Tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy Székely­udvarhelyen a múlt hét végén 300 család fűtés nélkül maradt. Az utólagos vizsgálódásokból állítólag az derült ki, hogy a tavaly felszerelt három kazán biomasszával nem, hanem csak „jó minőségű faőrleménnyel (a bútorgyártásban használt PAL alapanyagával működnek). A biomasszát képtelenek elégetni, mert nincs bennük erre alkalmas szűrőrendszer”. Ezek szerint viszont hamisnak bizonyult az a sokszor hangoztatott állítás is, miszerint ezeket a kazánokat a környék erdeiből összeszedett fahulladékkal fogják üzemeltetni… Mindenekelőtt érdemes arra utalni, hogy az erdőgazdálkodásból és az ahhoz kapcsolódó ipari feldolgozásból származó biomassza nem azonos az erdőkből, az erdőkitermelésből származó hulladékszámba menő faanyaggal. Továbbá érdemes arra is utalni, hogy az ilyen típusú biomasszán alapuló távfűtés az ország más helységeiben is problematikusnak bizonyult az utóbbi időben. Suceaván például 2013-ban adtak át egy ilyen eredetű biomasszára alapuló igen nagy kapacitású kazánházat, s akkor azt állították, hogy az országban itt lesz a legolcsóbb a hőenergia előállítási ára, nevezetesen 116 lej/gigakalória. Amúgy a kazánházak üzemeltetője, a Bioenergy Suceava Kft. mintegy 50 000 lakos „melegéről” gondoskodik, azaz kb. 18 000 családot számlál ügyfélköre. Az idén azonban bonyolódtak a dolgok, és komoly gondok jelentkeztek, lévén, hogy megváltozott az ilyen típusú tüzelőanyagokat meghatározó jogszabály. Ami történt Suceaván, az nem azonos, de nagyvonalakban összehasonlítható a székelyudvarhelyi esettel. Hogy tisztán lássunk, vissza kell menni az időben: több mint négy évvel ezelőtt született meg egy jogszabály, nevezetesen a környezetvédelmi, vízügyi és erdőgazdálkodási miniszter 2012/1341-es rendelete. Az meghatározta az erdőgazdálkodásból és az ahhoz kapcsolódó ipari feldolgozásból származó biomassza „válfajait”: ágakból származó tűzifa, kitermelési maradékból származó tűzifa, gömbfából származó tűzifa, a fa elsődleges és másodlagos feldolgozásából származó hulladék, valamint forgács. Ennek a besorolásnak a nyomán a szóban forgó „faféleségek” iránt megnőtt az érdeklődés, mindenekelőtt a távhőszolgáltatók részéről, s ilyenképpen azok árai is hovatovább megemelkedtek. Ez viszont hátrányos volt azon lakossági kategóriák szempontjából, akik akarva, nem akarva, rákényszerültek a tűzifával való fűtésre. Nos, idén ezt a jogszabályt a szaktárca átdolgozta, többek között azzal is számolva, hogy a biomassza fogalomkörét szűkítse, ilyenképpen pedig bizonyos faanyagok feldolgozási és újraértékesítési folyamatát hatékonyabbá tegye. Júliusban jelent meg az újabb jogszabály, nevezetesen a 2016/1534-es miniszteri rendelet. (Amely révén egyébként hatályon kívül helyezték a már említett 20132/1341-es rendeletet is.) Nos, ebben az új rendeletben átfogalmazódott a biomasszát meghatározó szöveg. Augusztustól kezdődően erdőgazdálkodásból és ahhoz kapcsolódó ipari feldolgozásból származó biomassza alatt a következők értendők: a Románia területén elsődleges és másodlagos fafeldolgozásból származó biológiailag lebomló frakció, azaz kéreg, forgács, feldolgozási szilánk, végek, famaradványok, azok amelyek a faanyag feldolgozása vagy visszanyerése nyomán keletkeznek (ezek származhatnak importból is), s amelyek nem sorolhatók be a faanyagok kategóriájába, valamint a faanyag feldolgozási technológiai folyamata nyomán a saját feldolgozó egységben keletkezett kiselejtezett faanyag, továbbá azon faőrlemény, amely a fentebb említett kategóriákból származik. Ez azt is jelenti, hogy az új meghatározás nyomán beszűkült az ilyen típusú biomasszát jelentő „nyersanyagforrás”, pontosabban a tüzelőanyagként felhasználható biomassza. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet jó minőségű faőrleményt használni, olyant amelyre utalás történt Székelyudvarhelyen is, de ennek ára országos viszonylatban is növekvő tendenciát mutat, mint ahogy az is feltételezhető, hogy a 2016/1534-es miniszteri rendelet hatályba lépése nyomán a kereslet meg fogja haladni a kínálatot. Hecser Zoltán