Okkal feltételezhető, hogy Victor Ponta kormányfő számára nem okozott különösebb stressz-állapotot, még csak „lelki fájdalmat” sem az ellenzékiek által benyújtott bizalmatlansági indítvány parlamenti megvitatása, illetve annak kimenetele. Nem, mert a kívülálló számára is nyilvánvaló volt, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok közepette egy ilyen „beavatkozás” már eleve „a beavatkozók” számára lehet/lesz kínos, és bizonyos értelemben fájdalmas is. És most már meg is bizonyosodhatunk arról, hogy a kormány, a kormányfő meg sem ingott. A járása, a léptei viszont némileg valóban ingataggá váltak. Ennek viszont másabb okai vannak, olyanok, amelyek a későbbiek során akár fizikai fájdalmat is okozhatnak, és már most is idegesíthetik a kormányfőt: a múlt csütörtökön állapították meg a szakorvosok, hogy május 24-én egy kosárlabda-mérkőzésen elszenvedett baleset inszalag-szakadással járt, ami miatt állítólag egyszerűnek nem ígérkező műtétre szorul, amelyre előreláthatólag e hónap végén kerül sor.

Hecser Zoltán hecser.zoltan@hargitanepe.ro Tehát a kormányfő egyelőre (legalább októberig) megkönnyebbülhetett, nem kell aggódnia azért, hogy valakik vagy valami meginogtathatja a székét. Amúgy a pénteki eredményhirdetést követően kissé képmutatóan jelentette ki, hogy most már vége a hercehurcának, és dolgozni kell, azaz a kormánynak tennie kell a dolgát, megfeszítettebb tempóban, mint eddig. Ő viszont azon nyomban megengedett magának egy kis kikapcsolódást: elröpült Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba, s ott részt vett az első Európai Játékok péntek esti ünnepélyes megnyitóján. Sokak szerint az európai sport egyik mérföldkövét jelenti az, hogy immár Európa is rendelkezik saját multisporteseménnyel. Patrick Hickey, az Európai Olimpiai Bizottság elnöke szerint például a bakui rendezvény révén egy évtizedes álom vált valóra. A rangos sporteseményen egyébként 50 ország több mint 6000 sportolója méri össze tudását 253 versenyszámban. Románia válogatottjában 147 sportoló kapott helyet. A sportolói részvétellel nincs és nem is lehet semmi gond, de a megnyitóünnepséget mintegy beárnyékolta az a tény, hogy számos ország államelnöke és kormányfője nem tett eleget a meghívásnak, így tiltakozva az azerbajdzsáni rezsim ellen. Ott volt viszont Putin orosz elnök, Erdogan török elnök és Lukasenco Fehéroroszország elnöke. Victor Ponta jelenléte, akárcsak Albert Monaco hercegének a jelenléte a nyugat-európai körökben megbotránkozást váltott ki, de erről a részvételről nemigen nyilatkoztak kedvezően egyes hazai politikai elemzők, politikusok és civilszervezetek képviselői sem. Azt nem tudni, hogy Victor Ponta végül is milyen minőségben utazott el Bakuba, magánemberként-e vagy kormányfői minőségében. Azt viszont tudni, hogy az eredeti programjában az európai szocialisták Budapesten megtartott összejövetele szerepelt. Oda viszont nem ment el, s ezek szerint a pénteki nap második felét „sportosabb” kikapcsolódással töltötte… Amúgy e kormányfői „kiruccanásra” tegnap reagált az államelnöki kancellária főnöke, Dan Mihalache is, aki azt közölte, hogy „Ponta nem tájékoztatott, hogy Bakuba megy, ez egy külpolitikai hiba”. Hozzáfűzte azt is, hogy érkezett egy olyan információ, miszerint Ponta Azerbajdzsánba utazik, de nem tőle, hanem „másabb forásokból”.

