Az idei első, a január 10-i kormányülést felvezető rövid expozéjában Mihai Tudose hangot adva ama reményének, mi­szerint egy termékeny évben lesz részünk, azt is hozzáfűzte: „egészen biztos, hogy csendes nem lesz”. Akár úgy is tűnhetne, hogy elejébe ment a dolgoknak, de abban az időpontban már a hazai társadalom túl volt egy olyan eseményen, ami többnek bizonyult, mint egy puszta „csendháborítás”. Talán mondanunk sem kell, hogy annak a közlekedésrendészeti rendőrnek az ügyéről, pontosabban bűncselekményéről (sőt feltételezhetően bűncselekmény-sorozatáról van szó), amelyet január 5-én követett el, és akit január 8-án előzetes letartóztatásba helyeztek kiskorúak ellen elkövetett szexuális agresszió elkövetésének vádjával. Amúgy ennek a történésnek kihatása volt – ha közvetett módon is a nagypolitikára is –, beleértve a kormány szintjén kibontakozott súlyos konfliktust is. Egy nap múltán igen nagy port, illetve kínos és kellemetlen hazai és külföldi visszhangot váltott ki Mihai Tudose kormányfőnek egy elhamarkodott, meggondolatlan, szerencsétlenül megfogalmazott, félreértésre is okot szolgáltató ama véleménye, amely az egyik kereskedelmi hírtelevízióban hangzott el, az RMDSZ, az MPP és az EMNP által aláírt, az erdélyi magyar autonómia-elképzelések összehangolására vonatkozó közös állásfoglalás kapcsán. Amúgy Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ nevében Twitter-üzenetében csütörtökön nyilvános bocsánatkérésre szólította fel, pénteken pedig Románia magyarországi nagykövetét Budapesten bekérették a külkereskedelmi és külügyi minisztériumba, akitől magyarázatot követeltek a fenyegető hangvételűnek vélelmezett kormányfői nyilatkozattal kapcsolatosan. (Ugyanaznap országunk külügyminisztériuma is nyilvánosságra hozott egy helyreigazító tisztázó jellegű nyilatkozatot.) Tehát alig telt el az új esztendőből néhány munkanap, máris bekövetkezett akár rossz előjelként is felfogható két nemkívánatos, a közhangulatot viszonylag jelentős mértékben felkorbácsoló esemény. Akik napi rendszerességgel nyomon követik a Hivatalos Közlöny megjelenő számait, azok megbizonyosodhattak arról is, hogy a jogszabályozási áradat nemigen akaródzik „leapadni”, mint ahogy az államelnöki hivatal, illetve az államelnök számára is némileg lázasabban kezdődött a 2018-as esztendő. Legalábbis ez derül ki annak napi tevékenységi programjából… Ami a Hivatalos Közlönyt illeti: az esztendő elejétől eltelt 8 munkanap során annak 31 száma jelent meg, s az azokban közölt jogszabályok között olyanok is voltak, amelyeket még a múlt esztendőben hoztak meg és olyanok is, amelyek tulajdonképpen január 1-jétől hatályosakká is váltak. Klaus Johannis államelnök is kihirdetett néhány törvényt, kettő esetében viszont azok újratárgyalását tartotta indokoltnak, s ezért azokat visszaküldte a parlamentnek. Bizonyos személyeket, illetve funkciók betöltését érintő dekrétumai is megjelentek, ezek között említhetjük a 2018/22-es államelnöki dekrétumot, amely értelmében nyugdíjazása okán felmentették a Maroshévízi Bíróságnál betöltött bírói funkciójából Adriana Țifreát, valamint a 2018/27-es dekrétumot, amely értelmében felmentették a Gyergyószentmiklósi Ügyészségnél betöltött főügyészi tisztségéből Majeczki Izabellát, lévén hogy jogerősen elítélték egy általa elkövetett bűncselekmény okán. Kérdések özöne Talán nem túlzás az az állítás, miszerint már több mint egy hete, hogy a közvélemény homlokterébe került a közlekedésrendészeti rendőr által elkövetett bukaresti kiskorúakkal szembeni szexuális agresszió bűncselekményének ügye, s az azzal kapcsolatosan, illetve annak nyomán felszínre került történések. A szerdai kormányülésen maga a kormányfő is elismerte, hogy különböző csatornákon 420 kérdést továbbítottak a Román Rendőrségbeli helyzetre vonatkozóan. Igen, mert a sajtóban számos olyan értesülés látott napvilágot, miszerint a rendőrség kötelékein belül viszonylag sokan tudtak az elkövető Eugen Stan állítólagos „ferde hajlamairól”, mint ahogy arról is, hogy egyes feltételezések szerint a megelőző időszakok során még elkövetett, elkövethetett hasonló bűncselekményeket. A kormányfő által igényelt és péntek reggelre elkészült országos rendőrparancsnoki jelentésben egyébként az is szerepel, hogy a január 5-én elkövetett bűncselekményen kívül fennáll annak is az alapos gyanúja, hogy 2016 decemberében egy hasonló jellegűt is elkövetett Eugen Stan, ez utóbbi kivizsgálására