Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan hagyományos építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Mindeddig sokszor említettük azt, hogy az épületeknek tájba illőnek kell lenniük. Arról, hogy pontosan mit is jelent ez, és milyen – akár ókori – előzményei vannak ennek, Bogos Ernő szépvízi építészt kérdeztük. Elmondása szerint, ha nagyon leegyszerűsítve beszélünk arról, hogyan illeszkedhet egy épület a tájba, akkor annak kétféle módja van. Ellentét vagy szerves kapcsolódás Az egyik viszonyulás a kontraszton alapul, ami azt jelenti, hogy az épület tervezője fi gyelembe sem veszi, hogy mi van az épület körül, így a táj és az épített környezet közötti kontraszt, ellentét határozza meg a beavatkozást. A másik mód az, amikor egy épület szervesen, organikusan kapcsolódik a tájhoz és az épített környezethez. Mindezt két ókori építészeti példával támasztotta alá Bogos Ernő: a római és a görög építkezési szokásokkal. Mint mondta, mivel az ókori rómaiak hatalmas területeket foglaltak el, ezért nemcsak középületeket, hanem városokat is kellett alapítaniuk. – Érdekes módon a görögöknél egyfajta szerves szemlélet alapján helyeztek el városokat a tájban, a rómaiaknál viszont a kontraszt dominál a városok kiépítésében – magyarázta. Mint részletezte, a görögöknél fontos volt, hogy a településen belül hova kerül a templom mint szakrális épület. Mivel a templomhoz nagyon sok jelentős esemény, ceremónia kapcsolódott, az útvonal megtervezése is fontos volt, hogy milyen úton lesz elérhető, hogyan járható körbe és milyen kilátást biztosít. Az építész szerint az ókori görögök tehát fi gyeltek arra, hogy a táji elemek között hogyan tűnik fel az új épület. – Ez nagyon fontos, hogy így álltak hozzá az épület megtervezéséhez, mert ettől vált szervessé a gondolkodásmódjuk. Maximálisan fi gyelembe vették a természeti adottságokat, de nemcsak fi gyelembe vették, hanem kihegyezték a látványt erre a kapcsolatra – tette hozzá. Bogos Ernő szerint ezzel szemben a római szemléletmód az volt, hogy bárhol kellett elhelyezniük az új várost, a tervezőknek az volt az első dolguk, hogy kijelölték az észak–déli és kelet–nyugati főutcákat, amelyeknek a metszetén kiépítették a központot. Mint mondta, a természethez úgy viszonyultak, hogy amikor kijelölték a település két tengelyét, és ezek között utcahálózatot alakítottak ki, akkor a területet teljesen átalakították. A fákat kivágták, a folyót elterelték, így az épített környezet teljesen kontrasztba került a természettel, a tervezők egyáltalán nem vették fi gyelembe a környezeti tényezőket. – Nagyon fontos – és mindegy, hogy családi házról vagy középületről van szó –, hogy a tervező kimenjen a helyszínre, megtalálja a környezet és a táj szellemiségét, és azzal összhangban készítse el a vázlatokat is, amiben benne kell lennie a megrendelő elképzelésének is. Az építésznek ez az igazi kihívás, és igazság szerint ez kellene legyen a mi szakmánk alapja, hogy hogyan ágyazzunk be épületeket a környezetbe – fejtette ki. Harangláb a természetben Bogos Ernő több szakrális épületet is tervezett, és ezek között van olyan is, amely nem épített környezetben, hanem a természetben található meg. Ilyen például a jól ismert Hármashalom-oltár, illetve a Pogány-havasban, a Szent László-emlékhelyen levő harangláb is, amelyet már kevesebben ismernek, pedig a szépvízieknek fontos zarándokhelyükké vált. Mint Bogos Ernő mondta, többen is tudtak arról, hogy a Pogány-havasban állt régen egy kápolna, amelyet régen Szent László tiszteletére szenteltek fel, ma már azonban az épületnek a nyomait is nehéz megkeresni. Elmondása szerint azonban a szépvíziek fontosnak tartották, hogy emlékhelyet alakítsanak ki az egykori fogadalmi, kis méretű kápolna közelében, és mivel Szent László Szépvíz védőszentje, ezért nemcsak a helybelieknek volt fontos ennek az emlékhelynek a kialakítása, hanem a szépvízi önkormányzat vezetőinek is. – Nagyon szép ez a történet, hiszen a szépvíziek összefogásának köszönhetően valósult meg. Semmilyen leírás vagy rajz nem maradt fenn a kápolnáról, de a közösség ragaszkodott, hogy valami jelezze, hogy itt valaha egy kápolna állt – mondta. Az építész elmondása szerint kivételes összhang volt a közösség és a tervezők közötti párbeszédben. Nem szerették volna újraépíteni a kápolnát, hiszen nem lehetett tudni, hogyan nézett ki, mégis jelölni akarták valamivel a hely fontosságát. Így jött az ötlet, hogy egy harangláb álljon ott, amely szakrális helyként megfelelő miséknek, menedéket biztosíthat a kirándulóknak, és felépíthető úgy, hogy teljesen összhangban legyen a természettel. Végül egy tisztást alakítottak ki, amelyen megfi - gyelhetők az egykori kápolna alapkövei – a Szent László-szikla és harangláb jelzi, hogy ez szakrális hely. Az építész szerint nagyon fontos hely lett ez a közösség életében, hiszen Szent László napján misét tartanak a havasban, amelyen minden évben sokan részt vesznek. A fából épült, zsindelyezett harangláb végül szerves része lett az emlékhelynek, épp, mint a Hármashalom-oltár a somlyói nyeregnek és a pünkösdi búcsúknak. – Meg kell becsülnünk a múltunkat és azt, amit elődeink létrehoztak, és ilyen formában mindez továbbörökíthető a jövőnek. Ennek a haranglábnak az elkészülése olyan történet, amely jó példa erre – jegyezte meg végül.

Péter Ágnes