Flórián Bogdán örmény kereskedő háza
Így maradt meg a köztudatban a székelyudvarhelyi Kossuth Lajos utca egyik saroképülete, pedig nem ő volt az építtetője, hanem jóval korábban gróf Mikó Miklós. Maga Szigethi Gyula Mihály, a református kollégium híres professzora is megörökíti feljegyzéseiben: „1832-ben kezdette építeni gr. Mikó Miklós a Botos-utcza napkeleti szegletén a Piacz-utczában levő nagy palotáját.” Állítólag, amikor megvásárolták a „palotát”, még be sem volt fejezve a hatalmas L alakú épület, melynek gazdája 1892-ben Flórián Bogdán kereskedő lett. Neve már 1876-ban szerepel a Központi Értesítőben udvarhelyi telephellyel, mint vegyeskereskedő. A Flórián család Oklándról költözött be a városba, abban a reményben, hogy nagyobb kereskedelmi forgalmat tud lebonyolítani, így a jövedelme is nagyobb lesz a családnak. Minden számításuk bejött. Az épület homlokzatán hatalmas reklámtáblán ez volt olvasható: Flórián Bogdán és fia. Ugyanis az 1884. július 1-jén keletkezett közkereseti társaságnak ketten voltak a tagjai, az apa és fia.
Nem adták fel az oklándi otthont sem, ott leginkább a fia tevékenykedett, de az udvarhelyi közéletben is fontos szerepet vállalt. Az udvarhelyi Zálogkölcsön Intézet és Betéti Pénztár 1905-ben fiókintézetet nyit Oklándon, és a fiók igazgatójává Flórián Kristófot nevezi ki, a nyolcgyermekes édesapát. (1924-ben hunyt el, Oklándon temették el.) A város egyik legnagyobb rőfös (méteráru) üzlete meghozza a sikert. Az apa vérbeli kereskedő volt, aki egy szempillantás alatt hírnevet szerez a sarki üzletnek. Főleg a férfiruhaüzlete vonzotta a vásárlókat. Balázs Sándor író visszaemlékezéseiben így írja le a tulajdonost: „Kis fekete, mokány ember volt, igazi örmény, csillogó szemekkel és villogó fogakkal. Az apja még kis szabó volt, de ő átment a készruhára, és olyan jól csinálta, hogy tíz év alatt három vármegyét – Csík, Háromszék, Udvarhely – meghódított, de még messzebbről is jöttek, Medgyesről, Tordáról. Híre ment, hogy milyen jól és olcsón lehet nála vásárolni, de van finom áruja is, akinek az kell. És hogy őnála nem nézik, hogy harisnyás góbé vagy lakkcipős úrfi-e a kuncsaft. Egyforma udvariassággal szolgálnak ki mindenkit. Bogdán a segédeitől ezt követelte meg elsősorban, ő maga ritkán állt a pulthoz, rendesen az üzletajtóban állt szürke micisapkával a fején és udvariasan, mosolyogva tessékelte be a vevőket. A pulthoz csak akkor ment, ha vita támadt vevő és eladó között, és ő gyorsan intézkedett. Mindig a vevőnek adott igazat.”
Az épületben a huszadik század első felében kávéház is működött. A román betöréskor, 1916-ban Budapestre menekül a család, majd visszajönnek. Mindjárt az impériumváltást követően Budapest bevételének hivatalos ünneplése alkalmával két napon át egy-egy órai harangozást rendeltetett el a román prefektus déli 12 és 1 óra között. Mivel ebben az időpontban Flórián Bogdán kereskedő ablakai le voltak függönyözve, a román prefektus őt a város elhagyására és ablakainak 14 napi lefüggönyözésére ítélte. A földszinten voltak az üzletek, a bejárati ajtókat Bécsben készült fémredőnyök zárták, az ablakokra két oldalról ablaktáblák (spaléta) csukódtak. Volt bőven belőle, a földszinten tizenegy ablakot és három bejárati ajtót számoltam össze. Az emeleti soron húsz ablak engedi át a nap sugarait a szobákba. Nagyszerű kilátás nyílt a főtérre, az Alsó Piac térre, de a kíváncsi szem elérte a Fő utcán korzózó urakat és hölgyeket is. Itt minden fontos ember megfordult, aki számított a városban. Ahogy Szabó Dezső írja: „a nagyüzletek és a két nagy vendéglő utcája”. Az emeleten lakott a család, ide a boltíves kapun keresztül és a kanyargós falépcsőkön lehet feljutni. Hosszú tornác nyújtózkodik az épület belső oldalán, innen van a belépő a tágas és magas szobákba. Lent zárt udvar, ma tele toldaléképületekkel. Ezerkilencszáznegyvennégyben meghalt Flórián Bogdán, s akkor jött a hír, hogy közelednek az oroszok, a család lakatot tett az épületre és elmenekült. Volt, aki Magyarországig jutott, mások Nyugaton kötöttek ki. Mire visszatérnek a családtagok a városba, már államosították az épületet.
Igen előreszaladtam, nem is mondtam el, hogy 1910–1912 között albérlője volt az egyik szobának Szabó Dezső író, aki akkoriban a Főreáliskola tanára volt. Ma a ház főtér felőli homlokzatán egy szerény márványtábla hirdeti, hogy ebben a házban lakott egy ideig Szabó Dezső, a nagy magyar író. Egyes emlékezők szerint sokszor az ablakban ült és onnan nézte a járókelőket. Életeim című önéletrajzi könyvében írja: „– Székelyudvarhely! Kicsike székely városka, apró emberfészek, melyben az oda száműzött nagy madár négy évig verdesett fiatal szárnyaival, ahol már lemondott a szabadulás lehetőségéről, a végtelen horizontok hívásáról: azután otthagyhattalak, milyen kedvessé otthonosultál az emlékemben!” A főutca felőli homlokzaton Kossuth Lajos portrédomborműve látható. Mindjárt a második világháborút követően Flórián László veszi át az üzlet vezetését, de az állam ráteszi a kezét az épületre. A sarokrészben vasáru-kereskedést nyitottak. Hivatalos neve SECERA állami áruház lett, ahová szeretettel várták a városi és falusi dolgozónépet. A tulajdonosokból kulákok és földönfutók lettek. Ma a Flórián-ház sarki részében a Romarta női és férfi ruhaneműüzlet foglal helyet, a boltíves kapu jobb oldalán a Transilvania Bank kirendeltségét találjuk. Korábban a takarékpénztár (CEC) irodái voltak itt. 1933 és 1946 között ugyancsak ebben az épületrészben volt Zillman Vilmos cukrászdája. Az épületrészt a Zillman család bérelte. A rendszerváltást követően az udvarban szerkesztették és nyomták hosszú éveken át a népszerű Heti Hirdető hetilapot. Napjainkban az emeleten ügyvédi iroda működik. A régi bútorzatból egyedül egy bécsi páncélszekrény árválkodik az emeleten, semmi több, az arra járó nem is sejti, mennyi pénz fordult meg egykor a vasszekrény gyomrában.