Aki figyelmesen és rendszeresen követi a hazai jogszabályozási, társadalmi, gazdasági vagy politikai eseményeket, történéseket, számot adhat arról, hogy az elmúlt hét jobbára a „befuccsolás” időszaka volt. Így például, miután hétfőn, április 11-én néhány óráig a DNA vendége volt, és onnan megvádolva távozott Ludovic Orban, a liberális párt egyik vezéregyénisége, annak első alelnöke, képviselő és a képviselőház alelnöke, „elszontyolodva” jelentette be, hogy lemond pártja és a képviselőház keretében betöltött tisztségeiről, és visszamondja Bukarest főpolgármesteri jelöltségét. Ugyancsak befuccsolt annak a sürgősségi kormányrendelet-tervezetnek is, amelyet április 6-án bizakodóan harangozott be Dacian Cioloş, s amely értelmében rendezték volna (legalábbis a kormányfő szándékai szerint) a közszférai bérezés egyes ellentmondásos és méltánytalan „kiszögelléseit”, illetve leszabályozták volna 2016 második félévére és 2017-re a szóban forgó szektor bérezési rendszerét. Befuccsolt, legalábbis a képviselőházban, a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt kiegészítő ama törvény is, amely értelmében egyes helyi tisztségviselők nyugdíj jellegű különleges illetményre lennének jogosultak. Időzzünk el (újólag) az országos viszonylatban mintegy 1,2–1,3 millió személyt közvetlenül érintő közszférai bérezéssel kapcsolatos kormányrendelet tervezeténél. A szakszervezeti vezetőkkel folytatott egyeztető tárgyalás – mint arról beszámoltunk – kedden botrányba fulladt, a munkaügyi miniszter maga sem értett egyet e jogszabálytervezettel, sőt azt is kilátásba helyezte, hogy amennyiben azt másnapi ülésén napirendre tűzné a kormány, ő benyújtja a lemondását. A szakszervezetek szerint ez a kormányrendelet nem oldja meg a bérfeszültségeket, előírásai gyakorlatba ültetésének lesznek tényleges vesztesei is stb. A kormányülésen már szóba sem került a tervezet, legalábbis ezt állította utólag a kormányszóvivő, Dan Suciu. Egyébként sem a keddi botrányos történésről, sem pedig a kormány álláspontjáról nem adtak ki közleményt. A kormányülést követően a szóvivő megpróbálta menteni a menthetőt, post factum próbálva magyarázni azt, ami nehezen magyarázható. Nem is nagyon sikerült, mert többek között azzal érvelt, hogy a kormány programjában nem is szerepelt a közszférai bérezéssel kapcsolatos törvénytervezet, a sürgősségi kormányrendelet tervezetének kidolgozását is tulajdonképpen a társadalmi nyomás, a közérdeklődés provokálta ki. Megrökönyödést okozott az az állítása, miszerint a kormány szűkebb berkeiben hétfőn tudni lehetett, hogy a szerdai kormányülés napirendjére nem fog felkerülni a jogszabálytervezet. Ha ez igaz, akkor miért „provokálta” ki a kormány, illetve a munkaügyi miniszter akaratlanul is a keddi botrányt, illetve miért intézett amolyan ultimátumot saját kormányához Ana Costea munkaügyi miniszter? Amúgy a kormányszóvivő szerdai bejelentése szerint másnaptól új fordulat következik be, azaz másabb alapokra fogják helyezni egy másabb jogszabálytervezet kidolgozását. S azokról majd ugyancsak másnap (azaz csütörtökön) bővebben fogják tájékoztatni az újságírókat. (Erre a másnapi „eligazításra” többször is utalt.) Csütörtökön azonban a kormányzati részről semminemű hivatalos nyilatkozat nem hangzott el. Azaz igen: miután olyan híresztelések láttak napvilágot, hogy lemondott Costea miniszter asszony, ezt 17 óra tájában „megerősítette” egy, a kormány honlapján megjelent, Cioloş által szignált néhány soros közlemény, miszerint „elfogadtam Claudia-Ana Costea miniszter asszony lemondását, amit a mai nap