A jelentős károkat okozó, emberéleteket is követelő időjárás (felhőszakadás, jégeső, árvíz, földcsuszamlás, szélvihar stb.) után megérkezett a kánikula. Az elmúlt héten országszerte szokatlanul magas hőmérsékleteket jegyeztek, ami ugyancsak gondokat okozott a kötött pályás szállításban, de több dolga akadt a mentőknek is. Hogy, hogy nem, „felhevült” a törvényhozási tevékenység is, de ezt elmondhatjuk a bűnüldöző szervek ténykedése vonatkozásában is. A honatyákat most a mandátumok befejeződésének közeledtével többek között a sajátos érdeke(i)k érvényre juttatása „izzasztotta meg”. Kezdenénk a törvényhozással. Most sebtében néhány olyan törvényt fogadtak el (sőt egy esetben újraelfogadásról van szó), amelyek nemigen nyerhetik el a választópolgárok tetszését, ellenkezőleg, a lakosság ellenszenvének a hovatovábbi fokozódását válthatják ki. A szenátusban kedden délután titkos szavazás révén elutasították a DNA ama indítványát, miszerint kezdeményezni kívánják a volt külügyminiszterrel, Titus Corlățeannal szemben a bűnvádi eljárást. Emlékeztetnénk: a DNA májusi közleménye szerint az egykori külügyminiszter a 2014-es elnökválasztás során a külföldi szavazás megszervezésével szándékosan akadályozta a diaszpóra voksolását. A plénumon elhangzott beszédében Corlățean igen okosan érvelt, ettől függetlenül nem okozott meglepetést, hogy 92 szenátor ellenezte Corlățean kiadását, s alig 26-an támogatták a DNA kérését. (Annak nincs különösebb jelentősége, hogy utólag a liberálisok társelnöke, Alina Gorghiu képviselő asszony rosszallásának adott hangot a szenátusi szavazat kapcsán, ami inkább képmutató megnyilatkozásnak tűnt.) A Hivatalos Közlönyben meg sem jelent a szenátus vonatkozó határozata, megnyilatkozott a nagy „hallgató”, Klaus Johannis államelnök is, aki a közösségi oldalán adott hangot elégedetlenségének. Titus Corlățean szenátor „megsegítése” után következett a saját magukról való gondoskodás is: a kétkamarás törvényhozás együttes ülésén, szerdán egy olyan törvényt fogadtak el, amely révén gyakorlatilag amnesztiában részesülnek egyes képviselők és szenátorok. Egy rég vajúdó ügyről van szó, nevezetesen arról, hogy bűncselekményt jelent (érdekütközést) a honatyák családtagjainak alkalmazása azok parlamenti irodái keretében. Kb. 50 olyan jelenlegi és egykori honatyáról van szó, akik parlamenti irodájukba alkalmaztak családtagokat, azok közül egyesek még a 2013-as esztendő előtt. Nem bocsátkoznánk részletekbe, de a lényeg az, hogy hosszas csűrés-csavarás után ez esztendő májusában egy újabb fejlemény következett be, amikor is három képviselő (a szociáldemokrata Florin Iordache és Daniel Florea, valamint az RMDSZ-es Márton Árpád) módosító javaslatot nyújtott be a képviselők és szenátorok statútuma 38-as cikkelyének értelmezésére vonatkozóan. Ennek értelmében pontosításra került, hogy 2013. augusztus 21. előtt nem létezett korlátozás a családtagok alkalmazására vonatkozóan, a törvényt pedig nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni. Ilyenképpen a szerdán elfogadott törvénymódosítás nyomán a 2013 nyara előtti rokonalkalmazás nem jelent érdekkonfliktust, azaz nem képezhet bűncselekményt. Következésképpen az ilyen ügyben elmarasztalt egykori és jelenlegi honatyák amnesztiában részesülnek, és az idei parlamenti választásokon újból indulhatnak jelöltként. (Amúgy a 2015-ös esztendőben 10 honatyát ítéltek börtönbüntetésre a végrehajtás felfüggesztésével vagy büntető pénzbüntetésre.) Egyes liberális honatyák (de nem csak) azt hangoztatták, hogy vitatható ez a törvénymódosítás. Egyébként azt „nem tapsolta meg” annak idején az államelnök sem. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) elnöke, Bogdan Stan, pedig azt hangoztatta, hogy a törvény megjelenését követően is végezni fogják a dolgukat, ugyanúgy lefolytatva a vonatkozó eljárásokat, mint eddig… „Hálapénz” a közszolgálatért… Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a helyi választottak (polgármesterek és alpolgármesterek, illetve megyei tanácselnökök és alelnökök) nyugdíj jellegű illetményére vonatkozó törvényt, az a múlt kedden újólag elfogadásra került: a szenátusban 100-an szavaztak igennel az eredeti megszövegezéshez viszonyítva némileg „átpofozott” törvényre, 6-an tartózkodtak és egy szenátor az ellen szavazott. A liberálisok azt közölték, hogy ellenzik a törvényt, bár elvileg egyetértenek a helyi választottak jövedelmeinek növelésével, de ennek a kérdéskörnek a rendezését a majdani kormányokra kellene bízni. Ami pedig az Alkotmánybíróság ez év eleji döntését illeti, annak megindokolásában többek között az szerepelt, hogy nincs megjelölve a nyugdíj jellegű különleges illetmények finanszírozási forrása, ugyanakkor az alkotmánybírák szerint a törvény diszkriminál a különböző helyi választotti kategóriák között. A mostani törvénymódosítás értelmében a finanszírozási forrást a helyi költségvetések révén kell biztosítani. Megjegyzendő, hogy az államelnök annak idején rossz néven vette ezt a törvényt, következésképpen nem kizárt, hogy élni fog az újratárgyalás igénylésének