Dimén Levente, a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Középiskola földrajztanára, éppen egy éve talált túrázás során egy pattintott kőeszközt. A szakemberek véleménye szerint a lelet a középső paleolitikumból maradt ránk. Zeteváralja és a Deság árnyéka közötti területen túrázott Dimén Levente, a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Középiskola földrajztanára, mikor szokatlan tárgyra bukkant: mintegy 62 mm hosszú és 34 mm széles, pattintással megmunkált kőreszközre. Az eszköz egy homorú felülettel rendelkezik, viszont az alsó végén kissé domború, kagylós hasadású. A formáját vélhetően az elkészítési technikának köszönheti – különféle ütögetési technikát alkalmazva alakították pengeformára, vélik a régészek. A szakemberek arra következtetnek, hogy a lelet felbukkanási helyén készíthették az eszközt. Hosszas vizsgálatok után körvonalazódni látszik, hogy elkészítésének idejét széles időkorlátok között határozták meg, 35 000 évestől akár 350 000 évesig terjedhet az időkorlát. A kutatómunkában részt vett többek között Botha Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze, és Dénes István is, aki korábban a Vargyas-szorosnál kutatott hasonló leletek után. A ritka kőeszközzel kapcsolatos sejtések beigazolódni látszanak. Dimén Levente elmondása szerint a középső paleolitikumból – az őskőkorszakból – vagy a mezolitikumból, azaz a pattintott kőkorszakból származik az eszköz. Funkcióját tekintve vadászatra alkalmasnak bizonyul, farúdhoz erősítve kiváló lándzsa lehetett belőle, ha pedig kisebb eszközre volt szükség, akkor pengeként is megállta a helyét. A régész szerint az oldalain levő úgynevezett pattintások utalhatnak arra is, hogy valaha vadászatra alkalmazták az ősemberek. A szakemberek feltételezik, hogy a felfedezett tárgyat hidrotermális úton keletkezett kovakőből, azaz szilícium-dioxidból készítették. Ez a kőzettípus Hargita megye bármelyik területén előfordulhat, leginkább a vulkáni területeken gyakori kőzet: nagyon kemény, nagy az ellenálló képessége, illetve pattintásra alkalmas. Épp ezért készíthetett belőle az ősember éles és tartós használati eszközöket – véli a szakember. Az eszköz készítésének helyén élő népességről keveset tudni, viszont a korszakról annál többet. Az akkori időszakban, a jégkorszak melegebb periódusában letelepedhettek itt olyan népcsoportok, amelynek tagjai használhattak hasonló eszközt. Zetelaka község területén még nem találtak ennél korábbi időkből fennmaradt, ember alkotta eszközöket, az adott korszakból viszont igen. A Vargyas-szorosban is kerültek elő hasonló anyagból készült kőpengék. Az összehasonlítás során különbséget is fedeztek fel: a szorosban talált példányok legszebb darabja a pattintott kőeszköz, ami mind elkészítési technikájában, mind funkcióját tekintve a többi fölé emelkedik. Az eszköz több 100 000 éves technikával készült, miután az ősember felfedezte a kő formálásának módjait. A szakemberek szerint rengeteg idő telt el a tárgy készítése óta óta, mégis viszonylag épen maradt meg napjainkig. Ez elsősorban a védett helynek köszönhető, a körülmények lehetővé tették, hogy átvészelje a természet viszontagságait. Másodsorban az anyagának köszönhető a fennmaradása, hiszen az egyik legkeményebb kőzetből készült. Ha továbbra is védett marad, akár évszázadokig megőrizheti jelenlegi formáját. Dimén Levente bízik abban, hogy felfedezése a közeljövőben a zetelaki önkormányzat által megvásárolt, régi parasztházban kaphat helyet. A parasztház felújítása már elkezdődött, és a munkálatok befejezése után, a pattintott kőeszköz szerepelhet a kiállított tárgyak között. Történelmi értékét tekintve sem elhanyagolható, de a település múltját is jelképezi. – A kőeszköz nem tud megsemmisülni, ha vigyázunk rá, az idők végezetéig megtekinthető marad a felújított tájházban – mondta a földrajztanár. Dimén Levente megjegyezte, hogy az első adódó alkalommal visszamennek a terepre, átfésülik, újabb leletek után kutatva. Meggyőződése, nagy eséllyel találnak újabb eszközöket.

Miklós Dalma