A sajtó adott hírt arról, hogy január 9-én a székelyudvarhelyi Református Diákotthonból Do­bai László igazgató – szabályszegésre hivatkozva – kiutasította az egyik bentlakót. A –15 Celsius-fokos hidegben utcára tett tizedikes diáklány esete óriási felháborodást váltott ki. Az iskola kérdőívez, a szülők feljelentést tettek, a diákotthon vezetősége közleményben replikázott. [caption id="attachment_42580" align="aligncenter" width="1347"] A Református Diákotthon Fotó: Magyari Hunor[/caption] Nagy visszhangja van, valóságos kommentlavinát indított el az ügy, a közösségi portálon szülők és diákok fejtették ki véleményüket a 25 éve működő székelyudvarhelyi Református Diákotthonban történt, mindeddig példátlan esettel kapcsolatosan. Többek állítják: a diákotthont igazgató Dobai László lelkipásztor magatartása embertelen, a bentlakásban lévő spártai szigornak eddig is megvoltak az „áldozatai”, de ezek az esetek úgymond a négy fal között maradtak, mivel soha senki, sem diák, sem szülő nem verte nagydobra sérelmeit. A mostani eset főszereplői azonban nem így gondolták, a hatósághoz fordultak jogorvoslatért. Jöhetsz, de mehetsz is az ENSZ-hez Vasárnap estefelé hozták fel szülei Székelykeresztúrról a 16 éves L. D.-t a székelyudvarhelyi Református Diákotthonba, mivel másnap, január 9-én kezdődött a tanítás. Elmondásuk szerint a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tizedikes tanulóját és édesapját akkor szembesítette szóban a bentlakás igazgatója, Dobai László, hogy a lánynak másfél évnyi ott töltött idő után semmi keresnivalója nincs az otthonban, mert nem vett részt decemberben egy kötelező programon. A szülő három orvosi igazolással bizonyította, hogy lánya betegség miatt maradt távol, de Dobai visszautasította az iratokat, mondván, hogy nem érnek semmit, a belső rendszabályzat értelmében távoznia kell a diákotthonból. Az apa megkérdezte, hogy hová fellebbezhet kivizsgálásért, a válasz az volt, hogy mehet az ENSZ-hez. A lány vasárnap ott maradt, remélvén, hogy még lehet tárgyalni a dologról. A szülők hétfő délelőtt az iskolában is bemutatták az orvosi igazolásokat, ugyanis L. D. huzamosabb ideig, mintegy 10 napig hiányzott a tanórákról (is) a karácsonyi szünetet megelőzően, a papírokat ott el is fogadták – tudtuk meg Porsche Évától, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola igazgatójától, aki az ügy további alakulásáról is részletesen beszámolt. Elmondta, hogy őt hétfőn délután a lány szobatársai hívták fel azzal, hogy az igazgató felszólította őket, hogy ha L. D. még nem pakolt volna össze, akkor szedjék össze a dolgait, mert tovább nem maradhat a bentlakásban. Az igazgatónő kérte őket, ne nyúljanak semmihez, és L. D., otthagyva a délutáni iskolai tevékenységet, visszament a diákotthonba csomagolni. Elbocsátó, szép üzenet – Sejtve, hogy mi készül, értesítettem a helyi és az állami rendőrséget az esetről, tanácsot kértem, és mivel aggódtam a lányért, a diákotthon irányába indultam. A helyi rendőrség munkatársaival 18 óra körül értünk az épület elé, ahol már kint álldogált L. D. – idézte fel a történteket Porsche Éva. A lányt egyébként arra figyelmeztette, nehogy kilépjen az intézményből írásos bizonylat nélkül. Végül kapott egy igazolást Dobai László igazgató aláírásával, amelyben az áll, hogy L. D.-nek „2016. december 19-i időponttól, a Szabályzatunknak megfelelően (22. paragrafus), megszűnt minden jogi kapcsolata a Református Diákotthonnal, mivel nem vett rész a kötelező csendesnapokon.” (A Szabályzat nem található meg a Diákotthon honlapján – szerk. megj.) Az igazolás két bekezdéssel alább így folytatódik: „elegendőnek láttuk, ha erre szóban emlékeztetjük a szülőket (2016 decemberében a nevelő telefonon, 2017. január 8-án az igazgató személyesen az édesapát, 2017. január 9-én a titkár az édesanyát).” Lőrincz Sándor, a kiskorú lány édesapja viszont azt mondta: ő január 8-án hallott először a dologról szülőként, írásos szerződésük volt a Református Diákotthonnal, aminek egyoldalú felbontásáról semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak kézhez. A továbbiakban a kuratóriumi tagokkal próbált beszélni az ügyről. Január 9-én délután viszont tulajdonképpen már nem volt miről, miután – mint Porsche Éva igazgató hangsúlyozta – anélkül, hogy a diákotthon vezetősége vagy legalább egy nevelő értesítette volna a szülőket, az osztályfőnököt, az igazgatót, késő délután, a –15 fokos hidegben kiküldték az utcára a lányt. A művészeti szakközépiskola igazgatónője hazavitte magához L. D.