kevés felhő
borús égbolt
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
„Nem árulunk illúziókat…”
Amint arról már tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a Román Nemzeti Bank (RNB) monetáris tanácsának keddi ülését követően megtartott sajtóértekezlete során annak elnöke, Mugur Isărescu igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, többek között egyrészt azt hangoztatva, hogy a banki kamatok megemelkedésére amúgy számítani lehetett, másrészt pedig azt, hogy a ROBOR erőteljes növekedését a jegybank likviditási „befecskendezéssel” kívánja megfékezni. Mindezen összefüggésben megkockáztatta azt is, hogy a ROBOR szintje már október 4-től (azaz a tegnapi naptól) mérséklődhet…
Tegnap a szokásos időpontban, azaz 11 óra tájában hozták nyilvánosságra a jegybank honlapján a ROBOR szintjét. Valóban bekövetkezett minimális csökkenés, nevezetesen 0,01%-os, azaz 1,80%-ról 1,79%-ra való mérséklődés. Egyelőre ennek különösebb jelentősége nincs, nem is nagyon lehet, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a megelőző hét minden egyes napján legalább 0,1%-kal emelkedett annak szintje. (Ilyenképpen pedig az esztendő elejéhez viszonyítva az több mint kétszeresével növekedett.)
A dolgok ilyenszerű alakulása kapcsán a jegybank kormányzója a következőket mondta: „Ez piaci kamat, nem a Román Nemzeti Bank állapítja meg. Több olyan tényező is volt, amelyek egymásra helyeződtek, jobbára véletlenszerűen. Úgy, ahogy nagyon gyorsan emelkedtek, valószínű, hogy el is fognak halványulni. A jegybank kötelessége, hogy a piacon megfelelő likviditást biztosítson. Amennyire szükség van, azt meg is fogja adni.”
Még aznap „meg is adta”: olyan műveletre került sor, amelynek lehetőségével 2015 augusztusa óta nem élt a RNB, nevezetesen aktív repo-műveletre, amelynek során a jegybank likviditást fecskendez be a bankrendszerbe, ez esetben 9,35 milliárd lejt. (Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, a repo banki művelet, amelynek célja rövid futamidejű hitelnyújtás, illetve betételhelyezés.) Jobbára ennek tulajdonítható a bankpiaci feszültség némileges enyhülése, s közvetve az is, hogy a valutaárfolyamok keddtől errefelé kedvezőbbé váltak.
Mugur Isărescu ugyanakkor figyelmeztető jellegű üzenetet is megfogalmazott: „A lakosságnak nem árulunk illúziókat. Kikerültünk az igen alacsony, a zérót megközelítő kamatok zónájából mindenütt a világon. A kamatmozgást előre jelezte a RNB. A kamatok növekedése elkerülhetetlen.” A kamatemelkedésekkel és azok távlataival kapcsolatosan utalt néhány abban szerepet játszó tényezőre is: az üzemanyagok árainak megemelkedése, a hatóságilag szabályozott egyes díjszabások megemelése, az inflációnak az előre jelzettnél nagyobb arányú növekedése, a likviditási deficit tartósabbá válása szeptember hónap folyamán. (Ez utóbbi kapcsán ugyan tételesen nem emlegette az állami tulajdonú cégek tiszta nyereségének az átutalását a kereskedelmi bankoktól az állami kincstárba, de a szakmabeliek számára világos volt, hogy arra gondolt, arra célzott.)
Amúgy a pénzpiaci szakértők számára eddig is nyilvánvaló volt, hogy a jegybanknak kénytelen-kelletlen ki kellett várnia nevezetesen azt, hogy a ROBOR szintje meghaladja a monetáris politika 1,75%-os kamatrátájának a ROBOR általi túlhaladását, mert ellenkező esetben esetleg nem járt volna semminemű eredménnyel a keddi „befecskendezés”.
Korai lenne azt állítani, hogy az elkövetkező napok vagy hetek során villámgyorsan elindul a lejtőn lefelé a ROBOR szintje. A banki szakértők, elemzők szinte egybehangzó véleménye szerint az 1% közeli ROBOR már a múlté. Egyesek 1,5% körüli szintet jósolnak az idénre, ám vannak olyanok is, akik „a jövőbe tekintve”, 2018 viszonylatában akár a 2%-os szintet is lehetségesnek tartják. Ami pedig a jegybank szerepét, illetve lehetőségeit illeti, azokat nem szabad eltúlozni, mint ahogy alábecsülni sem.
Úgyszintén vannak olyan jelenségek, történések, amelyek kapcsán akár el is lehet marasztalni a jegybankot, de e tekintetben sem lehet túlzásba vinni a dolgokat. Ilyen összefüggésben pedig akár arra is utalhatunk, hogy egy kormányfő, egy miniszter vagy egy házelnök meggondolatlan kirohanása, fenyegető hangvételű állásfoglalása többet árthat, mint használhat. Nem csupán a jegybanknak, hanem az egész bankrendszernek, mi több, a pénzpiacnak is. Ugyanakkor az ilyenszerű megnyilvánulásoknak kedvezőtlen nemzetközi visszhangja is lehet, már csak azért is, mert az Unió tagállamai jegybankjainak (ez esetben a RNB) független jogállását „keményen” védi és garantálja az Európai Unióhoz való csatlakozási egyezmény.
