A sok vitát, bírálatot és elégedetlenséget kiváltó „600-as” űrlap körüli „moraj” a jelek szerint sérteni kezdte a kormánypárt elnökének, Liviu Dragneának a fülét is. Ennek okán rákényszerült a nyilatkozásra is: hétfőn délután megpengette azt a lehetőséget, miszerint annak a fránya űrlapnak a benyújtási határidejét elnapolnák, sőt annak a lehetőségét is, hogy arról úgy, ahogy van, esetleg lemondanának. Sebtében elhangzott szűkszavú nyilatkozatából az is kikövetkeztethető, hogy tulajdonképpen nincs tisztában ennek az űrlapnak a szerepkörével, a rendeltetésével, mármint bizonyos fiskalitási kötelezettségek keretében. Megnyilatkozása még aznap közbelépésnek bizonyult… Elöljáróban emlékeztetnénk arra, hogy a 600-as űrlap tulajdonképpen egy nyilatkozat, amelyet azon adófizető magánszemélyeknek kell benyújtaniuk január 31-gyel bezárólag, akik a múlt esztendőben szabadfoglalkozású tevékenységekből, javak használati jogának átruházásából, egy jogi személlyel való társulásból, befektetésekből, mezőgazdasági tevékenységekből és másabb forrásokból éves viszonylatban az országos garantált minimális bruttó bér (1900 lej) tizenkétszeresénél nagyobb jövedelmet realizáltak, s ilyen jellegű bevételeik várhatóak az idei (a 2018-as) esztendőben is. Ebben a nyilatkozatban szereplő számadatok alapján állapítják meg a szóban forgó jövedelmek után általuk fizetendő jövedelmi adót, valamint a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulást. Akik ennél kisebb kvantumú ilyen jellegű jövedelme(ke)t realizáltak, nem kötelezettek a 600-as űrlap benyújtására. Nem térnénk ki bővebben erre a témakörre, ugyanis arról már beszámoltunk lapunk egyik korábbi számában. Egy dologra azonban utalni kell: az Adótörvénykönyvet módosító, január 1-től hatályba lépett 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet előírásai alapján született meg az ANAF elnökének ama 2017/4140-es rendelete, amely előirányozta a 600-as űrlapot (tulajdonképpen annak megújított, illetve felfrissített és kibővített változatát, lévén, hogy ez az űrlap eddig is létezett), s amely a Hivatalos Közlöny 2017. december 29-i számában jelent meg. Ennek a nyilatkozatnak a benyújtása (amely egyébként az ANAF szerint országos viszonylatban mintegy 210 ezer adófizető magánszemélyt érint), illetve kitöltése tekintetében fogalmazódtak jobbára jogos és megalapozott kifogások, fenntartások és ellenvetések, arról nem is beszélve, hogy még a szakmabeliek körében is ilyen vagy olyan módon próbálták azt, illetve annak hatásmechanizmusát értelmezni. Utólag a legilletékesebbek (az ANAF és a pénzügyminisztérium) köreiben is megfogalmazódtak némi kételyek, bizonytalanságok és értelmezési álláspontok is. Például sem a 2017/79-es kormányrendelet, sem pedig az ANAF elnökének az említett rendelete nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha az idei esztendő során változik a jövedelmek szintje, illetve beszüntetődik a tevékenység stb. stb. Azért, mert a jogszabályozásokban nincs semminemű előírás helyreigazító nyilatkozatok (declarație rectificativă) benyújtására, sem pedig a befizetett CAS és CASS „elszámolására”. Ilyen összefüggésben utalnunk kell arra, hogy igen sajnálatos és elítélendő, hogy a Tudose-kormány, illetve a pénzügyminisztérium annak idején miért nem kerített sort az Adótörvénykönyv alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározat újólagos módosítására és kiegészítésére. Ez annál is inkább indokolt és időszerű lett volna, mert a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet úgymond sok mindent kiszántott az Adótörvénykönyvből, s helyébe merőben mást ültetett. Egyelőre halasztás Most kiborult a bili, s amikor egyre inkább felerősödött az érintettek és a szakmabeliek döntő hányadának a moraja (sőt a múlt hét végén hallatta a hangját az szenátus illetékes szakbizottsága, amikor is január 23-ára berendelte meghallgatás végett a közpénzügyi minisztert és az ANAF elnökét), nyilatkozott Liviu Dragnea is, illetve közbelépett, s annak megvolt valamelyes foganata is: a közpénzügyi minisztérium honlapján hétfőn a késő esti órákban megjelent egy sürgősségi kormányrendelet tervezete arra vonatkozóan, hogy az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény 148-as szakasza (3)-as bekezdésében, és a 170-es szakasza (4)-es bekezdésében előírt határidőt elnapolják 2018. március 1-re. A 600-as űrlap benyújtásának határidejéről van szó, s lévén, hogy arról törvény rendelkezik, annak elnapolása csakis törvény vagy sürgősségi kormányrendelet révén lehetséges. Nyomatékolnánk, hogy kizárólag a határidő elnapolásáról van szó, és nem az űrlap tartalma, formája és kitöltési módjának a megváltoztatásáról. Ilyenképpen pedig akár elhamarkodottnak is minősíthető Liviu Dragnea pártelnöknek ama vélekedése, miszerint akár megszüntethetik ezt a nyilatkozatot. Az eddig nyilvánosságra került értesülések szerint e kormányrendelet-tervezetnek a jóváhagyására a január 31-én esedékes, a beiktatást követő, első kormányülésen kerül(ne) sor. Ha