folyamán juttattak el hozzám”. A késő esti órákban maga az érintett is kirukkolt egy közleménnyel: igen terjedelmes pontosító jellegű nyilatkozatról van szó, amelynek talán a legérdekesebb, de egyben legmeglepőbb állítása az, hogy a munkaügyi minisztériumnak nem volt lehetősége a kommunikálásra (!?) a bérezési törvény tárgykörében. Továbbra az, hogy annak tervezetét októberig kellett volna finalizálni, s annak idején nem is volt szó egy „közbeiktatott” hasonló jellegű sürgősségi kormányrendeletről. A semmiből került elő A liberális pártot igen kínos helyzetbe hozta bukaresti főpolgármester-jelöltje, Ludovic Orban kénytelen-kelletlen visszalépése. Az eddig nyilvánosságra került hivatalos értesülések szerint a választási kampánnyal kapcsolatosan általa elkövetett bűncselekmény kapcsán indított vele szemben eljárást a DNA. Állítólag egy üzletembertől márciusban készpénz formájában 50 000 eurót próbált kicsikarni, azt állítva, hogy ezt az összeget két televízióadó vezető beosztású személyének kell odaadnia, hogy főpolgármester-jelöltként imázsát erősítsék. Igen rossz fényt vet pártjára az, ami Orban esetében történt, hisz annak egyik vezéregyénisége és alelnöke volt. Amúgy a liberálisok előzetesen már hoztak egy döntést, amely értelmében „hivatalból” lekerül a jelöltlistájukról minden olyan személy, akivel szemben a DNA vagy másabb ügyészi szervek eljárást indítanak. Így történt ez a Marosvásárhely polgármesteri székére a sokak szerint ismét esélyes Dorin Florea esetében is, aki ugyancsak bekerült a DNA látókörébe. A liberálisok a visszalépés okán elkezdtek kapkodni, és kínos, nevetséges helyzetbe hozták magukat: nem egészen 24 óra alatt három személy neve is felmerült, nyilvánosságra került potenciális jelöltként, köztük a liberálisok „árnyékkormányának” kormányfője, Cătălin Predoiué is, aki viszont elhárította jelölését. Bűvészmutatványnak bizonyult az egykori diákvezér, Marian Munteanu (aki igen nagy népszerűségre tett szert 1990-ben a bányászjárások idején, de a későbbiek során politikai karrierje „befuccsolt”, s 2000 után eltűnt a közéletből) színre léptetése. Ígéretes fiatalként már nem lehet beállítani, de a két liberális párt társelnöke megpróbálta „reménykeltő” személyiségként a fővárosiak figyelmébe ajánlani. Igen ám, de a „semmiből” érkező személy megosztotta a liberális pártot is, így például a liberálisok nagy öregje, a párt tiszteletbeli elnöke, Mircea Quintus „megrökönyödésének” adott hangot. Ennél messzebb ment Theodor Paleologu képviselő, aki nemes egyszerűséggel „ostobának” titulálta saját pártja jelöltjét. Amúgy egyes tekintélyes politikai elemzők, politológusok szerint is Munteanunak nem sok esélye van a főpolgármesteri tisztség elnyerésére. Elhalványuló remény Sok ellenérzést, sőt tiltakozást is kiváltott az a törvény, amely a helyi választott tisztségviselők (polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácselnök, alelnök) számára adott feltételek és kritériumok teljesülése esetén nyugdíj jellegű különleges illetményt biztosítana. Amint már arra utaltunk, a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt kiegészítő törvényről van szó. E törvényről az Alkotmánybíróság január 20-i döntésével megállapította, hogy egyes előírásai alkotmányellenesek (egyébként a beadványt a kormány fogalmazta meg). Az Alkotmánybíróság többek között azt állapította meg, hogy a törvény nem világos, egyenlőtlenséget okoz a helyi választottak között, és nem pontosítja a finanszírozási forrást. Ez utóbbi tekintetében a képviselőházi újratárgyalás nyomán bekerült egy