Másabb ünnep Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az államfő számára amolyan örömteli eseményt, sőt akár ünnepet is jelenthetett volna a bizalmatlansági indítvány esetleges sikere. Ha viszont józanul mérlegelt, akkor nemigen számíthatott erre az örömteljes eseményre, sőt az is lehet, hogy nem is idegeskedett. Sőt: szokásától eltérő módon megkímélte magát attól, hogy újabb kínos helyzetet teremtsen olyan rosszalló nyilatkozatával, amely rendszerint „falra hányt borsónak” bizonyult. Így hát tette a maga dolgát, s pénteken újabb 10 nagykövet kinevezési dekrétumát írta alá (azok még nem váltak hatályossá, mert nem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben). Egyébként beiktatása óta kézjegyével eddigelé 12 nagykövet kinevezését látta el. De ha már a kihirdetett államelnöki dekrétumokról esett szó, akkor utalhatunk arra is, hogy az elmúlt héten a Hivatalos Közlönyben két „akadémiás” vonatkozású törvény jelent meg. Június 11-én a Romániai Jogtudományi Akadémia létrehozására, megszervezésére és működésére vonatkozó 2015/139-es törvény. Amúgy „akadémiában” eddig sem volt hiány országunkban, és sajnos egy-két olyan akadémikusban sem, akik lejáratták annak idején a tudomány és a kultúra ezen, legmagasabb fórumainak a tekintélyét. Ez viszont egy más ügy, a mostani törvény egy újabb tudományos fórum létrehozásáról szól, pontosabban egy egykori újraélesztéséről, ugyanis a törvény I-es szakasza értelmében ez a mostani (ASJR) az 1939-ben létrehozott Politikai és Erkölcs-tudományi Akadémia jogutódja, és mint ilyen, autonóm, közjogi jogi személyiséggel rendelkező közintézmény. A tulajdonképpeni megalakulására majd csak ezután kerül sor, augusztusban hozzák létre a Romániai Jogászok Szövetségének (UJR) koordinálása alatt a kezdeményező bizottságot. Amúgy a majdani akadémia tagjait majd a későbbiek során fogják megválasztani. Ugyanaznap jelent meg a Hadtudományi Akadémia megszervezésére és működésére vonatkozó 2012/56-os törvényt módosító 2015/140-es törvény. A módosítás lényege tulajdonképpen ennek az akadémiának a megnevezésével kapcsolatos: az ezen túl a Nemzetbiztonsági Tudományok Akadémiája (ASSN) nevet viseli, s mint ilyen, azon tudományos személyiségek fóruma lesz, akik a védelem, a közrend és a nemzetbiztonság terén jeleskedtek/jeleskednek, és amely a honvédelmi és a belügyminisztérium, valamint a Román Hírszerző Szolgálat tudományos koordinálásába tartozik. Ez az akadémia is országos érdekeltségű jogi személyiséggel rendelkező közintézmény. Érdemes utalnunk egy másabb, ugyancsak az elmúlt héten megjelent kulturális vonzatú törvényre: a Hivatalos Közlöny június 10-i számában jelent meg a romániai reprezentatív kulturális folyóiratok finanszírozására vonatkozó 2015/136-os törvény. Ilyen jellegű finanszírozás eddig is volt, de másabb jogi keret, illetve feltételrendszer közepette, most viszont egy kimondottan, a szóban forgó finanszírozásra vonatkozó törvény született, illetve lépett érvénybe. Ennek értelmében évente minimum 4,5 millió lejt különítenek el az állami költségvetésből, s ezt a pénzösszeget a művelődésügyi minisztérium költségvetésén keresztül a romániai alkotószövetségek folyóiratainak a finanszírozására fordítják. Azokról az alkotószövetségekről van szó, amelyek tagjai az Alkotószövetségek Országos Közösségének (ANUC). Egyébként hét ilyen szövetség alkotja ezt a közösséget. A pénzelosztás módja első látásra egyszerűnek tűnik, de ennek ellenére valószínűsíthető, hogy lesznek majd viták, elégedetlenségek és vádaskodások. A törvény számol azzal is, hogy az országban megjelenő kulturális folyóiratok nem mindegyike tartozik a hét szövetség valamelyike kötelékébe, s éppen ezért képeznek még egy alapot, amely kvantuma a már említett „nagyalap” 25%-át fogja kitenni, s amely sorsáról majd a művelődésügyi minisztérium fog dönteni. Térjünk vissza az államelnök hétvégéjéhez, annál is inkább, mert ha nem is ünnepelhette meg „szíve csücske” győzelmét magánemberként, volt mit ünnepelnie: június 13-án, szombaton töltötte be 56. életévét, s egy születésnapot mindig is illendő megünnepelni. Azt Neptun tengerparti üdülőhelyen lévő protokollvillában ünnepelték meg ugyancsak diszkréten szűk családi, illetve baráti körben. A megválasztását megelőző időszakbeli párt-, illetve harcostársai közül nemigen voltak jelen.

A lengetésre még várni kell Utalnunk kell egy másik, ugyancsak a múlt héten megjelent jogszabályra is, amelyet egyébként nagy érdeklődés és reményteljes várakozás előzött meg: a június 11-i Hivatalos Közlönyben olvashattuk a területi-közigazgatási egységek saját zászlóinak kitűzésére és használatára vonatkozó 2015/141-es törvény szövegét. Az már hatályba is lépett, de a majdani saját zászlók kitűzésére valószínűleg sokat kell még várni, azaz annak színére, mert egyelőre inkább a „fonákjai” érződnek. Igen, mert a törvény áttanulmányozásából az derül ki, hogy a zászlók jóváhagyási eljárása körülményes és időigényes lesz, arról nem is beszélve, hogy a jogszabályba beépültek olyan korlátozó/tiltó előírások, amelyek félreértésekre, s akár vitákra adhatnak okot. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra az előírásra, miszerint két vagy több területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlója, vagy arra, amely szerint a „saját zászlók” színe és megkülönböztető jelei nem érinthetik a nemzeti szimbólumokat és nem tartalmazhatják a más államok nemzeti szimbólumait, vagy arra, amely értelmében azon területi-közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a 20%-ot, amennyiben a zászlóra fel akarják írni a település megnevezését is, akkor az lehetséges az adott nemzeti kisebbség nyelvén is, de csak a román felirat alatt és ugyanazon betűkarakterekkel és színekkel. Továbbá a zászlókon rajta lehet a területi-közigazgatási egységek címere is, a törvényes feltételek közt hivatalosan jóváhagyott címer. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg, hogy régiónk esetében fehér hollónak számít az olyan település, amelynek kormányhatározat révén jóváhagyott címere van. Másabb feltételrendszereket is tartalmaz a törvény például a kitűzés módozataival kapcsolatosan, de hát, amíg nincs zászló, addig felesleges a lengetésről morfondírozni. De talán nem is lehet szó lengetésről, mert a törvényben csak a kitűzésre vonatkozóan vannak rendelkezések.

