Igazam van, vagy igazam van?
Nemhiába jellemzik a székelyeket sok esetben makacssággal vagy nagyfejűséggel. Ezt nemcsak másokon, hanem magamon is számtalanszor észreveszem. Biztos meggyőződésem bizonyos esetekben, hogy igazam van, pedig valahol legbelül már rég elismertem, hogy talán most mégis hibáztam. Bár tudatában vagyok annak, hogy mindent én sem tudhatok, folyamatosan új dolgokat tanulhatok és tapasztalhatok, néhány esetben nehéz elfogadnom, hogy valamit másképp is lehet csinálni, nem csak úgy, ahogyan én elképzeltem. Nagy eséllyel az ilyen pillanatokban kellemetlenül érzem magam, akár mérges is leszek, de utólag mindig belátom, hogy gazdagodtam ismét egy ötlettel, egy tapasztalattal, egy bizonyos tudás birtokosa lettem.
Egyre közeledik az új uniós Közös Agrárpolitika életbelépésének időpontja, amely nem kis változtatásokat hoz magával. Az Európai Unió Tanácsának hivatalos oldalán olvasható, hogy az új Közös Agrárpolitika célja, hogy a mezőgazdasági ágazat nagyobb mértékben járuljon hozzá az EU környezetvédelmi és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez, célzottabb támogatást nyújtson a kisebb gazdaságoknak, valamint nagyobb rugalmasságot tegyen lehetővé a tagállamok számára, hogy az intézkedéseket a helyi viszonyokhoz igazíthassák. Következésképp a székelyföldi gazdáknak is jó, ha bizonyos helyeken változtatnak. Egyre többet hallhatunk a biogazdálkodásról, és egyre többen szeretnék megszerezni ezt a minősítést. Mindamellett, hogy az új KAP egyik alapelvének tesz eleget az ökológiai gazdálkodás, a gazdák szempontjából sem elhanyagolandó pozitív következményei lehetnek. A támogatási értékek megnőnek, egyre több pontot érhetnek el bizonyos pályázási lehetőségek esetében azok a gazdák, akik a bió eszméjét követik. Mindamellett nem kell vegyszereket, műtrágyákat használniuk, amelyek ára nem kicsit növekedett az elmúlt időszakban. Nem tartozom a biogazdákhoz, viszont nagyon érdekelt, hogy gyakorlatba ültetve, munka szempontjából mit is jelent, ha valaki megszerzi ezt a minősítést. Több ilyen gazdával, termelővel is beszélgettem, akik szerint bár nagyobb bürokrácia veszi körül, nem kerül nekik több munkába, csak egy kicsivel nagyobb odafigyelést igényel.
Egyre több daganatos betegség jelenik meg, nemcsak az időskorosztályban, hanem a fiataloknál is. Ennek valamilyen oka van, és valószínű, hogy az étkezésünk is nagymértékben hozzájárul ehhez. Számos intézmény, egyesület igyekszik felajánlani segítségét, tapasztalati és kapcsolati tőkéjét, hogy a gazdák első kézből értesüljenek az újdonságokról, illetve jelen esetben akár a bió minősítés megszerzésének folyamatában is támogatást nyújtanak. Csak biztatni tudok mindenkit, emellett pedig saját magam is, hogy néha érdemes elfogadni a segítséget, érdeklődéssel állni az új dolgokhoz, valamint néha elismerni, hogy nem mindenben van nekünk igazunk – még akkor is, ha ezt csak magunkban tesszük meg.
Szilágyi Dalma-Orsolya