Általában bármilyen szakmáról vagy mesterségről beszélünk, a jó eredményhez elengedhetetlen a szeretet. Így van ezzel a csíkszeredai Főcze Tamás is, aki szó szerint kiskora óta az állatok közelében találta meg azt a tevékenységet, amely iránt elhivatottságot érez. Kis háztáji, rendezett gazdaságaiban számos haszonállat található, amelyeknél ő végzi el a mindennapi munkát. Látogatásunkat nemcsak Főcze Tamás fiatal gazda fogadta örömteli hangulatban, hanem az udvar többi lakója is. A libák, kacsák és pulykák sokasága között Tamás lelkesen mesélte, hogy már fiatalkorában érdekelte a gazdálkodás, és elég hamar bele is vágott. – Körülbelül hároméves korom óta érdeklődöm a háztáji állatok iránt. Nagyszüleimmel és nagynénémmel is mindig tehenet rajzoltattam. Nyolcéves koromban kezdtem nyulakkal foglalkozni, harmadikos koromban pedig juhokat vettem. Nekiláttam a csirkék keltetésének is, évente nyolcszáz és ezer darab között neveltem fel. Mivel iskolába jártam, minden reggeli tevékenységet már a suli kezdete előtt el kellett végeznem: ellátni a juhokat, a keltetőben a tojásokat megforgatni, és amikor ikres bárány született, akkor őket is szerre megetetni – emlékezett vissza a fiatal gazda. A gazdálkodás mellett, mint megtudtuk, növénytermesztéssel is foglalkozik, hetente süt házikenyeret, és már tizenegy éve, pontosan tizenkét éves kora óta foglalkozik juhnyírással a környező falvakban. Két háztáji gazdasága van, az egyik Somlyón, a másik pedig Csobotfalván. Somlyón láthattuk a pulykákat, libákat és kacsákat, Csobotfalván pedig a disznókat, tehenet borjával, juhokat, kecskéket, tyúkokat és kakasokat. – Jelenleg malacostól együtt tizenhét sertés van, baromfi pedig 70-80 körül. Márton-napra volt körülbelül kilencven liba, karácsonyra pedig pulykák. December elején pedig összesen 37 darab sertés volt. Nagy elkötelezettség ez, lefoglalja az embert, mert az állatoktól nem lehet szabadságot kérni. Mennék ide is, oda is, de muszáj előbb őket ellátni. Nagyon szeretem az állatokat, a gazdálkodást, valószínűleg enélkül nem is lennék erre képes. Természetesen van, amikor néhány napra elutazom, olyankor a szüleim és nagymamám segít a gazdálkodásban – jegyezte meg Tamás. Csobotfalván is kedves fogadtatás ért, rendezett terület, tiszta istálló, ami azt sugallta, hogy minőségi időt tölt el ott mindennap Tamás. – Heti rendszerességgel sütök házikenyeret már tizenegyedikes koromtól, emellett pedig kertészkedem is. Teljesen önellátó gazdaság, hisz mindent saját magunknak termelünk meg: tojást, tejet, húst, zöldségeket. Például tavaly kétszázötven kiló hagymát sikerült termeszteni, paradicsomból pedig ezer liternél többet főztünk be. Az év minden szakában és minden napjában kerül valami teendő, ha nem az állatokkal, akkor a kertben, a takarmány előállításával. Eléggé beleástam magam a gazdálkodásba, van arra is példa, hogy a falubeli idős gazdák is néha tőlem kérnek tanácsot bizonyos betegségek kezelésében – mondta el Tamás. A Csobotfalván található istálló egy részében közel tíz kismalac fogadott, aranyos külsejükkel megtévesztve házőrzőként fogadtak. Mint megtudtuk, Tamás vietnámi csüngőhasú sertéseket is tart, és mivel ez a fajta Ázsiában a vadonban él, érthető a malacok fogadtatása. Tamás mindenképp szeretne a jövőben is sertéseket tartani, a vietnámi csüngőhasúak, bár legtöbb százkilósak tudnak lenni, nagyon igénytelenek, és mint megtudtuk, az egyik legfinomabb a húsa. A gazdaságban élő baromfik saját tenyésztésűek, a tojásokat keltetőben költi ki, és egy hónapon át minden reggel és este forgatni kell őket. – A tavaly öt rendet keltettem ki, ami februártól júliusig tartott, minden reggel és este a tojásforgatással kezdtem. Természetesen szüleim mindenben támogatnak, viszont érthető, amikor már dühösek, ha ismét a lakásban látok neki a tojások keltetésének – vélekedett Tamás. Mint megtudtuk, családja és barátai is csodálkozva nézik őt, hogy kiskora óta nem lanyhult a kedve, és sosem veszítette el motivációját, nagymamájának szavaival élve: „egy csodagyermek”. Sosem vonzotta a külföldi vagy akár a nagyvárosi élet, csak kirándulás céljából, maximum egy hétre. – Amikor érettségiztem, a szüleim féltek, hogy minden figyelmemet és energiámat a gazdaságba fektetem. Abban az időszakban több juhom is volt, az érettségi miatt áprilisban eladtam őket, de novemberben vissza is vettem. A szomszédban tartottam őket, a szüleim pedig úgy tudták, hogy az a sok jószág mind a szomszédé. Aztán miután kiteleltem, tavasszal kiderült, hogy igazából az állatok háromnegyede az enyém – mesélte nevetve a fiatal gazda. Természetesen egy gazdaság és ennyiféle állat fenntartása nemcsak arról szól, hogy megetesse őket, hanem azoknak takarmányt is elő kell állítani, illetve mindennap takarítani kell náluk. Tamás fiatal korából adódóan érthető lenne, ha ilyen sok munka után befejezte volna a gazdálkodást, és inkább kortársaival együtt élné ifjúságát. Kérdésünkre, hogy valaha veszítette-e el a motivációját, vagy döntött-e amellett, hogy befejezi az egészet, így válaszolt: – Hát, nagyon-nagyon ritkán eszembe jutott, vagy elfogott egy rossz érzés, de azt sosem gondoltam komolyan. A jövőt nézve mindenképp szeretne kitartani háztáji kisgazdasága mellett, viszont még nem tervezi nagyobb farm létrehozását, mert a mindennapi feladatokat ő akarja elvégezni, alkalmazottak nélkül. Szilágyi Dalma-Orsolya