Ma délután 5 órától tartják a Székelyföld novemberi lapszámának bemutatóját a szé­kely­ud­varhelyi Művelődési Ház koncerttermében. Az est vendége Lövétei Lázár László főszerkesztőn kívül Bálint Mózes nyugalmazott művezető lesz, akivel 80. születésnapja alkalmából Simó Márton beszélgetett. [caption id="attachment_39939" align="aligncenter" width="1630"] A 80 éves Bálint Mózes Fotó: Szabó Károly[/caption] Simó Márton beszélgetése Bálint Mózessel, a legendás művezetővel, vagy ahogy akkoriban mondták, a „szekciófőnökkel” a Székelyföld folyóirat novemberi lapszámában jelent meg. – A megboldogult Matricagyár fénykorában mintegy 3500 dolgozót foglalkoztatott – részletezte Simó Márton kérdésemre, hogy mi indította arra, hogy éppen Bálint Mózest faggassa. – Az 1970-es évek közepén hozták létre, jórészt a szintén néhai a Tehnoutilaj, a Gábor Áron Rt. szakembereinek átszerződtetésével, illetve újak kinevelésével. A Matricában – ahogy népi nyelven hívták – elsősorban vegyipari felszereléseket és pótalkatrészeket gyártottak. A gumiabroncs- és a fröccsöntő-matrica volt a legfontosabb termék, illetve később az ipari tömítések előállítása. Mózsi bácsi egészen 1990-es nyugdíjazásáig a prototípusműhelyt vezette, és a legjobb szakembereket gyűjtötte egybe, akik teljesíteni tudták a kihívásokat, hiszen a prototípusok előállítása nagy szaktudást, türelmet és fantáziát igényelt. Az a pár tucatnyi ember volt a vállalat krémje. Többek között ezért faggattam éppen Mózsi bácsit. A beszélgetés címe is sokatmondóan „Egy székely falu gyári modellje a Matricagyárban”. Mit fed ez a cím? Le lehetett modellezni a székely falut is a Matricagyárban? – kérdeztem a szerzőt. – Mózsi bácsi azt szerette, ha mindenféle ember van a csapatában – fogalmazott Simó Márton. – Értsük úgy, hogy olyan mérnök, lakatos vagy géplakatos, aki ért a fotózáshoz, a sporthoz, tud zenélni, szeret kirándulni és a jó olvasnivalókat sem veti meg. Azzal szeretett és tudott dolgozni, akivel talált a szó. Még a disznóvágáshoz értő kolléga is kellett, mert időnként sor került bizonyos alkalmak megünneplésére – szóval kellett a hentes. A prototípusműhely számos író-olvasó találkozót szervezett, szerepet vállalt a táncházmozgalomban. Bálint Mózes jó viszonyban volt Kányádi Sándorral, Kallós Zoltánnal és olyan jelentős alkotókkal, akiket az akkori hatalom nem nagyon dédelgetett. Megtanította a fiataloknak a szakmát, de azt is elvárta, hogy a szaki polgárként viselkedjék a városi környezetben, s ne feledje a faluról hozott értékeket sem. Egy ilyen munkaközösség, Bálint Mózes elképzelése szerint, a falu modellje volt... Innen a címadás. Simó Márton szerint Bálint Mózes sok esetben mozgatórugója, katalizátora volt az eseményeknek, még akkor is, ha ezt nem várták el tőle. Kötelességének érezte odaállni a jelenségek mögé, ugyanakkor évtizedek óta markáns szereplője, „fogyasztója” Székelyudvarhely kulturális életének, ott van az író-olvasó találkozókon, a színházi előadásokon, a kiállításmegnyitókon. Ezúttal, a mai Székelyföld-bemutatón rendhagyó módon Bálint Mózes lesz az egyik főszereplő Péter Péter mérnök-vállalkozón kívül. Emellett bemutatják azt a kisfilm és fotódokumentum-összeállítást, amelyet Szabó Károly készített Bálint Mózes pályájáról. A találkozón korlátozott mennyiségben a novemberi Székelyföld példányai is megvásárolhatók lesznek. A rendezvény több meglepetést is tartalmaz, amelyek a helyszínen derülnek majd ki – ígérte Simó Márton. Daczó Katalin