-t, aki ott éjszakázott, majd másnap az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola bentlakásában kapott helyet. – Nem tudtam beszélni Dobai úrral akkor, úgy éreztem, hogy feldúltságom miatt nem si­kerülne objektív hangnemben tár­gyalni. Nagyon felháborodtam, hiszen L. D. egy példás magaviseletű, jó tanuló, tehetséges, jó modorú lány, soha nem volt fegyelmi problémája az iskolában sem. Egyetlen kihágása a hiányzás volt – mondta Porsche Éva. Az izgatónő nem rejtette véka alá, hogy ettől az esettől függetlenül sem felhőtlen a viszonyuk a Református Diákotthonnal, ahol jelenleg is 42 tanulójuk lakik. Ide többet nem! Az apa, Lőrincz Sándor feljelentést tett az ügyben a székely­udvarhelyi ügyészségen és a helyi rendőrségnél, kiskorú veszélyeztetése miatt. – Református diákotthon lévén, nagyon méltánytalannak tartom az igazgató eljárását. Bár a lányomat megviselték a történtek, most mégis mintha megnyugodott volna, amint kikerült a diákotthonból. Állandó stresszben tartják ott a gyerekeket, hiszen még tizedelést is végzett az igazgató, ha valami nem derült ki, akárcsak a katonaságnál (azaz minden tizedik tanulót kicsapták – szerk. megj.). Többet semmiképpen nem adnám abba az intézménybe a gyerekemet, ameddig Dobai László az igazgató. Mert máskülönben nagyon jó hely, de az ő viselkedése nem odavaló. Nagyon kiborított minket ez a dolog – közölte az édesapa. Még elmondta, többen próbálták lebeszélni az ügyben való kiállásról, mondván, hogy bár évtizedek óta keringenek mendemondák a diákotthonnal kapcsolatosan, eddig mégsem történt semmi. – Úgy tudjuk, hogy ez az első írásos igazolás, amit ilyen esetben kiadtak, az eddigi kicsapásoknak soha nem volt írásos „nyomuk”. Akkor pedig úgy lehet beállítani, hogy önként távoztak a bentlakásból a tanulók – mondta Porsche Éva igazgató. Az iskola vezetősége támogatja az ügyben a szülőket, sőt online kérdőívet is szerkesztenek, amelynek kitöltésére volt bentlakásos lakókat kérnek fel, ugyanakkor a kuratóriumi tagokat, illetve a diákotthon támogatóit is tájékoztatni kívánják az ügyről. Kő a kútban? A lányt elbocsátó Dobai László igazgató-elnököt tegnap a reggeli órákban kerestük meg telefonon. Elmondta: még nem olvasta, de értesült a helyi újságban megjelent cikkről, az interneten keringő hírekről, és bár még tájékozódnia kell, hogy világosan lássa, „meddig terjednek a rúgások”, nagyon meglepte, hogy mekkora a felhajtás. Dobai furcsállta, hogy a vele folytatott félórás beszélgetésből az újságíró csupán egy mondatot idézett. A személyét és az alapítványt, diákotthont érintő üggyel kapcsolatosan bővebben nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, közleményben tisztázzák a konfliktus okát. Úgy vélte „nincs, amiért belemenjünk egy ilyen sárdobálásba”, mert „itt egy jól megrendezett, régóta tervezett színjáték megy, amiben, nagyon sajnálom, hogy ezt a kedves és ügyes leánykát eszközként használták fel. De hát úgy van, hogy egy bolond bedob egy követ a kútba és száz okos nem tudja kivenni – idézte a török közmondást. Délután írásban kaptunk tájékoztatást a diákotthon kuratóriumától L. D. „kiköltözéséről”: „Az interneten keringő cikk olcsó hatáshajhászás, ráadásul semmi köze sincs a valósághoz. L. D. már novemberben több ízben is kereste a lehetőséget, hogy a kötelező csendesnapjainkról hiányozhasson, mert azon a szombaton Csíkszeredában egy fontos versenye lesz. Nem nyugodott bele az elutasító válaszba, „mert olyan nincs, hogy valamit ne lehessen elintézni”. Amint a mellékelt fényképen is látszik, a csendesnapok helyett elment Csíkszeredába és ezt az egész hecckampányt az „elintézése”-ként kell értelmezni. Hitele is pont annyi, mint a sokat hangoztatott orvosi igazolásának. Ugye látják a képen, hogy ő 40-41 fokos lázzal, állandó hányással küszködik”. A tájékoztatóhoz az igazgató egy fényképet is mellékelt, amelyen diákok láthatók Molnár Levente operaénekes társaságában. A tájékoztató így folytatódik: „Ha a kirakás szóhoz ragaszkodunk, akkor L. D.