéz szövegekkel dolgoztatok, amit külön értékeltünk. Jó volt tapasztalni, hogy mindegyik társulat együtt, egy csapatként volt jelen a színpadon. Szép, színvonalas produkciókat láthattunk. Arra biztatunk benneteket, legyetek nyitottak, ne féljetek az érzelmeiteket kifejezni és kivárni azt a pillanatot, amikor az, amit színházi csodának nevezünk, ott és akkor megszületik. A legfontosabb: szeressétek a színházat, szeressétek ezt a játékot! – biztatta a színjátszókat a zsűri elnöke. A XIV. Amatőr Színjátszó Fesztivál legjobb férfialakításáért járó díjat Ferenczi Zoltán (Zakuszka), a legjobb női főszereplőknek járót Benedek Timea és Gál Judit ( MÜTF–SGR Projekt) kapta. A legjobb produkciónak a Vitéz Lelkek Equus című előadása bizonyult, különdíjas lett az Artsy M, szervezők különdíját pedig Az osztály kapta. A fesztivál megszervezését Szé­kelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Communitas Alapítvány és Hargita Megye Tanácsa, illetve a Bethlen Gábor Alap támogatta. Lázár Emese