Táborban tanulnak táncot, éneket, hagyományt és rendet, folyamatosan próbálnak a vakációban, hogy méltóképp ünnepeljék decemberben a 20 éves születésnapot. A népes család és mozgalom minősítést egyaránt kiérdemlő Kékiringó Néptánccsoport vezetője, Both Aranka „tanci” számolt be lapunknak a tartalmas nyárról, a tervekről. Táborozással kezdődik min­den nyár a székely­ud­var­helyi Kék­irin­gó Nép­tánc­csoportnál, nem volt ez másként idén sem. Alighogy véget ért a tanév, máris csomagolhattak a táborszezont nyitó kicsik, akiknek június 16–17-én Szé­kely­varsá­gon szerveztek hagyományőrző napokat. Önállóságra is neveli a gyermekeket – Mindig a legkisebbekkel kezdünk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a nyári családi programok miatt később már nagyon nehéz őket összeverbuválni. Ezt az egy hétvégés táborunkat a óvodásoknak meg az első és második osztályosoknak szervezzük. Idén a legapróbb résztvevő mindössze 3 és fél éves volt. A reggel 9 órától kezdődő programot a korcsoport élettani sajátosságai is diktálják, így maximum 20 perces foglalkozásokat tartunk, mert ennél hosszabb ideig már nehéz lekötni a gyermekek figyelmét. Tanultunk táncokat, énekeket, de nagyon sokat játszottunk, volt estimese-vetítés, utána olvasás és most is meglátogattuk Anna nénit, a szövőasszonyt és János bácsit, a zsindelykészítőt, akik már jó barátaink – mesélte az aprók táboroztatásának részleteit Both Aranka, a kékiringósok tancija. Nevetve tette hozzá: a kicsik táborában nincsenek szülők, ő a pótanyuka, Forró István zenész a pótapa, az aprónépek gardírozásában segítő kezet nyújtó nagyobb kékiringós táncosok pedig a póttestvérek szerepét töltik be azért, hogy családias hangulatban, jól teljenek a szülőktől távol töltött napok. Hogy van-e eredménye a pár napos vakációnak? Természetesen, erősíti meg Both Aranka, hozzátéve, hogy a tábor ideje alatt mindenkinek megvan a feladata: segíteni kell az asztalterítésnél, önállóan öltözni, vetkőzni, bekötni a cipőt, rendbe tenni a ruhákat – egyszerű feladatok, de van olyan gyerek, aki a két nap alatt próbálja ki, tanulja meg ezeket a „nem nehéz” dolgokat, nem utolsósorban pedig gyakorolja a csapathoz való alkalmazkodást, a közösségi létet is. Kis műsor a szülőknek, nagy tábortűz mindenkinek – így zárult az idei székelyvarsági aprók tábora. Nemcsak az apraja, a nagyja is járja A Kékiringó nem „csak” egy néptánccsoport. Vezetője, hajtómotorja, az EMKE-díjjal, Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismert Both Aranka tanítónő jóvoltából ma már egyfajta mozgalom is, ahol minden korosztály, a legkisebbtől a legnagyobbig képviselteti magát. Nem csupán az ifjúságé a néptánc öröme – a szülők is csatlakoztak, s bár saját kérésükre nem állnak színpadra, rendszeresen jelen vannak a próbákon, és szíves-örömest a nekik szervezett táborban is. – Hét évvel ezelőtt indult az első felnőttcsoport, ma már harmincöt család jár táncolni hozzánk. Három csoportunk van, ahogy ők nevezik magukat: van nagy-, közép- és kiscsoport. Az úgymond kicsik nemrég alakultak, így még nem vállalták be a többnapos kiszállást, de a nagyok és közepesek egy jót táboroztak Csehétfalván júniusban. Nagyon jó csapat, összetartja őket a néptánc és népzene szeretete, és