Lehet azzal büszkélkedni (és esetleg kell is), hogy a gazdasági növekedés vagy akár az infláció alakulása tekintetében országunk uniós viszonylatban is listavezető, illetve az élbolyba tartozik. Mint ahogy az is érdemleges, hogy az utóbbi másfél év során a közszférai szektor egyes szegmenseiben viszonylag jelentős arányban megnövekedtek a bérszintek, továbbá azzal is, hogy a nyugdíjpont értékét a 2016-ban előre jelzettnél nagyobb mértékben emelték meg stb. De a kedvező tendenciákról tanúskodó makrogazdasági sarokszámok, ismérvek árnyékában rendszerint elgondolkodtató, sőt meghökkentő gazdasági-társadalmi jelenségek húzódnak, húzódhatnak meg, olyanok, amelyek esetenként akár számszerűsíthetők is. Nemrégiben készült el az Országos Statisztikai Intézetnek (INS) ama tanulmánya, amelyben ismertetik, elemzik a hazai háztartások anyagi helyzetét. S az abban közölt számadatok már-már megdöbbentő helyzetekre, jelenségekre hívják fel a figyelmet, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy lesújtó képet adnak a romániai családok jelentős hányadának az anyagi helyzetéről, végső soron életszínvonaláról. Íme, a tanulmány szerint pénzügyi források, azaz lehetőségek hiányában a háztartásoknak 30,4%-a nem képes fedezni az elért jövedelméből a megélhetés, egy adott életvitel megkövetelte/feltételezte kiadásokat. Mi több, 25%-nak nincs lehetőségük arra, hogy elegendő élelmiszeripari terméket vásároljon a megfelelő táplálkozás végett. A szóban forgó tanulmány egyébként az elmúlt hét végén jelent meg, s annak címe A Romániai életszínvonal koordinátái – 2017. (Ez utóbbi a megjelenés esztendejére utal, ugyanis a tanulmány tartalmazta számada­tok a 2016-os évre vonatkoznak.) Érdemes utalni arra is, hogy egy vaskos, 276 oldalas, kötetet jelent ez a tanulmány, s annak lényegét 90 táblázat számsorai képezik. Egy napilap hasábjain képtelenség lenne a tanulmány részletes ismertetése. Abból csak ollózni lehet, szem előtt tartva az egyik vagy a másik számadat „társadalmi jelentőségét”, már amennyiben szabad lenne így fogalmaznunk. Az a tény, például, hogy a háztartásoknak több mint 30%-a esetében a jövedelmekből nem lehetséges a kiadások fedezése, már önmagában is sokatmondó. Egy kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy „szintetizálja” az ország lakossága több mint egyharmadának nehéz anyagi helyzetét, megélhetési gondjait. Persze lehetne arról vitatkozni, hogy ezek a számadatok fedik-e a realitásokat, illetve fedik-e teljes mértékben. Valószínűsíthető, hogy igen, még akkor is, ha előfordulhatnak olyan esetek (családok vagy háztartások), amelyeknél hibádzik az adatszolgáltatás, azaz nem kizárt, hogy „megfeledkeznek” (azaz eltagadnak) bizonyos jövedelmekről. A számsorokból az is kiolvasható, hogy a fogyasztói igények kielégítési lehetőségei tekintetében városokon némileg jobb a helyzet, mint vidéki viszonylatban, illetve az alkalmazotti jogállásúak esetében, mint például a mezőgazdaságból élők esetében. Az alkalmazottak (a jobbára bérből élők) esetében azok 79,7%-a képes kielégíteni a háztartás fogyasztási szükségleteit jövedelméből, a mezőgazdaságból élők esetében ez az arány viszont csak 47,1%. Az alkalmazotti családkategóriák esetében 25%-ot képvisel azok aránya, akik megengedhetnek maguknak egy egyhetes időtartamú „házon kívüli” nyaralást, a mezőgazdaságból élők esetében ez az arány 8,7%, a nyugdíjas­ kategória esetében pedig 11,2%. Azon háztartások esetében, akik nem képesek fedezni jövedelmükből a fogyasztási szükségleteket, a legnagyobb gondot a lakásfenntartással kapcsolatos költségek jelentik: 35,4% esetében e tekintetben nem képesek megbirkózni a fizetési kötelezettséggel, azaz egyes számlák esetében rendszeresen adósságot jegyeztek. Más: az elmúlt esztendőben a hazai háztartásoknak 14,5%-a nem volt képes határidőre kifizetni a villamosenergia-fogyasztás ellenértékét. Sokatmondó az a számadat is, miszerint a folyó költségek fedezése végett a család egyes tagjai rákényszerülnek pluszmunka végzésére. Országos viszonylatban 10,6%-ot tett ki azon családok részaránya, amelyek jövedelemkiegészítést jelenthetett a pluszmunkavállalás. E tekintetbe érdekes módon a listavezető a mezőgazdaságból élők kategóriája, amelyek esetében a szóban forgó arány 34,6% volt. Arra már utaltunk, hogy nem kevés azon családok száma, amelyek esetében problematikus a megfelelő táplálkozás megkövetelte „pénzügyi fedezet” biztosítása. Szóljunk a „szellemi táplálékról is”: a hazai háztartásoknak alig 16,1%-a engedhette meg magának könyvek, folyóiratok és újságok vásárlását az elmúlt esztendő folyamán és 11,7% egy színházi előadás megtekintését vagy a moziba menést. Álljunk meg itt. Hecser Zoltán