A szentegyházi Tamási Balázs, vagy ahogy legtöbben ismerik, Kukkó húsz éve, még nagyon fiatalon állt először a keverőpult mögé, azóta számtalan hajnalig tartó, fergeteges bulinak volt a házigazdája, hangulatfelelőse. A kezdetektől mostanáig, az eltelt két évtized alatt nemcsak a bulis társaság, a zenei ízlés, de a technika is változott, a főként retró diszkózenétől hangos Kukkó-bulik viszont kiállták a próbákat, népszerűségük jottányit sem csökkent. A szentegyháziak kedvenc lemezlovasa mégis úgy döntött: visszavonul. Balázst, alias DJ Kukkót az indulás és a befejezés miértjéről is kérdeztük. – Állni a zenepult előtt, keverni a zenét, látni, hogy jól szórakoznak az emberek. Gyermekkori álom volt, hogy lemezlovasként te légy a bulifelelős? – Mindig is szerettem a jó zenét, a jó bulikat, ez a kettő együtt hozta meg a kedvemet a lemezlovassághoz. A zenével már kicsi koromban megismerkedtem, akkoriban még hangszeren, klarinéton játszottam édesapám kérésére. Hatévesen kezdtem, 12 éves koromig magántanárhoz, Bardocz Vilmoshoz jártam tanulni, főként klasszikus és népzenét, aztán csatlakoztam a Szentegyházi Gyermekfilharmóniához, ahol tizenegy évet zenéltem a csapattal. A lemezlovas pályafutásom tulajdonképpen egy nyolcadikosoknak rendezett osztálybulival kezdődött, jól sikerült, és azzal be is indult a hétvégi zenélések sorozata. Diszkókból soha nem volt hiány Szentegyházán, amikor még kissrác voltam, négy is működött, a Nárcisz, a Malibu, a Hordó Disco, és 1999-ben megnyílt az Oázis Disco is. – DJ-nek lenni azért nemcsak annyit jelent, hogy elindítod a zenegépet és a parkettet felszántva mulat a nép. Volt mentorod, aki beavatott, tanított? – 1995-ben az úgynevezett példaképem, ifj. Sándor Domokos (Dzsongi) volt az, aki megengedte, hogy a diszkókban mellette legyek és tanulgassak. Tőle tanultam meg, hogy a kazettát ceruza forgatásával hogyan kell beállítani, a lejátszók takarítását és idővel a zenék összeállítását, „összehúzását” is. Nagy élmény volt, amikor már 10 percet, vagy később kicsivel több időt is engedte, hogy én zenéljek. Az indulásra pontosan emlékszem: 1996. február 4-én kezdtem Lövétén, a Kővár nevű bár és diszkóban, amit akkor még ifj. Fazakas András vezetett. A bemutatkozást nem mondhatom nagy sikernek, mert amikor a pulthoz engedett a lemezlovas, Fazakas Jenő, én, a városi gyerek, aki nem ismerte a lövéteiek ízlését, a kedvenc számomat, Masterboytól a Feel The Fire-t tettem fel. Na, akkor az történt, hogy egy nagyot nézett a társaság és mindenki kiment a teremből. Mivel akkor volt a névnapom és a szülinapom, a tulajdonos azt ajánlotta: fizeti a fogyasztást, csak többet ne menjek a pulthoz. Aztán persze nem tiltott ki, inkább elmondta, hogy milyen számokkal lehet jó bulit csinálni, milyen zenéket szeretnek, így lassan kialakult minden. Akkoriban a menő együttesek a Modern Talking, Bad Boys Blue, C.C.Cath, DJ Bobo, Dr. Alban, Garcia, Pandera, Nana voltak, de fellépett Dancs Annamari, MC Bodi, a Magic Club. 1998-ban visszamentem Szentegyházára, de csak két hónapig dogoztam a Malibuban, visszatértem Lövétére, ahol aztán egészen 2000-ig voltam DJ. Nagyon jó időszak volt, sok-sok jó élménnyel és retrodiszkókkal teli. – Aztán mégis váltottál és hazamentél. – Igen, 2000 januárjában felkerültem Szentegyházára, ahol nemrég nyílt az Oázis Disco. Nem kellett buszozni, ingázni, és sokkal többen voltak a bulikban is. Nemcsak a helybéliek jártak oda szórakozni, jöttek Csíkszeredából, Udvarhelyről, Kápolnásfaluból, Lövétéről. És akkor már nem kazettákat kellett tenni-venni, volt már CD-lejátszó. Vendég fellépők itt is voltak, például Balázs Pali, Dancs Annamária, Kristóf Katalin, B-Style, The Cool Project, V-tech. A legnagyobb élmény a Dupla Kávé koncertje volt, amikor közel 1500-an buliztak, szóval full hause volt, ahogy mondják. – Beindult a lemezlovas-karriered, telt házas bulikkal. – Igen, bár volt egy kis megszakítás is, mert 2003-ban behívtak katonának, így kénytelen voltam visszalépni, csak a szabadság idején zenéltem. 