úgymond sor is került, de érdembeli finalizálására nem, mert a jelek szerint egyes rendőrök és ügyészek a történteket megpróbálták eltussolni. Amúgy a jelentésben az is szerepel, hogy január 8-tól errefelé több mint 100 rendőrt hallgattak ki, s a kihallgatások során 22-vel szemben fogalmazódtak meg bizonyos bűntények elkövetésének gyanúja, olyanoké, amelyekre az egykori kivizsgálások során kerülhetett sor. (Például a bűnpártolás bűnténye elkövetésének a gyanúja.) Egyébként a 23 oldalas jelentésben utalás van arra is, hogy egyes felelős beosztású rendőrök, illetve a megvádolt Eugen Stan egyes felettesei felületességüknek adták tanújelét, közvetlen felettese pedig amolyan „pártfogónak” bizonyult, az alárendeltje tevékenysége „irányítása” tekintetében. Azt pontosan nem tudni, hogy a jelentés tartalma okán-e vagy sem, de péntek este benyújtotta lemondását a fővárosi rendőrség meghatalmazott parancsnoka, Nicu Dragoș Orlando és annak első helyettese, Marius Eugen Ștefan, továbbá esetleges fegyelmi vétségek elkövetésének gyanúja okán előzetes kivizsgálást rendeltek el a Román Rendőrség főnökének jelenlegi helyettesével, Mihai Marius Voicuval szemben. A közlekedésrendészeti brigád 11, a fővárosi 22-es számú rendőri körzet 2 és a 18-as rendőri kerület 7 rendőrével szemben ugyancsak kezdeményezték a fegyelmi intézkedések foganatosítását. Két személy esetében a fegyelmi eljárás már nem lehetséges, ugyanis időközben nyugdíjba vonultak. Megjegyzendő, hogy a már említett 20 rendőr és 2 egykori rendőr esetében beadvánnyal fordultak a Legfelsőbb Semmítőszék melletti Ügyészséghez annak értékelése végett, hogy az azok által az Eugen Stan esetével kapcsolatosan elkövetett cselekmények bűntényt képezhetnek-e vagy sem. Időközben kirobbant a rendőrség berkeiben egy másik szexuális „árnyalatú” botrányszagú ügy: az A. I. Cuza Rendőrakadémia rektorát azzal vádolta meg az akadémia egyik harmadéves hallgatója, hogy őt szexuális zaklatásnak tette ki. A sértett fél feljelentést tett, a kivizsgálás megkezdődött, s ugyancsak pénteken a rektor közölte, hogy benyújtja lemondását, hozzáfűzve azt is, hogy nem akarja belekeverni az akadémiát egy olyan ügybe, amely ártana a hírnevének, de ugyanakkor azt hangoztatta, hogy egy mondvacsinált ügyről van szó, amelynek célja az ő „félreállítása”, s e vonatkozásban utalt arra, hogy az utóbbi időszak során rá nyomást gyakoroltak. Megkockáztatnánk azt a feltételezést, miszerint az országos rendőrparancsnok jelentése, ha részben le is zár, legalábbis bizonyos értelemben egy ügyet, előrevetítheti másabb ügyek felszínre kerülését, esetleg olyanokét, amelyek a belügyminisztérium berkeiben mélyenszántó megrázkódtatásokat is okozhatnak. Hathatósabb gyermekvédelem? Hazai viszonylatban nem az első eset, amikor is felszínre kerül, illetve bebizonyosodik kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatás vagy agresszió, olyan, amilyent elkövetett Bukarestben a közlekedésrendészet rendőre, Eugen Stan. Tágabb értelemben felmerülhet az a kérdés is, hogy a gyermekek, kiskorúak jogai­nak védelmezése, illetve érvényre juttatása eléggé hatékony-e vagy sem országunkban. E tekintetben a szakmabeliek körében is megoszlanak a vélemények, mint ahogy a vonatkozó jogszabályozások terén is bekövetkeztek ilyen-olyan jobbító szándékú módosítások és kiegészítések. Ilyen összefüggésben talán kiemelt jelentőségűnek bizonyulhat az a törvény, amely a minap jelent meg. A Hivatalos Közlöny január 8-i számában megjelent ama 2018/9-es törvényről van szó, amely révén módosították és kiegészítették a Nép Ügyvédje intézményének megszervezésére és működésére vonatkozó 1997/35-ös törvényt. A módosító és kiegészítő jellegű törvénytervezet beterjesztője egyébként a kormány volt, amely többek között azzal indokolta meg az új törvény kibocsátásának időszerűségét és szükségszerűségét, hogy hathatósabban kell érvényesülnie a gyermekjogra vonatkozó azon ENSZ-egyezménynek, amelyhez még 1990-ben csatlakozott Románia. Gyakorlatilag egy új struktúra létrehozását szorgalmazta a beterjesztő, egy olyanét, amely képes lesz megfelelő módon megvizsgálni és elemezni minden olyan beadványt, amely a gyermekek nevében, illetve azok érdekei­nek megsértésével kapcsolatosan fogalmazódnak meg. És ez meg is történt, illetve bekövetkezett: a törvénynek ama szakasza, amely a Nép Ügyvédjének az adott tevékenységi területekre szakosodott helyetteseire