Legutóbb a tehéntej legfontosabb alkotórészeit vettük górcső alá. Ezúttal a tej ásványianyag-tartalmáról, a takarmányozástól és tartási körülményektől is függő vitaminokról és ezek pótlásáról, valamint az egyenletes tejtermelés biztosítása érdekében a ketózis betegség elkerüléséről lesz szó.

A tej ásványianyag-tartalma általában 0,6-0,8 százalék, a tej zsírtartalmának függvényében változik. Élettani szempontból elsősorban a kalciumtartalom a legfontosabb, emellett a kazeinhoz kötötten jelentős a tej foszfortartalma is. A tejfogyasztás pozitív hatása a táplálóérték mellett – a benne lévő bioaktív anyagokon keresztül – preventív és terápiás egészségmegőrző funkciókban is megjelenhet.

Figyelmeztető sejtszám

A tejben a tejjel együtt ürülő szomatikus (testi, tőgyeredetű) sejtek egészséges tőgy esetében természetes regenerációs folyamatokból származnak. Számuk jelentős növekedése gyulladásra, szöveti sérülésre, betegségre utaló jel. A tejben mindig találunk bizonyos számú mikrobát. Az élelmiszerként, élelmiszer-alapanyagként felhasznált vagy értékesített tejjel szembeni elvárás ennek alacsony értéke. Ezt nevezzük csíraszegény tejnek. A tej kereskedelmi értékesítése, fogyasztói tejként történő feldolgozása kapcsán ezeket minőségi követelményként értékeljük. A minőséget meghatározó higiéniai tulajdonságok határértékei 1 köbcentiméter tejben kimutatható szomatikus sejtszám (kevesebb mint 400 ezer) és az összcsíraszám (kevesebb mint 100 ezer) alapján határozható meg.

Ásványi anyagok

A tehéntej sói és ásványi anyagai: nátrium (Na), kálium (Ka), klorid (Cl), kalcium (Ca), foszfor (P), magnézium (Mg) és réz (Cu). A tej eredeti rendeltetése, hogy az újszülött egyetlen táplálékát adja, ezért tartalmaznia kell az élet fenntartásához és a növekedéshez szükséges összes tápanyagon kívül a sókat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is. A tejben szerves és szervetlen sókat egyaránt találunk. Összes mennyiségük 0,7-0,9 százalékot tesz ki. A friss tejben egyetlen szerves sav a citromsav, illetve annak sói – a citrátok, kalcium-, kálium- és magnézium-citrát – mutathatók ki. A tejelő állat szervezetéből a tejjel állandóan ürülnek ki ásványi anyagok, ezért azok pótlásáról gondoskodni kell a takarmányozás során. A tej az újszülött részére szükséges sókat és nyomelemeket elegendő mennyiségben tartalmazza, de egyoldalú tejtáplálás esetén szükség lehet a mész és a vas pótlására.
Tejgazdasági szempontból az összes só között az oldott mésznek van a legnagyobb jelentősége. A tej az eddig felsorolt alkotórészeken kívül még táplálkozástani és biológiai szempontból fontos, gyakran csak nyomokban kimutatható anyagokat is tartalmaz. Idesoroljuk a vitaminokat, enzimeket, festékanyagokat, ellenanyagokat stb.

Vitaminok

A vitaminok a szervezet számára nélkülözhetetlenek: hiányuk hiánybetegséget, avitaminózist idéz elő. A vitaminok tehát táplálkozás-élettani szempontból igen fontos alkotórészei a tejnek. A tej az egyetlen élelmiszer, amely az ember számára szükséges összes vitamint tartalmazza, de nem tekinthető teljes értékű vitaminforrásnak, mert egyes vitaminokból nem tartalmazza a szükséges mennyiséget. Ennek ellenére mégis teljes értékűnek vesszük, mert aminosavai közvetve vagy közvetlenül pótolják a hiányzó vitaminmennyiségeket.
A tej vitamintartalma a takarmányozástól, a tehén egészségi állapotától, a laktációs időszaktól, a tehenet ért napfényhatástól függ. Ennek következtében a tej vitamintartalma, mennyiség és minőség tekintetében is ingadozhat. Zöldtakarmány, savanyított zöldtakarmány, jó minőségű széna etetésekor, továbbá a legeltetés idején a tej vitaminban gazdagabb lesz. A tej vitamintartalmának növelése fontos takarmányozási feladat.

Perszisztencia

A perszisztencia a tejtermelés egyenletességét kifejező mutató. Sem a tehén élettani folyamatai, sem a takarmányozás szempontjából nem szerencsés, ha egy tehén egyik nap 8 liter tejet ad, a következő napon pedig 15-öt. A jól perszisztáló tehén a tejtermelését hosszú időn át viszonylag magas színvonalon megtartja. Ebből következően nagy laktációs termelésre képes, anélkül, hogy ehhez túlságosan nagy napi tejtermelést kellene elérnie. A jó perszisztencia biológiai előnye, hogy az egyenletes tejtermelés kevésbé veszi igénybe az állat szervezetét. A rosszul perszisztáló tehén a laktáció első harmadában kiugróan nagy tejtermelésre képes, de ezt csak rövid ideig képes tartani. A nagy tejtermelés energiaigényét nagy adag abrak etetésével és a saját tartalékainak felhasználásával képes biztosítani. Ugyanakkor a túlzott mértékű zsírbontás ketózishoz vezet. Ennek következménye a tejtermelés nagymérvű csökkenése, súlyosabb esetben elhullás is bekövetkezhet. Előfordulhat olyan mértékű tejtermelés-csökkenés, hogy a tehenet a laktáció vége felé az alaptakarmánnyal is túletetjük, a tehén elhízik (kövér tehén szindróma), és ez a következő ellés után okozhat problémát. A perszisztencia gyengén öröklődik (h2=0,25-0,35), a befolyásoló tényezői ugyanazok, mint tejmennyiség esetében. Ábrázolására a laktációs görbe szolgál, a teljesítményvizsgálatban pedig a perszisztencia értékszámot használjuk jellemzésére. Ezt úgy számítják ki, hogy a havonkénti próbafejések eredményét átlagolják és a legnagyobb havi tejtermelést százalékban fejezik ki. Jónak mondjuk a perszisztenciát 80 fölött, 60–80 között közepes, 60 alatt pedig gyenge perszisztenciáról beszélünk.

Dr. Suba Kálmán
állattenyésztő mérnök,
falugazdász