Most kell kitartani
Már mindannyian tisztában vagyunk a folyamatos áremelkedéssel, amely érinti a műtrágyát, az üzemanyagot, a gabonát és majdnem mindent is. Leginkább most húsvétkor szembesültek az emberek azzal, hogy a gazdák is kénytelenek drágítani termékeiken, állataikon, hisz másképp a saját kárukra dolgoznak. Meghökkenve láttam, hogy az emberek például a bárányhús drágulására hogyan reagálnak: talán a bárányok is üzemanyaggal működnek, nem szégyellik a gazdák ennyire megemelni az árakat, biztosan fogtak az alkalmon, hogy jól meggazdagodjanak – ezeket a kérdéseket, feltevéseket olvashattuk sok helyen. Természetes a felháborodás, viszont az nem volt jogos, hogy a gazdákat hibáztatták ebben az esetben. Valóban, ezeket a jószágokat még a régi áron előállított takarmányból nevelték fel, ezért érthető, hogy sok embernél felvetődött a kérdés, miért is nem a régi áron értékesítették a bárányokat.
Sokunkban az a kép élhet, hogy mekkora jövedelemre tettek szert most az állattartó gazdák. De ez egyáltalán nem így van, sajnos. És igen, sajnos, mert az a kemény munka megérdemelné a pluszbevételt, amit nem is illene senkinek irigyelnie. A gazdáknak viszont ebből a pénzből kell megoldaniuk az idei vetést, a nyári munkálatokat. Ebből a pénzből kell gazdálkodniuk, hogy továbbra is fenntarthassák gazdaságukat, és hogy jövő húsvétra is lehessen sokunk asztalán bárány.
Mindezek mellett pedig nem elég a folyamatos drágulás, még emberhiánnyal is naponta küszködnek a gazdák. Lehetséges, hogy van olyan eset, amikor nem kellő bánásmódban részesítik őket, vagy akár a bérezés sem megfelelő. De saját bőrömön tapasztalva, sajnos kijelenthetem, hogy sokan nem szeretnek dolgozni. Lehet akármilyen körülmény, kitehetjük a lelkünket, sok esetben csak azért dolgozhatunk, hogy az emberek munkáját kifizessük, mindhiába. Emiatt pedig számos gazda kénytelen feladni tevékenységét. Nem lustaságból, hisz ahogyan mindent, a gazdálkodást is szeretettel kell végezni, és általában ez minden gazdaságra érvényes. Nagyon sok esetben az állattartók már nem képesek egyedül elvégezni mindent, így ha nem is számolják fel teljesen az állományukat, egy részét el kell adniuk.
Talán most alkalom adódik rá, hogy a gazdák ismét nyissanak a szövetkezeti formákra, megértsék és elfogadják, hogy nem kell mindent saját maguk végezzenek, és a gazdálkodásra is érvényes, hogy egységben az erő.
Szilágyi Dalma-Orsolya