vonatkozik, kibővült egy új bekezdéssel, amely értelmében lesz a Nép Ügyvédjének egy olyan helyettese is, amely hatásköre a gyermekek jogainak védelmezésére és érvényre juttatására terjed ki. Ennek a helyettesnek lesz „megnevezése” is: a Gyermek Ügyvédje. Az, hogy ez ténylegesen mit is jelent, milyen feladatkörökkel jár, azt részletezi a törvénybe beiktatott újabb szakasz. Továbbá a törvény azzal is számolt, hogy az új feladatkör beépülése nyomán indokolt a Nép Ügyvédje intézménye létszámkeretének „kitágítása” is: január 1-jétől az intézmény keretében 18 új állás létesült, amelyből 4 a központi apparátus keretében és 14 a területi irodáknál. Amúgy a most hatályba lépett törvényt a képviselőházban 2017. november 21-én fogadták el, a szenátusban pedig december 14-én, majd december 19-én küldték meg az államelnöknek kihirdetés végett. A vonatkozó államelnöki dekrétumot január 4-én keltezték, s ilyenképpen vált idei dátumozásúvá a múlt esztendőben elfogadott törvény. Sportfinanszírozási aggályok Említettük, hogy az államelnök egyelőre megtagadta két hozzá benyújtott törvény kihirdetését, s azokat visszaküldte a parlamentnek újratárgyalás végett. Január 8-án keltezte a szenátus elnökéhez, Călin Popescu Tăriceanuhoz címzett ama átiratát, amelyben kérelmezi a sport és testnevelési, a 2000/69-es törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/38-as sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény újratárgyalását. A törvény „hátterét” képező tavalyi sürgősségi kormányrendelet 2017. május 29-én jelent meg, s annak egyes fontosabb, közérdeklődésre is számot tartó előírásairól már annak idején beszámoltunk. Emlékeztetnénk: a kormányrendelet előírásai értelmében bevezetődött az élsportolók javadalmazott foglalkoztatásával kapcsolatosan a „sporttevékenységi szerződés”, illetve annak megköttetési lehetősége, módozata, valamint annak keretmodellje, amelyet a sport- és ifjúságügyi miniszter és a munkaügyi miniszter közös rendelete révén kell megállapítani (pontosabban kellett volna, mert ez a rendelet mindmáig nem született meg). Továbbá a kormányrendelet lehetőséget teremtett arra is, hogy a sportklubok sportprogramjai finanszírozására, valamint másabb sportprogramok, valamint rendkívüli eredmények finanszírozására a helyi közigazgatási hatóságok pénzösszegeket hagyjanak jóvá legfeljebb az elfogadott költségvetés 5%-áig. Nos, a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet módosításokkal és kiegészítésekkel jóváhagyó törvény fennakadt az államelnöki hivatal szűrőjén, s azzal kapcsolatosan alkotmányossági aggályok merültek fel. Többek között annak okán, hogy egyes előírások a megfogalmazás tekintetében nem eléggé világosak, pontosak és kiszámíthatók, s mindennek okán félreértelmezéseket is generálhatnak. A törvénybe belekerült egy olyan előírás is, amely értelmében a sportstruktúrák jogosultak lennének, lehetnének sporttevékenységeket kiszolgáló ingatlanok ingyenes ügykezelésbe vagy használatba vételére. E tekintetben az aggályok annak okán fogalmazódtak meg, hogy nem pontosított, hogy milyen jogállású ingatlanokról lehet szó, márpedig a köztulajdonban lévő javak térítésmentesen nem adhatók privátjogi jogi személyek ügykezelésébe vagy használatába. Továbbá az államelnök szerint a helyi költségvetésből történő már említett sportfinanszírozási lehetőségek tekintetében összhangot kell teremteni a helyi közigazgatási törvény, a 2001/215-ös törvény előírásai és a kihirdetésre váró törvény előírásai között. Tehát egyelőre befellegzett a szóban forgó jogszabálynak. Akárcsak annak a törvénynek, amely révén módosították és kiegészítették (volna) a szerzői jogra és az ahhoz kapcsolódó jogokra vonatkozó 1996/8-as törvényt. Igen, mert Johannis államelnöknek a január 12-én keltezett és a szenátus elnökének, Călin Popescu Tăriceanunak címzett átiratában e törvény egyes előírásaival kapcsolatosan ugyancsak alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, kérve a törvény újratárgyalását. A visszautasított törvény révén többek között a hazai jogszabályozásba kívánták beültetni az Európai Unió 2014/26-os Irányelvének egyes előírásait, valamint módosítani az 1996/8-as törvénynek a szerzői jogdíjak kollektív vagyonkezelési szerveinek működésével kapcsolatos egyes előírásait. (Amúgy ez a törvénymódosítás a szellemi alkotótevékenység szereplőinek csak egy igen szűk körét érinti, illetve érintette volna.) Hecser Zoltán