Hecser Zoltán
Tegnap a szokásos időpontban, azaz 11 óra tájában hozták nyilvánosságra a jegybank honlapján a ROBOR szintjét. Valóban bekövetkezett minimális csökkenés, nevezetesen 0,01%-os, azaz 1,80%-ról 1,79%-ra való mérséklődés. Egyelőre ennek különösebb jelentősége nincs, nem is nagyon lehet, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a megelőző hét minden egyes napján legalább 0,1%-kal emelkedett annak szintje. (Ilyenképpen pedig az esztendő elejéhez viszonyítva az több mint kétszeresével növekedett.)
A dolgok ilyenszerű alakulása kapcsán a jegybank kormányzója a következőket mondta: „Ez piaci kamat, nem a Román Nemzeti Bank állapítja meg. Több olyan tényező is volt, amelyek egymásra helyeződtek, jobbára véletlenszerűen. Úgy, ahogy nagyon gyorsan emelkedtek, valószínű, hogy el is fognak halványulni. A jegybank kötelessége, hogy a piacon megfelelő likviditást biztosítson. Amennyire szükség van, azt meg is fogja adni.”
Még aznap „meg is adta”: olyan műveletre került sor, amelynek lehetőségével 2015 augusztusa óta nem élt a RNB, nevezetesen aktív repo-műveletre, amelynek során a jegybank likviditást fecskendez be a bankrendszerbe, ez esetben 9,35 milliárd lejt. (Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, a repo banki művelet, amelynek célja rövid futamidejű hitelnyújtás, illetve betételhelyezés.) Jobbára ennek tulajdonítható a bankpiaci feszültség némileges enyhülése, s közvetve az is, hogy a valutaárfolyamok keddtől errefelé kedvezőbbé váltak.
Mugur Isărescu ugyanakkor figyelmeztető jellegű üzenetet is megfogalmazott: „A lakosságnak nem árulunk illúziókat. Kikerültünk az igen alacsony, a zérót megközelítő kamatok zónájából mindenütt a világon. A kamatmozgást előre jelezte a RNB. A kamatok növekedése elkerülhetetlen.” A kamatemelkedésekkel és azok távlataival kapcsolatosan utalt néhány abban szerepet játszó tényezőre is: az üzemanyagok árainak megemelkedése, a hatóságilag szabályozott egyes díjszabások megemelése, az inflációnak az előre jelzettnél nagyobb arányú növekedése, a likviditási deficit tartósabbá válása szeptember hónap folyamán. (Ez utóbbi kapcsán ugyan tételesen nem emlegette az állami tulajdonú cégek tiszta nyereségének az átutalását a kereskedelmi bankoktól az állami kincstárba, de a szakmabeliek számára világos volt, hogy arra gondolt, arra célzott.)
Amúgy a pénzpiaci szakértők számára eddig is nyilvánvaló volt, hogy a jegybanknak kénytelen-kelletlen ki kellett várnia nevezetesen azt, hogy a ROBOR szintje meghaladja a monetáris politika 1,75%-os kamatrátájának a ROBOR általi túlhaladását, mert ellenkező esetben esetleg nem járt volna semminemű eredménnyel a keddi „befecskendezés”.
Korai lenne azt állítani, hogy az elkövetkező napok vagy hetek során villámgyorsan elindul a lejtőn lefelé a ROBOR szintje. A banki szakértők, elemzők szinte egybehangzó véleménye szerint az 1% közeli ROBOR már a múlté. Egyesek 1,5% körüli szintet jósolnak az idénre, ám vannak olyanok is, akik „a jövőbe tekintve”, 2018 viszonylatában akár a 2%-os szintet is lehetségesnek tartják. Ami pedig a jegybank szerepét, illetve lehetőségeit illeti, azokat nem szabad eltúlozni, mint ahogy alábecsülni sem.
Úgyszintén vannak olyan jelenségek, történések, amelyek kapcsán akár el is lehet marasztalni a jegybankot, de e tekintetben sem lehet túlzásba vinni a dolgokat. Ilyen összefüggésben pedig akár arra is utalhatunk, hogy egy kormányfő, egy miniszter vagy egy házelnök meggondolatlan kirohanása, fenyegető hangvételű állásfoglalása többet árthat, mint használhat. Nem csupán a jegybanknak, hanem az egész bankrendszernek, mi több, a pénzpiacnak is. Ugyanakkor az ilyenszerű megnyilvánulásoknak kedvezőtlen nemzetközi visszhangja is lehet, már csak azért is, mert az Unió tagállamai jegybankjainak (ez esetben a RNB) független jogállását „keményen” védi és garantálja az Európai Unióhoz való csatlakozási egyezmény.
Hecser Zoltán
.jpg)
