Első volt, de nem utolsó
Napsütés, jó hangulat jellemezte, népviselet és népzene övezte az első alkalommal megtartott Kárpát-medencei Hagyományőrző Arató Ünnepet, amely Székelyudvarhely önkormányzata és az Udvarhelyszéki Mezőgazdászok Egyesülete szervezésben zajlott július 20–21-én.
[caption id="attachment_74397" align="aligncenter" width="1000"] Fotók: Lőrincz Csaba[/caption]
A gazdaszervezetek pénteki találkozóját követően szombaton a bethlenfalvi művelődési ház, valamint a bethlenfalvi római katolikus templomhoz tartozó kaszáló szolgált a rendezvény helyszínéül. A verseny jellegű aratáson, kévekötésen az érmellékiek, a kalocsaiak, a vajdaságiak, a nyárádmentiek és a házigazdák is bizonyították rátermettségüket, sőt Gálfi Árpád polgármester és Orbán Árpád alpolgármester is beállt rendet vágni.
Felszólalásában a város elöljárója felelevenítette a hagyományt, miszerint Péter és Pál napja után az aratók megálltak a búzaföld szélén, levették kalapjukat, és szertartásosan fohászkodtak Istenhez, hogy sok búzát takaríthassanak be, s csak ezután fogtak hozzá a rendvágáshoz.
– Azt gondolom, nem véletlen, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepelnek a naptárban, amellyel fémjelzik a keresztény magyarok, székelyek számára is az aratás kezdetét, mely szent tevékenységhez alázattal és hálaadással illett fogni minden esztendőben. A búza, illetve az életet jelentő kenyér valóban szakrális tiszteletet érdemel. Az aratást méltóképpen illik megünnepelni. Azért arathatunk mi itt szülőföldünkön évről évre, mert itt maradtunk, és bizony vetettünk is a megfelelő időben, hittel, reménységgel. Hiszen tudjuk, hogy csak az arathat, aki vetni sem volt rest, és mindenki azt arathatja le, amit vetett – fogalmazott az elöljáró.
Az első alkalommal megtartott aratóünnep díszes, huszáros felvonulással vette kezdetét, és hajnalig tartó aratóbállal zárult. A premier sikere a folytatás reményével vértezte fel a szervezőket.
HN-információ