Igen mozgalmasnak és eseményekben bővelkedőnek bizonyult az elmúlt hét. Kezdenénk az első nappal. Hétfőn, október 1-jén tanévnyitó ünnepségekre került sor az ország számos egyetemén, azokon részt véve közéleti személyiségek is. Így például Klaus Johannis államelnök Jászvárosban, Viorica Dăncilă kormányfő Craiován, Hans Klemm, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete pedig a Bukaresti Egyetem Jogi Karának az ünnepségén. Legmozgékonyabbnak a kormányfő bizonyult, lévén, hogy a craiovai látogatást követően azon nyomban Strasbourgba utazott, ahol részt vett és beszédet mondott az Európai Parlament azon vitanapján, amelyet a zöldek kezdeményezésére tartottak a romániai igazságügyi tör­vények módosítása és az augusz­tus 10-i tüntetéseken történtek kapcsán. (Azon történtekről lapunk október 4-i lapszámában már beszámoltunk.) Igen „zűrzavarosnak” bizonyult a szerdai nap a parlamentben, amikor is az offshore-törvény kapcsán kénytelen volt visszakoznia a kormánypártnak, s a dolgok ilyenszerű alakulásában már-már döntő szerepe volt az RMDSZ-nek. Ha a közméltóságok, köztük az államelnök, a kormányfő és a képviselőház elnökének a múlt héten elhangzott beszédeit, nyilatkozatait összevetjük, újólag arra a következtetésre jutunk, hogy továbbra sem „passzol a szó”. Mi több, e tekintetben amolyan törésvonal látszik körvonalazódni a kormánykoalíciót alkotó két párt között is, lévén, hogy a kormánypárt által erőltetett egyes jogszabályok (például a már említett offshore-törvény) nem nyerte el az ALDE elnökének, valamint egyes honatyáinak a tetszését. Nem vitás, hogy a strasbourgi vitanap kiemelt és sajátos jelentőségű volt, lévén, hogy országunk ez idáig nem került be egy ilyen jellegű „átvilágítás” hatósugarába. A kormányfő magabiztos módon terjesztett be egy jobbára agresszív hangvételű tömör expozét, abban utalva arra is, hogy ő nem elszámoltatás végett jelent meg a vitanapon, hanem az EP iránti tisztelet jegyében. (Azt hallani, hogy ha valaki jogosult lenne a kormányfő által felolvasott episztola tiszteletdíjára, az a kormányfő „árnyékembere”, Darius Vâlcov lenne.) Expozéjának részben volt valóságtartalma, de ugyanakkor a hazai politikai életet jól ismerő pártsemleges megfigyelők szerint is az tele volt tűzdelve túlzásokkal, bizonyos dolgok és tények elferdítésével. A maga nemében az is érdekes, de főleg szokatlan volt, hogy a vitanapot követő szokásos sajtóértekezleten nem a beterjesztő, a kormányfő vett részt, hanem az őt elkísérő Tudorel Toader igazságügy-miniszter. (Valószínűsíthető, hogy a kormányfő csak szövegolvasásban jeleskedik, nem pedig szónoklásban…) Aki végigkövette, végignézte a múlt szerdai vitanapot, számot adhatott arról is, hogy országunk európai parlamenti képviselőinek döntő hányada átültette a hazai politikai életet jellemző „csinnadrattát”, a kölcsönös vádaskodást, szemrehányást, s nem utolsósorban a fegyelmezetlen viselkedést. Ami pedig a lényeget illeti, az tulajdonképpen az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans szavai képezték: „A jogállamiság romániai helyzete aggasztó!” Közvetlenül nem tartozik ide, de érdemes utalnunk arra is, hogy a kormányfő szerdai strasbourgi expozéját követően még aznap közleményt hozott nyilvánosságra a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) Ügyészi Szekciója, amelyben ugyancsak aggodalmuknak adtak hangot a maguk részéről annak okán, ami elhangzott abban a romániai igazságszolgáltatási rendszer működésére vonatkozóan. Elégedetlen… Apropó CSM: Klaus Johannis a múlt csütörtökön kénytelen-kelletlen kihirdette, azaz ellátta kézjegyével az arra vonatkozó 2004/317-es törvényt újólag módosító és kiegészítő törvényt. Ez az igazságszolgáltatás három alapvető törvényét módosító törvények egyike, s mint ismeretes, az államelnök azok tekintetében ellenállást tanúsított és élve jogkörével azok parlament általi újratárgyalását kérte, valamint alkotmányossági aggályok okán a taláros testülethez fordult. Mi több, a Velencei Bizottságot is megkereste, valamint az Európai Tanács parlamenti ülését is. Az előbbi csak előzetes véleményét fogalmazta meg, de