Már több mint tíz éve vannak franciaországi résztvevői a székelyszenterzsébeti cigány tánctábornak. A hagyományok szülőhelye vonzza őket – fogalmazták meg ittlétük célját a távolról érkezettek. [caption id="attachment_34020" align="aligncenter" width="1400"] Helyi muzsikusoktól tanulnak a francia zenészek. A hagyomány szülőhelye Fotó: László Róbert[/caption] Huszonegyedszerre szervezett a Romani Jag Egyesület Nemzetközi Cigány Tánctábort. Ottjártunk- kor éppen zeneoktatást tartottak a Kóré család tagjai a franciaországi résztvevőknek. – Este kellett volna jönniük – mondta a főszervező, Kóré Géza prímás –, akkor van itt nagy élet! Az éjszaka is három órakor alig tudtam véget vetni a mulatságnak, és ez így ment mindennap! Érkezésünk a korábban kelőknek a kultúrházban tartott hangszeres és énekoktatást szakította meg egy rövid időre: két francia lány harmonikázott, egyik társuk csellón játszott, de van, aki hegedülni vagy énekelni tanul a roma irányítók segítségével, sőt a mi kedvünkért egy rögtönzött koncertet is tartottak. – Kezdetben háromnapos táboraink voltak, azután hetesek – közölte a sokoldalú Kóré Géza, aki nemcsak prímás és táborszervező, hanem önkormányzati képviselő és roma párti tisztségviselő is. – A franciák olyan 10-12 éve kezdtek jönni. Az idén vasárnap, augusztus 7-én nyílt a tábor, szerdáig voltak Magyarországról és négyen Marokkóból is, ők átmentek más táborokba. De vannak olyanok is, akik csak az esti táncházba érkeznek, ők már ismerik a táncokat. Esténként magyar és cigány tánccsoportok lépnek fel, és nemcsak helybéliek, hanem a környékről is sokan érkeznek a hajnalig tartó táncházba. A résztvevők magyar–cigány nótákat, zenét, táncot tanulhatnak. – Megfajult a világ! – sajnálkozik a prímás – Sokat csal az internet a mai világban. Azok az emberek, akik kéne muzsikálják és énekeljék, amit őseink hagytak hátra, azok Nicolae Guță, Florin Salam s hasonlók nótáit éneklik, mert ezeket kérik az emberek. Már a székelyszenterzsébeti magyarok is Guțát vagy Sandu Ciorbeát hallgatnak! Itt nálunk még úgy ahogy ismerik a táncokat, de már meg van fajulva a fiatalság. Azok, akik most kezdenek cseperedni, 16-17 évesek, diszkóba, klubokba mennek. Nekem is el kell menni ilyen helyekre az életért, s azt kell muzsikáljam, amit kérnek. De nekem a zeném jobban esik! Elhangzott az este is, hogy ha nem is akarják folytatni a hagyományt, legalább emlékezzenek meg a régi szokásról, a régi emberekről! Valamikor 10-15 prímás, nagybőgős, brácsás, szaxofonos is volt Szenterzsébeten… Ki-ki maga kell elmondja a gyerekeinek, hogy kik voltak a régi zenészek, az ő nagyapjuk, a dédapjuk, hogy bár az emlékét ne hagyják kiveszni! A román–francia tolmács ezúttal egy Párizs melletti városkából, Marcoussis-ból érkezett gitároktató, dr. Damien Villela. Meséli, hogy 15 évvel ezelőtt népzenekutatóként jött először Székelyföldre, és mivel kutatásának tárgya az erdélyi népzene volt, keresett valakit, aki a cigány és a magyar népzenét is ismeri. Ekkor ajánlotta egy segesvári tanár Kóré Gézát a figyelmébe, mondván, hogy ő mindent tud. – Így jöttem ide, és összebarátkoztam Gézával – mondta dr. Damien Villela. – Azóta próbálok a magam részéről segíteni neki a francia kapcsolatok építésében. Hogy miért jönnek ide a franciák? Igaz, hogy nálunkfelé is van elég tábor, fesztivál és előadás, de ami nincs nekünk Franciaországban, az az, hogy nem láthatjuk a helyet, ahol megszületett a népzene, a néphagyomány. Itt az idelátogatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy bepillantsanak abba, honnan ered a hagyomány, hogyan kezdődött. Ilyen nálunk nincs. Dr. Damien Villela doktori disszertációja az erdélyi népzenéről Musique traditionnelle de transylvanie et affirmations culturelles címmel francia nyelven könyv alakban is megjelent a L’Harmattan kiadónál. Örülne, ha magyarul vagy románul is hozzáférhetővé válna, és reméli, hogy a Szebeni Néprajzi Múzeum támogatásával megszülethet a fordítás. A székelyszenterzsébeti cigány tánctábor vasárnap este zárul, addig is várja táncházaiba az érdeklődőket a Romani Jag Egyesület. Daczó Katalin