Egyszerű dísznövényként honosították meg a kertészetekben, mára viszont a kertészek, kertészkedők rémálma lett. Szé­kely­udvarhelyen nincs folyóvíz, amelynek partján ne virulna a rendkívül agresszív, szívós, gyorsan terjedő, és csak nagyon nehezen irtható japán keserűfű.   [caption id="attachment_50900" align="aligncenter" width="1000"] Megállíthatatlanul terjed a japán keserűfű. Burjánzó gondok Fotó: Lázár Emese[/caption] Székelyudvarhelyen, a Városi Könyvtár mögött csordogáló Varga-patak partján buján zöldell, de egyre nagyobb területet hódít magának a Nagy-Küküllő-partján is a japán keserűfű, amely azért veszélyes, mert ahol egyszer megtelepedett, pillanatok alatt elszaporodik és elpusztít minden más növényt. A városban nincs olyan folyóvíz, amelynek partján ne virulna, szaporodna kedvére. Az évelő özönnövény nem mérgező, sőt zsenge hajtásai kellemesen savanykás ízűek, salátaként fogyaszthatók. Ennek ellenére mégis igen veszélyes gyomnövény, mert rendkívül agresszíven terjeszkedik. Szép, zöld, dús növény, de ennél több nem szól mellette – állítja ifj. Szabó József biológus, aki jó pár éve kezdte figyelni a hódító növényt, amit tudomása szerint valamikor a 19. században telepítették be angol kertészek Japánból Európába. Azt mondja, valószínű, hogy az udvarhelyi folyóvizek partján zöldellő japán keserűfű őse is egy kertészetben kezdhette pályafutását, onnan „szökött” meg. – A megtelepedés, szaporodás nem jelent gondot a növénynek, mert elég egy gyöktörzs, amit földdel együtt elhordanak egy másik helyre. Valószínűleg így került a vízpartokra is. Én öt-hat évvel ezelőtt figyeltem fel erre a komoly problémát jelentő növényre, akkor már itt volt a Küküllő-parton. Akkor fel is térképeztem a várost, és azt tapasztaltam, gyakorlatilag mindenhol, a patakok partján volt keserűfű. De nemcsak a város területén honos, megtalálható a Nagy-Homoród mentén az Ilona-völgyében is – magyarázta Szabó. Mint mondta: mivel a kertjében is volt „keserűség”, megtapasztalta, hogy rendkívül nehezen lehet megszabadulni az akár két és fél, három méter magasra is felkúszó növénytől. – Ha folyamatosan, rendszeresen visszavágjuk, talán-talán kordában lehet tartani a terjeszkedését. Ez egy megoldás, de annyira agresszív és erős, hogy például a Rózsa utcában a hídnál a betont is áttörte, úgy keresett utat magának. Sokan ajánlanak vegyszeres pusztítást is, ami viszont nem javallott víz közelben, mert ezek a növényirtó szerek ártalmasak az élővilágra. Én úgy szabadultam meg a kertemben tőle, hogy vegyszert fecskendeztem a visszametszett tőbe, így sikerült, ha nem is egészen, de 90 százalékban elpusztítani. Az is megoldás, ha kiássák a 3-4 méter mélyen levő gyökeret, a földdel együtt elszállítják és elpusztítják – sorolta a lehetséges megoldásokat a biológus. Hozzáfűzte: nemrég olvasta, hogy pontosan azért, mert rettenetesen nehéz irtani, Angliában azok a telkek, amelyeken megjelent, körülbelül fele áron kelnek el. Kérdésünkre, hogy Udvarhelyen, a Nagy-Küküllő partján és a patakok partján levő japán keserűfüvet miként lehetne irtani, úgy válaszolt: csakis úgy, ha az illetékes hatóság komolyan venné a problémát és szakemberek segítségét kérné a gyomnövény elpusztításához. Japánkeserűfű-ügyben a polgármesteri hivatalban is érdeklődtünk. Azt válaszolták: tudnak a problémáról, de nem tartozik hatáskörükbe az orvoslása, a szakszerű megoldás megtalálása a növény terjedésének megállítására, kiirtására a város folyóvizeit és azok partjait adminisztráló Maros Megyei Vízügyi Igazgatóság feladata. Lázár Emese