Újabb „összeférhetetlenek” Nemrégiben a Legfelsőbb Ügyészég (PICCJ) az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) megkeresése nyomán beadvánnyal fordult a parlamenthez 144 szenátorral és képviselővel kapcsolatos vizsgálódás okán. A megállapított összeférhetetlenség, illetve érdekütközés kapcsán igényelnek az ügyészek különböző dokumentumokat főleg az érintett honatyák rokonainak a parlamenti irodáik keretében az alkalmazására vonatkozóan. Az egyik honatya viccesen jegyezte meg, hogy amennyiben ezek az eljárások végkimenetele elítélő igazságszolgáltatási döntés lesz, akkor akár ki is ürülhet a parlament. Egyelőre erről szó sincs, mert míg a parlament fel nem oszlik, addig az a „létszámtól” függetlenül működhet, legalábbis elméletileg. Arról nem is beszélve, hogy az első fokon meghozott ítélet még nem jelent semmit, s esetleg a végrehajtás felfüggesztése sem, hisz jelenleg is ott ülnek a parlamenti (kényelmes) padokban elítélt honatyák, Liviu Dragnea, Tudor Chioariu és mások. De nem csak ott „fent” vannak összeférhetetlenségi és ahhoz hasonló „gondok”, hanem itt „lent” is: a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) az elmúlt hét végén újabb 29 nevet tartalmazó listát hozott nyilvánosságra, olyan személyekre vonatkozóan, akik esetében megállapították az összeférhetetlenség állapotát, a közigazgatási jellegű érdekütközés meglétét valamint az érdekütközés és a szolgálati visszaélés bűntény elkövetését. A 29 érintett személy közül 12 polgármester, 4 alpolgármester, 1 volt alpolgármester/polgármester, 5 helyi tanácsos, 5 volt helyi tanácsos és 2 volt megyei tanácsos. A 29 nevet tartalmazó névjegyzéken ott szerepel Etéd község polgármestere is, Szőcs László, aki állítólag 2008. június 19. és 2015. március 20. között összeférhetetlenségi állapotban volt, továbbá a polgármesteri mandátuma idején (2008–2012) megszegte a 2004/393-as törvény 75-ös szakaszának egyik előírását; Csíkszentsimon község alpolgármestere, Csató Gábor, aki 2009. január 21-től összeférhetetlenségi állapotban van, megszegve a 2003/161-es törvény 87-es szakasza (1)-es bekezdésének vonatkozó előírását és a gyergyószárhegyi helyi tanács tanácsosa, Gáspár Ernő, aki a 2008. június 19. és 2013. július 4. közti időszakban összeférhetetlenségi állapotban volt, helyi tanácsosi mandátumai gyakorlásának periódusában (2008–2012 és 2012–2014) megszegte a 2003/161-es törvény 90-es szakasza (1)-es bekezdésének előírásait, továbbá a 2001/215-ös törvény 46-os szakasza (1)-es bekezdésének és a 2004/393-as törvény 75-ös szakaszának az előírásait. Nem az elsők és bizonyára nem is az utolsók ezek a személyek, akiket összeférhetetlenséggel vagy érdekütközéssel „titulál” az ANI. Őket is megilleti az ártatlanság vélelme, akárcsak többi „sorstársukat”, akik közül eddig sokan éltek az igazságszolgáltatási szervekhez való fordulás lehetőségével/jogával. Az viszont igaz, hogy a pereskedés sokszor körülményes és kellemetlen, idő- és energiaigényes…

Két kérdés Tudomásul véve Ioan Rus leköszönt szállításügyi miniszter ama múlt heti nyilatkozatát, miszerint a külföldön dolgozók „otthon hagyott gyermekük csavargó, a feleségük pedig kurva lesz”, sok kérdés lenne megfogalmazható, s azok között szerepelhet a következő kettő is: Rus miniszter ugyan nem külföldön, de családjától távol, a „hegyen innen” dolgozott jó ideig, s akkor hogyan is „festett” az otthon hagyott családtagjai helyzete? A kormányfő esetében fordított a helyzet, neje tartózkodik évek óta külföldön, s ennek okán, illetve következményeként Victor Ponta „szoknyavadász” lett, gyermekei pedig csavargók? Az államelnök esetében másként tevődnek fel a dolgok, egyrészt azért,mert neki nincs gyermeke, nejét pedig majd mindenhová magával cipeli.