2004 nyarán szereltem le. Folytattam, amit elkezdtem, dolgoztam, és 2009 októberétől hivatalosan is visszatértem az éjszakai életbe, a szentegyházi Club Escape és a lövétei Palermo Club DJ-je lettem, mai napig is vagyok. A Club Escapben sok fellepő mellett zenélhettem, például a DJ Project, MC Hawer és a Tekknő, Sterbinszki, GrooveHouse, Desperado, Young G, Curtis, Mr Missh, Essem, Mr Busta, Atesz, DJ Seherezádé, DJ Szatmari és Jucus, Children Of Distance, L.L. Junior, Zámbó Krisztián. Az álmom, hogy nagy tömegnek zenélhessek, a 2015-ös Szentegyházi Városnapokon valóra vált: a Homonyik-koncert után 3000-en buliztak velem. – Szerinted mi a DJ Kukko-bulik sikerének, népszerűségének a titka? – Olyan régi és új zenéket játszok, amelyeket a közönség szeret. Nem insztrumentális, nem gépies tucc-tucc, bár nem nézek le egyetlen zenei műfajt sem, csak ez a stílus nem az én világom. Akikkel egyezett az ízlésem, azokkal sokat és nagyon jókat szórakoztunk együtt hétvégeken. Mostanában újításként élőzene- és retrodiszkót is csinálunk, két éve pedig magánbulikat is vállalok, hívnak keresztelőbe, lagziba, kicsengetésre, más, családi vagy baráti összejövetelre – a jó hangulatra, zenére ezeken az eseményeken is van igény. – A közönség szeretetén kívül más, pl. szakmai elismerést kaptál? – Az egyik barátom jóvoltából voltam amatőr DJ-versenyen Maros megyében, Jobbágyfalván, ahol a második helyen végeztem a hét fellépőből, de csak azért, mert nem volt ott a szurkolótáborom. Egyedüli DJ voltam, aki magyar zenét is kevert a 15 perces versenyszámba. – Mit jelent számodra DJ-nek lenni, mi neked a zene? – Tudom, hogy az igazi lemezlovasok nem itt, kisvárosi lemezlovasoknál kezdődnek. Ezért igazából én magamat soha nem is tartottam profi DJ-nek, nem is szerettem, ha így szólítottak. A becenevem, a Kukkó, a ,,Kukkó-buli” vagy ,,Buli Kukkóval” nekem ez nagyon megfelelt. Hogy mi nekem a zene? Olyan mint a levegő. Életben tart. – Szereted, amit csinálsz, ez több mint hobbi, életforma lett az eltelt húsz év alatt. Ennek a beszélgetésnek viszont az volt a fő apropója, hogy úgy döntöttél, idén, pontosabban február 3-án befejezed, visszavonulsz. Miért? – Nagyon egyszerű a válasz: családom van, egy kedves feleségem és egy 3 éves kislányom, akik kellő figyelmet érdemelnek. 2017. január elsején döntöttem, és nem vonom vissza az elhatározásomat. A család az első – hiszen az eltelt 20 év, a házasságom hét éve alatt alig volt szabad hétvégém, amit velük tudtam eltölteni. A visszavonulás nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra lelépek, mivel az idénre is rengeteg foglalásom van keresztelőkre, kicsengetésekre, falunapra és városnapra, és közben szeretnék még Győrfi István barátommal zenélgetni. Egy korszaknak vége, ezért is érzem úgy, hogy köszönettel tartozom a szüleimnek, akik támogattak, a feleségemnek, aki megértő volt, a főnökeimnek és minden munkatársamnak. És természetesen mindazoknak, akik a bulikban rendszeresen velem voltak, és akiknek öröm volt zenélni. Üzenem nekik: a zene mindig legyen és maradjon velük! Lázár Emese