ez így igaz, akkor azt a sürgősségi kormányrendeletet még aznap meg is kell jelentetni a Hivatalos Közlönyben. Nem csupán a határidő? Kedden délelőtt újból magához kérette Liviu Dragnea Ionuț Mișa pénzügyminisztert együtt az ANAF elnökével, Mirela Călugăreanuval. A tárgyaló felek közül egyik sem nyilatkozott, de azt tudni, hogy a 600-as űrlapról, illetve annak benyújtása határidejének elnapolásáról tárgyaltak. Időközben az is kiszivárgott, hogy a hétfő este nyilvánosságra hozott sürgősségi kormányrendelet kezdeményezője a kormánykoalíció volt, s arról a kijelölt kormányfővel, Viorica Dăncilával és a pénzügyminiszterrel egyeztettek. A találkozóról távozva az őt megrohamozó újságíróknak Misa futtában csak annyit mondott, hogy a maga részéről nem lát semminemű problémát, de elismerte, hogy voltak kommunikációs hibák, botlások, s azokért felelősnek érzi saját magát is, legalábbis részben. Ám ennél is többet az a megbeszélés (ha egyáltalában lehet annak nevezni), amire déli 12 órától került sor és több mint két órát tartott a szenátusban, s amely során a szenátus illetékes bizottságának a tagjai majdhogynem sarokba szorították a pénzügyminisztert és az ANAF elnökét. A pénzügyminiszter hosszas, kínos magyarázkodásokra kényszerült, s úgy árnyaltan azt is elismerte, hogy bizonyos jogszabályozás módosítások is bekövetkezhetnek. Ilyen összefüggésben megpendítette azt is, hogy annak a 600-as űrlapnak esetleg mind a formája, mind pedig a tartalma is módosulhat. Elismerte azt is, hogy nem kizárt az érintett adófizetők egyike-másika esetében a „túlfizetés” bekövetkezése, de szerinte ezt nem visszatérítés révén kell lerendezni, hanem a következő évre vonatkozó egyes adófizetői kötelezettségek „jóváírása” révén. Ha ez így igaz, akkor azok az adófizetők majd meghitelezik (kamatmentesen) a költségvetést. Arra a kutakodó kérdésre, hogy az egészségbiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek tekintetében mit is jelenthet a 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletnek a szóban forgó adófizető magánszemélyek által befizetett hozzájárulás, nem tudott választ adni. (S csak úgy „mellékesen”: mindebben milyen szerepe is lehet a 600-as űrlapnak?) Még a jövő zenéje A szenátusi, békésnek távolról sem nevezhető eszmecsere nem vetített előre konkrét megoldásokat. (Azon egyébként jelen voltak meghívott minőségben a Románia Fejlesztéséért Koalíció, a Romániai Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Romániai Kis és Közepes Privát Vállalkozások Országos Tanácsának a képviselői is.) Ionuț Mișa többször is azt hangoztatta, hogy „szem előtt fogunk tartani” bizonyos tényezőket, lehetőségeket, illetve „számolni fogunk” ezzel is, azzal is. A szenátus gazdasági-ipari és szolgáltatási szakbizottsága elnökének, Daniel Zamfirnak azt firtató kérdésére, hogy milyen konkrét intézkedésekre gondolnak, illetve jöhetnek számításba, már-már idegesen ugyancsak kérdéssel válaszolt: „hogyan akarják, hogy megmondjam önöknek azt, hogy konkrétan mit is fogunk csinálni olyan feltételek közepette, amikor is most tárgyalunk egy megoldás megtalálásáról?”. Az általa elmondottakból az derült ki, hogy esetleg lemondanának a 600-as űrlap által „érintett” jövedelmek esetében a CAS és a CASS hozzájárulás-fizetési kötelezettségekről, már amennyiben azok „mellékkeresetet” jelentenek és az adott adófizető magánszemély alkalmazotti vagy másabb minőségében eleve kötelezett a szóban forgó hozzájárulások fizetésére, s azokat tőlük visszatartják és a kifizető entitásra hárul annak kiszámítása és átutalása a költségvetésnek. Amúgy nyomatékolandó, hogy a jövedelmi adó tekintetében nincsenek tisztázatlan kérdések, annak esetében a dolog némileg egyszerűbb, ugyanis eleve a kifizetés pillanatában vissza kell tartani és átutalni az állami költségvetésnek, úgy ahogy arról rendelkezik az Adótörvénykönyv, s az arra vonatkozó 100-as űrlapot jóváhagyó 2017/3781-es ANAF elnöki rendelettel módosított 2016/587-es rendelet. Mint lehetőség, mármint a jövőre nézve azt hangoztatta, hogy esetleg a személyi szám (CNP) révén fizessék majd be az esedékes hozzájárulásokat az általuk ténylegesen realizált jövedelmek függvényében, de azt sem tartotta kizártnak, hogy amennyiben valóban „mellékkeresetekről” van szó, eltekintsenek a szóban forgó hozzájárulás fizetési kötelezettségektől. Egyelőre mindez csak „teória”, és egyébként is az utóbbi lehetőség konkretizálása feltételezné az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásainak a módosítását is. Egyelőre tehát itt állunk, s amolyan összegezésként a következőt állíthatnánk: a kormány, a pénzügyminisztérium 2017 novemberében és december elején elodázta a dolgokat, majd decembere végén elkapkodta, most pedig megpróbálnak az elbíbelődéssel. Másképp fogalmozva: „munkaruhát” akartak adni az adófizetőnek, de azt menet közben elszabták, s lett belőle „kényszerzubbony”. S erre mondja Ionuț Mișa, hogy nincs probléma, nincs, mert ő öltönyben jár, testre szabottban… Hecser Zoltán