az, hogy igénylik is ezt a fajta együttlétet. Azt is mondhatom, hogy egyfajta baráti, párkapcsolati terápiaként is működik ez a felnőttmozgalom – fogalmazott Both Aranka, hozzátéve, hogy a csehétfalvi tiszteletes által felajánlott, felújított parasztházaknál jobb, szebb környezetet el sem lehetett volna képzelni a kikapcsolódáshoz. Az idei táborozás sem volt csalódás senkinek, hozzájárult ehhez Sándor Csaba önzetlen segítő közreműködése, és az is, hogy a Kedves zenekar húzta a mindennapi talpalávalót. Tanyasi, kütyümentes napok A felnőttek után a színpadra termett Kékiringó-utánpótlás, azaz 30 táncos lábú gyermek nyaralt és csiszolta ének- és tánctudását a festői, és nem mellesleg térerőtől – így mindenféle technikai kütyütől – mentes környezetben, Lázárfalván. A napi program nyilván feszesebb, tempósabb volt, mint az apróknál, és belefért nemcsak a gyakorlás, de a tűvel, cérnával való ismerkedés és a zöldséghámozás nem ördöngös, de többeknek „idegen” hadművelete is. – Egy gombfelvarrás, a kiszakadt harisnya stoppolása, egy lebomlott szoknyaalj visszaszegése régebb nem volt nagy dolog egy nagyobbacska gyermeknek, de ma már ezt is tanítani kell. Számomra fontos, hogy ilyen egyszerű, hétköznapi dolgokat is elsajátítsanak a gyermekek. Tudjanak fát hasogatni, tüzet gyújtani, krumplit hámozni, felseperni, felmosni, mert ezek az apró dolgok is talpraesetté, életrevalóvá teszik őket. A mi táborunk programjának ez is része – sorolta a házi rendet Both Aranka. Hozzátette: a mobiltelefonokat nem kobozza el, de a használatukat korlátozza. – Szándékosan választok térerőmentes vagy nagyon gyenge jelerősséggel lefedett terepet. Ha a telefonok nyomogatására szüksége van a gyermeknek, azt jelenti, nem jól végeztem a feladatomat. A legnagyobb dicséretet egyik harmadik osztályos tanítványomtól kaptam, aki a lázárfalvi táborértékelőn azt mondta: ő annak örvend, hogy elektromoskütyü-mentes napjai voltak – mesélte kacagva. [caption id="attachment_53101" align="aligncenter" width="4320"] Kör, kör, ki játszik? Népi játékok a lázárfalvi táborban[/caption] Jönnek a haladók, közeleg a jubileum – Eddig ennyi volt a nyári programunk, hátravan még a haladó kékiringósok tábora, amit szeptember elejére időzítettünk. Hatnapos lesz, szintén Lázárfalván, szintén az András Alapítvány kúriájában. Idén 20 évesek leszünk, és szeretnénk méltóképpen megünnepelni a kerek évfordulót. Ezért nem lazítunk, kihasználjuk a nyarat a felkészülésre, folyamatosan, rendszeresen próbálunk a vakációban is. Nagyon sok fellépésünk nincs, örvendünk neki, ha van, mert pozitív megerősítés minden meghívás, de most leginkább a gálaműsorunkat csiszoljuk. Szeretnénk egy jubileumi fotókiállítást is szervezni, egy rövid, az eltelt éveket bemutató kisfilmet is. Pályáztunk, de még az eredményt nem tudom. Ha nyerünk, úgy lesz film, ha nem, akkor mi leszünk az élő mozgókép a színpadon – summázta derűsen a terveket Both Aranka, hozzátéve, reménykedik, mert „ha húsz éve a Jóisten mellénk állt, akkor idén is megteszi”. A jubiláló Kékiringó Néptánccsoport táborozásait a Com­munitas Alapítvány, Hargita Megye Tanácsa, Székely­udvarhely Pol­gármesteri Hivatala és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Lázár Emese