-t 2016. december 19-én raktuk ki a Diákotthonból. Hogy a visszaköltözési próbálkozása sikertelen, azt az eljátszott kirakási jelenet előtt 24 órával is egyértelműen tudomására hoztuk az egész családjának. Ha aznap délben a Székelyudvarhelyen tartózkodó édesanyja, miután több forrásból is meggyőződött arról, hogy nem veszik vissza a lányát, nem gondoskodott arról, hogy a lánya ne maradjon az utcán, akkor az egyébként pedagógus szülők felelősség-tudatán el kell gondolkozni. Ha pedig tudta, hogy az egész csak egy színjáték, akkor nagyon szomorú, hogy pedagógusok ilyesmihez felhasználnak egy jóhiszemű 16 éves lányt.” A tájékoztató végül leszögezi: „A diákotthont több mint 15 éve sehol sem hirdetjük. A sajtóban alig szerepelünk, és akkor is szinte mindig negatívan beállítva. Mégis állandó túljelentkezéssel küszködünk. Diákjaink nagy részének vagy a szülője, vagy rokona volt már bentlakónk, azért küldte gyermekét intézményünkbe, mert az alapelveink szerint szeretné saját gyermekét is nevelni/neveltetni, a többiek pedig a bentlakó diákjaink szavára jöttek. Számunkra ez a leginkább meggyőző érv, hogy a Református Diákotthon helyes irányba neveli a diákokat. Munkánkat folytatjuk, célkitűzéseink ugyanazok maradnak ilyen rágalmazásokkor is.” Ez az a ház A tavaly szeptember 24-én fennállásának 25 éves évfordulóját ünneplő Református Diákotthont 1991 szeptemberében hozta létre a Református Diákotthon Alapítvány (RDA). Az Alapítvány autonóm személyiségként tagja az Erdélyi Református Egyházkerületnek, állami támogatásban nem részesül, adományokból, pályázatokból és szállásadásból származó bevételekből tartja fenn magát. A székelyudvarhelyi Református Diákotthon létrehozásának fő célja volt, hogy a vidéki, elsősorban a hátrányos helyzetben lévő, Székelyudvarhelyen tanuló általános és középiskolás diákoknak, felekezeti hovatartozástól függetlenül „civilizált és fegyelmezett keresztyén otthont” biztosítson. Kezdetben a bentlakás albérletben működött, 1995-ben költözött be a jelenlegi, alapítványi tulajdonban lévő II. Rákóczi Ferenc utca 17. szám alatti modern, négyemeletes, összesen 1360 négyzetméteres hasznos felületű, 120 férőhelyes épületbe. A Református Diákotthont fenntartó alapítvány a tanulóknak nemcsak szállást ad, de anyagi segítséget is nyújt, havonta kb. 5500 euró értékben osztanak ki tanulmányi és szociális ösztöndíjat. Fontos tevékenysége továbbá a cserediák-program, a belföldön és külföldön szervezett tanulmányi kirándulások, illetve a fiatalok táboroztatása, ezenkívül a diákoknak ingyenesen biztosított tanfolyamok. A szegénysorban élő udvarhelyi gyermekek ingyen ebédeltetése szintén az alapítvány nevéhez köthető – ezt a karitatív tevékenységét azonban anyagi források hiánya miatt megszüntette. 2003–2012 között a diákotthon épületében működtetett református óvoda-napköziotthont az RDA. A diákotthont kuratórium vezeti, amelynek tagja az alapítvány közgyűlése által meghatározatlan időre kinevezett igazgató, az „otthonunk tagjai” közgyűlése által megválasztott ifjúsági elnök és két kuratóriumi tag, valamint az alapítvány közgyűlése által választott másik két kuratóriumi tag. Dobai László református lelkész az alapítás óta, idén 26. éve tölti be az RDA kuratóriumi elnöki és a diákotthon igazgatói tisztségét. Az udvarhelyi Református Diákotthon az eltelt negyed évszázad alatt 1200 iskolásnak adott otthont, jelenleg 99, 10–19 év közötti bentlakója van – derül ki a diakotthon.net honlapon elhelyezett anyagokból. Asztalos Ágnes Lázár Emese