borús égbolt
Mentenék az öreg tanút
Évek óta korhad, nemrég kidőlt Székelyudvarhely egyik legvénebb tanúja, a Hősök sírja mellett álló Kannásné fája. A valamikor impozáns tölgyfából csak egy korhadó csonk maradt – ezt kívánja megmenteni az utókornak a városvezetés. Ha sikerül konzerválni a csonkot, akkor a Borvízmúzeum udvarának éke lesz.
[caption id="attachment_33821" align="aligncenter" width="1000"]
A Borvízmúzeum udvarára került Kannásné fája. Konzerválásra várva Fotó: Zepeczáner Zsolt[/caption]
Talán nincs is székelyudvarhelyi, aki ne hallott volna Kannásné fájáról. A város szombatfalvi kijáratánál, az egykori Lenin, ma Tamási Áron úton, a Hősök sírjánál álló, valamikor hatalmas tölgy már évtizedek óta elpusztult, csupán egy korhadt fatörzs maradt a – becslések szerint – legalább két évszázados fából. A famatuzsálem a város egyik nevezetessége volt és maradt, jelzi ezt az is, hogy még a Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című monográfiájában is említést tesz róla a szerző, dr. Vofkori György történész.
„Egykor az Ugron-kúria kertjében állt az a terebélyes tölgy, amelyet a helyiek és a környékbeliek Kannásné fája néven ismertek. Valamikor elsőnek fogadta a vásárra érkező nyikómentieket és sóvidékieket, árnyékában, amely az útra is jócskán kiterült, jólesett megpihenni. (…) Amikor 1942-ben a Székelyudvarhely–Marosvásárhely útvonalat modernizálni kezdték, az Ugron-kúria kertjét átvágva egyenesítették le az Orbán Balázs utca éles kanyarulatát. Kannásné fája akkor az új útszakasznak a bal oldalára került át” – írta 1998-ban Vofkori. Azt is feljegyezte, hogy már akkor, ezelőtt 18 esztendővel ezelőtt sem élt a fa, „csak kiszáradt törzse és csonkja emlékeztet egykori nagyságára”. Azt is a néhai történésztől tudjuk, hogy az emblematikus tölgy valószínű onnan kapta nevét, hogy koronája alatt nemcsak a vásárba igyekvők, de a városba kannájukban tejet vivő lengyelfalvi, szenttamási, ülkei „kannás asszonyok” is gyakorta megpihentek.
Nemrég a környéken lakók jelezték a hivatalnak, hogy az impozáns méretű facsonk kidőlt. A városvezetés úgy döntött: nem hagyja veszni Kannásné fáját. Múlt héten emelődaruval tették a famaradványt autóra és szállították el a Szejkefürdőre, a Borvízmúzeum udvarára, azzal a céllal, hogy ha sikerül megmenteni a teljes enyészettől, akkor Orbán Balázs egykori birtokán felállítják, így az arrajárók is szemügyre vehetik azt, amit az idő meghagyott Udvarhely egyik legöregebb tanújából.
Vannak ugyan szkeptikus vélemények a facsonkmentést illetően, de Zepeczáner Zsolt, a Borvízmúzeum adminisztrátora nem látja lehetetlennek az állagmegóvást.
Mint mondta, a szakszerű famentésre vannak szép példák, és bár a körülbelül 3-4 méter magasságú törzsmaradvány egyik oldala és a belseje is teljesen elkorhadt, az egyik oldalán még ép a kéreg. Zepeczáner szerint van remény arra, hogy szakszerű beavatkozással megmentsék a végleges pusztulástól Kannásné fáját. Érdemes lenne, mondta az adminisztrátor, hiszen az egykor büszke tölgyfa a Monarchia idején tájékozódási pontként is fel volt tüntetve a korabeli katonai térképeken.
Lázár Emese
A Borvízmúzeum udvarára került Kannásné fája. Konzerválásra várva Fotó: Zepeczáner Zsolt[/caption]
Talán nincs is székelyudvarhelyi, aki ne hallott volna Kannásné fájáról. A város szombatfalvi kijáratánál, az egykori Lenin, ma Tamási Áron úton, a Hősök sírjánál álló, valamikor hatalmas tölgy már évtizedek óta elpusztult, csupán egy korhadt fatörzs maradt a – becslések szerint – legalább két évszázados fából. A famatuzsálem a város egyik nevezetessége volt és maradt, jelzi ezt az is, hogy még a Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című monográfiájában is említést tesz róla a szerző, dr. Vofkori György történész.
„Egykor az Ugron-kúria kertjében állt az a terebélyes tölgy, amelyet a helyiek és a környékbeliek Kannásné fája néven ismertek. Valamikor elsőnek fogadta a vásárra érkező nyikómentieket és sóvidékieket, árnyékában, amely az útra is jócskán kiterült, jólesett megpihenni. (…) Amikor 1942-ben a Székelyudvarhely–Marosvásárhely útvonalat modernizálni kezdték, az Ugron-kúria kertjét átvágva egyenesítették le az Orbán Balázs utca éles kanyarulatát. Kannásné fája akkor az új útszakasznak a bal oldalára került át” – írta 1998-ban Vofkori. Azt is feljegyezte, hogy már akkor, ezelőtt 18 esztendővel ezelőtt sem élt a fa, „csak kiszáradt törzse és csonkja emlékeztet egykori nagyságára”. Azt is a néhai történésztől tudjuk, hogy az emblematikus tölgy valószínű onnan kapta nevét, hogy koronája alatt nemcsak a vásárba igyekvők, de a városba kannájukban tejet vivő lengyelfalvi, szenttamási, ülkei „kannás asszonyok” is gyakorta megpihentek.
Nemrég a környéken lakók jelezték a hivatalnak, hogy az impozáns méretű facsonk kidőlt. A városvezetés úgy döntött: nem hagyja veszni Kannásné fáját. Múlt héten emelődaruval tették a famaradványt autóra és szállították el a Szejkefürdőre, a Borvízmúzeum udvarára, azzal a céllal, hogy ha sikerül megmenteni a teljes enyészettől, akkor Orbán Balázs egykori birtokán felállítják, így az arrajárók is szemügyre vehetik azt, amit az idő meghagyott Udvarhely egyik legöregebb tanújából.
Vannak ugyan szkeptikus vélemények a facsonkmentést illetően, de Zepeczáner Zsolt, a Borvízmúzeum adminisztrátora nem látja lehetetlennek az állagmegóvást.
Mint mondta, a szakszerű famentésre vannak szép példák, és bár a körülbelül 3-4 méter magasságú törzsmaradvány egyik oldala és a belseje is teljesen elkorhadt, az egyik oldalán még ép a kéreg. Zepeczáner szerint van remény arra, hogy szakszerű beavatkozással megmentsék a végleges pusztulástól Kannásné fáját. Érdemes lenne, mondta az adminisztrátor, hiszen az egykor büszke tölgyfa a Monarchia idején tájékozódási pontként is fel volt tüntetve a korabeli katonai térképeken.
Lázár Emese
.jpg)
.jpg)
