Tizennégy játszmásra írta ki a döntőt a nemzetközi sakkszövetség (FIDE), amely április 7-én kezdődik, és május elsején ér véget, hacsak a felek nem végeznek döntetlenre, mert akkor a vb-címről rövidített partikban dönt a két nagymester. A dicsőségen túl az anyagi juttatás sem mellékes: a győztes 1,2 millió eurót vihet haza, a vesztes 800 ezer euróval vigasztalódik majd.

Eredetileg nem a Nyepomnyascsij – Ting Li-zsen csata határozott volna a vb-címről, csakhogy a 2013 óta világbajnok, címét négy alkalommal is megvédő Magnus Carlsen visszalépett: a norvég címvédő arra hivatkozott, hogy számára nem kihívás ismét Nyepomnyascsijjal játszani, hiszen az orosz nagymestert a legutóbbi, két évvel ezelőtti vb-döntőben már legyőzte. Hiába nyerte meg tehát a világbajnokjelöltek tornáját Jan Alekszandrovics Nyepomnyascsij, a jelöltek versenyében másodikként végző kínaival kell megmérkőznie a kazah fővárosban, nem a világbajnokkal.

Az első hivatalos sakk-vb-t egyébként 1886-ban rendezték az Egyesült Államokban: az első öt játszmára New Yorkban, a következő négyre St. Louisban, a záró tizenegy partira pedig New Orleansban került sor, és a Prága zsidó gettójában, az Osztrák–Magyar Monarchiában született, később az Államokba emigrált Wilhelm Steinitz sikerét hozta. Steinitz tíz győzelmet aratott az öt partit megnyerő (öt döntetlennel végződött), lengyel származású porosz, 1878-tól brit állampolgár Johannes Zukertort ellen.

A leköszönő világbajnok Magnus Carlsen 2013-ban ült fel először a sakkozók trónjára, miután 6,5–3,5 arányban legyőzte az indiai Viswanathan Anandot. A magyar férfi sakkozók közül Lékó Péter jutott a legtovább: 2004-ben a vb-címért mérkőzhetett meg Vlagyimir Kramnyik ellen, de a döntetlennel végződő csata az orosz nagymester címvédését jelentette. A nőknél van viszont magyar sakkvilágbajnok: Polgár Zsuzsa 1996-ban 8,5–4,5 arányban győzte le a döntőben a regnáló világbajnok kínai Hszie Csünt.