olyan előírás, miszerint az arra jogosultak illetményét az adott település helyi költségvetéséből kell fedezni. Amint már arra utaltunk, a képviselőházban végül is nem fogadták el az újratárgyalást követő szavazás révén ezt a törvényt. A szociáldemokraták szerint e törvény tekintetében nem lehetne kifogást emelni, de nem így látják a liberálisok – így például Gabriel Andronache képviselő szerint a törvény, mint olyan, továbbra is alkotmányellenes, és szembemegy többek között az Alkotmánybíróság 2016/22-es, valamint 2015/449-es döntéseivel. Hovatovább elhalványulni látszik a remény, de a végső szót a szenátorok mondják ki, ugyanis alaptörvényről lévén szó, a döntéshozó ház a szenátus. Ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy az államelnöknek is lehet „egy-két szava”, s akkor elakadhat a törvény kihirdetése, illetve hatályba lépése. Hogy mik vannak… Idestova három esztendeje, hogy hatályossá vált az ítéletek és a szabadságvesztési eljárások végrehajtására vonatkozó 2013/254-es törvény. Tulajdonképpen egy kerettörvényről van szó, amelynek gyakorlatba ültetése eleve feltételezi annak alkalmazási szabályzatát is. Ilyen azonban mindmáig nem volt, azaz most már van: a Hivatalos Közlöny április 11-i számában jelent meg a 2016/157-es kormányhatározat, amellyel jóváhagyták a szóban forgó törvény alkalmazási szabályzatát. Ennek a kormányhatározatnak az előírásai alapján kell majd kidolgozni három hónapon belül a különböző fogvatartási intézetek belső rendszabályait, amelyeket majd az igazságügyminiszter, a belügyminiszter, valamint a börtönadminisztráció (ANP) vezérigazgatója rendeleteivel hagynak jóvá. Felvetődik a kérdés, hogy az elmúlt három év során milyen rendszabály érvényesült a szóban forgó intézményrendszerben? Az addig is hatályos hasonló jellegű kormányhatározat, nevezetesen a 2006/1897-es. Igen ám, de annak a jogalapját egy időközben hatályon kívül helyezett jogszabály, a 2006/275-ös törvény képezte. Ezek szerint mindmáig egy olyan szabályozás volt érvényben, amely „nélkülözte” a jogalapot… Országos viszonylatban is (de talán nemcsak) egyedülálló helyzet teremtődött a Vâlcea megyei Măldărești községben: a polgármesteri hivatalt jelenleg annak jegyzője vezeti, aki ugyanakkor az intézmény egyetlen alkalmazottja is. A többi szolgáltatásokat a szomszédos községek polgármesteri hivatalai segítségével próbálják megoldani. Hogy miért? A község polgármesteri hivatalának az apparátusát, élén a polgármesterrel és alpolgármesterrel, korrupciós bűncselekedetek elkövetésével vádolták meg, és velük szemben folyamatban van a bírósági eljárás. Március végén kezdődött meg a polgármester és a polgármesteri hivatal tizenegy alkalmazottjával szemben a per, azzal vádolják őket, hogy az elmúlt évek során több mint háromezer dokumentumot hamisítottak meg, s így a helyi költségvetésnek több mint egymillió lejes kárt okoztak. A Dolj megyei Cerat község egyik lakója anyagi gondjainak megoldása végett úgy döntött, hogy nagybeteg feleségét „előzetesen” halottnak nyilvánítja. És láss csodát, ez sikerült is neki: felkereste a családorvost, közölte vele, hogy az amúgy rokkant és két hónapja ágyban fekvő felesége elhalálozott, és az orvos szemrebbenés nélkül kiállította a halált megállapító bizonylatot. Mondanunk sem kell, hogy látatlanban. A „gyászoló férj” a szükséges dokumentumok birtokában igényelte és megkapta a temetkezési segélyt. Utólag kiderült a turpisság, azaz „feltámadt a halott”, a férj is rákényszerült az összeg visszafizetésére, és bűnvádi eljárás indult vele szemben. Hecser Zoltán