időközben a törvényt a parlamentben újra elfogadták. A kihirdetés napján az államelnök újólag elégedetlenségének adott hangot, azt állítva, hogy ez a törvény akárcsak az igazságszolgáltatás megszervezésére vonatkozó 2004/304-es, valamint a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó 2004/303-as törvényt újólag módosító és kiegészítő törvények a romániai demokrácia tekintetében visszalépést jelentenek, legalábbis az igazságszolgáltatás terén. Újabb viszályok Még jóformán le sem csillapodtak a tanügyi törvényt módosító és kiegészítő 2018/9-es kormányrendelet kiváltotta viták, tiltakozások (amelyeket, ha nem is végérvényesen és egyértelműen, de sikerült „lerendezni” a szeptember 28-án megjelent 2018/87-es sürgősségi kormányrendelet révén), újabb elégedetlenségi hullám vette kezdetét. Miről is van szó? Július 27-én megjelent egy olyan miniszteri rendelet, amely csak most kapott nyilvánosságot, s amely értelmében szabályozták a többletórák kifizetését, s annak előírásai gyakorlatba ültetése nyomán anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerültek a kisebbségi pedagógusok. Igen, mert megvonták tőlük a pluszórákért járó pótlólagos juttatást. Minderről a 2018/4165-ös miniszteri rendelet rendelkezik. Nem szeretnénk sem értékelni a rendelet előírásait, sem pedig vitatkozni senkivel, de azt megjegyeznénk, hogy furcsállandó a „most került nyilvánosságra” szintagma lévén, hogy az a kifogásolt miniszteri rendelet még augusztus 10-én megjelent a Hivatalos Közlönyben. Van egy másik mostanság kifogásolt tanügyminiszteri rendelet, nevezetesen a 2018/4884-es. Azt állítólag augusztus 31-én látta el kézjegyével az akkori tárcavezető az viszont nem jelent meg mindmáig a Hivatalos Közlönyben. Ennek a rendeletnek az okán is van, amin és amiért „elmélkedni”, ugyanis országos szinten a tanügyi rendszerben körülbelül 400 norma szűnik meg, azaz több mint 4000 állás, legalábbis ezt állítják egyes szakszervezeti szövetségek. A minap lemondott tárcavezető, Valentin Popa, az oktatásügyi minisztérium és tanfelügyelőségek szerint ez az állásfelszámolás nem jelent leépítést, hanem a betöltetlen állások megszüntetését. Idetartozik az is, hogy nem állja meg a helyét az egyik szakszervezeti vezetőnek ama állítása, miszerint Popa „lemondása után több mint 4000 állást számolt fel”… Egy nem akármilyen per ürügyén Kedden, azaz október 2-án jelentették be, hogy Viorica Dăncilă az Alkotmánybíróságnál „panaszolta be” a Legfelső Semmítőszéket (ICCJ) egy olyan (állítólagos) jogvitában, amely többek között a kormány „szellemi” atyja, Liviu Dragnea pártelnök bírósági ügyének kimenetelét is befolyásolhatja. A kormányfő szerint az ICCJ alkotmányossági természetű jogi konfliktusba került a törvényhozással, azáltal, hogy nem alakította újra öttagú bírói tanácsait, miután hatályba lépett az igazságszolgáltatás megszervezésére vonatkozó 2004/304-es törvényt újólag módosító idei törvény. Az ICCJ két öttagú bírói tanácsának összetételéről minden év elején sorshúzással döntöttek/döntenek, s ez az új törvény értelmében csak annyiban módosult, hogy a két bírói tanácsnak immár nincsenek hivatalból kinevezett elnökei. A kormány szerint az új előírásnak érvényt kellett volna szerezni, de az ICCJ úgy döntött, hogy „helyén hagyja” az év elején kisorsolt bírói tanácsokat, s csak 2019-től alkalmazza az új törvény előírásait. Amúgy érdekes módon a szóban forgó ügyben előbb Liviu Dragnea nyilatkozott az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak, azt hangoztatva, hogy hallott erről a szándékról, de nem tudja, hogy arra sor kerül-e és mikor. „Én csak azt hallottam, amit önök is hallottak. És majd meglátjuk, hogy be fog-e következni” – így Liviu Dragnea vasárnap a késő esti órákban. Kedden lépett a kormányfő, méghozzá sebtében, ugyanis a délutáni órákban már Strasbourgban „enyelgett”. Gyorsan reagált az Alkotmánybíróság is, október 3-án azt közölve, hogy a szóban forgó, a 2018/1417E ügycsomóban határidőként október 16-át jelölték meg. A Liviu Dragneát is érintő büntetőperben a tárgyalás kitűzött időpontja a mai nap, azaz október 8. Hecser Zoltán