Nagy lefedettségű mitokondriális genomok és Y-kromoszomális tipizálások ősi leszármazási vonalakat fednek fel a mai székely népességben címmel jelent meg a BTK Archeogenomikai Intézet kutatóinak új tanulmánya a Genes (MDPI) folyóiratban januárban.

A Borbély Noémi vezetésével elkészült tanulmányban a székelyektől 115 új teljes mitokondriális genomot és 92 új Y-kromoszomális STR és SNP profilt mutatnak be a BTK Archeogenomikai Intézet kutatói és társszerzőik. Kutatásuk eredményei és a közölt adatok minőségi ugrást jelentenek a korábbi tanulmányokhoz képest, mivel az első teljes mitokondriális genomi adatbázist és részletes Y-kromoszomális (23 rövid tandem ismétlődésen alapuló) profilokat  közölnek a régióból.

Szécsényi-Nagy Anna NKFIH FK projektje keretében a kutatók azokat a mintaadókat választották ki gondosan, akiknek a felmenői is helyiek voltak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek.

A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településen zajlott 2019-ben.

Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.

A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi (azaz kelet-közép- és délkelet-európai) összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel. Mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagy fokú heterogenitást találtak a cikk szerzői a falvakon belül és azok között.

Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai (A+152+16362, A12a, C4a1a3, C5c1a, D4e4) és apai (Q, R1a) vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század), valamint a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatóak.

A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel. A napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőséggel bír a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba, és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén Székelyudvarhely térségéből. A BTK Archeogenomikai Intézet munkatársainak partnerei a munka folytatásában a BTK Régészeti Intézete, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum – olvasható a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közleményében.