lehetőségével, de akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhat. Viszontválasz Említettük, hogy a múlt héten a szenátorok által meghozott döntés, valamint a honatyák által elfogadott egyes törvények nem nyerték el (és szerény meglátásunk szerint nem is nyerhették el) Klaus Johannis államelnök tetszését. Nem, mert jobbára sajátos érdekek érvényre juttatását, kiváltságokat biztosító jogszabá- lyokról van szó, s azok nemcsak jogi szempontból kifogásolhatók, hanem vitathatók társadalmi, erkölcsi ismérvek mentén is. Vonatkoztatható ez arra a törvényre is, amelyet nemrégiben fogadtak el a honatyák és amely a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt módosítja és egészíti ki. Erről a törvénymódosításról egyébként már többször is írtunk, s amely olyan „élelmes” előírásokat tartalmaz, amelyek lehetővé tennék a helyi választottak (polgármesterek és alpolgármesterek, megyei tanácselnökök, helyi és megyei tanácsosok) tisztségben maradását annak ellenére, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése okán őket szabadságvesztésre ítéltek, de végrehajtását felfüggesztették. Nos, ezzel nem ért egyet az államelnök, lévén, hogy megfogalmazhatók alkotmányossági aggályok, és meg is fogalmazott ilyen aggályokat abban a beadványában, amelyet június 22-én juttatott el az Alkotmánybíróság ideiglenes elnökéhez, Valeriu Dorneanuhoz. Viszonylag terjedelmes az államelnöki alkotmányossági aggályokat tartalmazó beadvány, s abban többek között hivatkozás van arra, hogy a választók opciója nyomán megszerzett funkció gyakorlása nem abszolút jog, s egy bűncselekmény elkövetése okán kirótt börtönbüntetés a törvényes kereten kívül helyezi azt a helyi választottat a funkciója gyakorlása tekintetében. Ugyanakkor e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztették-e vagy sem. Ez utóbbival nem lehet nem egyet érteni, annál is inkább nem, mert más országok gyakorlatában sincs ez másképp. Az államelnök által kifogásolt törvénynek a múlt heti elfogadásában közrejátszhatott az is, hogy közelegnek a parlamenti választások, s illendő „jó pontokat” szerezni a helyi választottak szemszögéből is, hiszen azoknak meg lehet a maguk szerepe (illetve mozgósító ereje) majd a választási kampányban. Mint ahogy az is igaz, hogy ha már gondoskodtunk magunkról, miért nem tehetnénk azt meg alacsonyabb rangú sorstársaik, azaz a helyi döntéshozatali jogkörűek esetében is. Esetleg kéz kezet mos alapon. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az államelnök nem kíván ebben a kézmosásban „mosószer” révén segítkezni. Ha már az államelnök e heti szerepléséről esett szó, nem feledkezhetünk meg arról a látogatásról sem, amelyet Bukarestben és Nagyszebenben tett Klaus Johannis meghívására a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Joachim Gauck. Ennek a hivatalos látogatásnak meg volt a maga nem kis jelentősége, még akkor is, ha a németországi államelnöki tisztség jobbára szimbolikus hatásköröket jelent. Most ugyan nem országunk elnöke tett látogatást nejével együtt, hanem vendéglátói minőségben szerepeltek, de ez esetben sem maradt el a már megszokottnak nevezhető „kajánkodás”: ismét akadtak olyanok, akik nem találták szerencsésnek Carmen Johannis öltözetét, mások szeme viszont igen-igen borsos árú ridiküljén akadt meg, és voltak olyanok is, akik kifogásolták a nagyszebeni „erkélyes jelenetet” (amikor úgy tűnt, hogy az „alattvalókat üdvözlik kegyesen a balkonon tartózkodók”). Volt azonban ezeknél az apró epizódoknál egy jóval súlyosabb és meghökkentőbb „baki” is: a keddi közös sajtóértekezleten elhangzott beszédét a német államelnöknek állítólag tévesen „fordította” a tolmács, s ezek szerint azt hangzott el, hogy „például szeretnénk konszolidálni a DNA tevékenységét mint az állam harmadik hatalmi ágát”, utólag az derült ki legalábbis egy helyreigazító hivatalos közleményből, hogy a német nagykövetség által biztosított hivatásos tolmács hibázott, tévedett, mert Joachim Gauck beszédében, pontosabban abban a mondatban „igazságszolgáltatásra” történt utalás és nem a DNA-ra. Igen ám, de a sajtó képviselői a szóban forgó közös sajtótájékoztatón elhangzottakat vette át és továbbította, s azon nyomban tiltakozó nyilatkozatok láttak napvilágot például a Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR) részéről. Ahogy mondani szokták, az első benyomás számít. Ez esetben az, ami először elhangzott, legalábbis román nyelven a hivatásos tolmács szájából. Sűrű ajtónyitogatás A DNA és jó néhány ügyészi szerv esetében már-már ventilátor hatása volt a sűrű ajtónyitogatásnak: egykori és jelenlegi politikusokat, tisztségviselőket, sőt egyetemi kádereket is kérettek be ilyen-olyan minőségbe. Kit tanúként, kit gyanúsítottként, kit vádlottként. Volt olyan is, aki egyedül ment be, de kísérettel jött ki, s nem is hazafelé vette útját, hanem a rendőrségi fogda felé. Így történt ez például a múlt kedden a Nagyváradi Egyetem rektora, Bungău Constantin, illetve néhány oktatója esetében. Egy egyetemi tanári állás betöltésére „megszervezett” versenyvizsga körüli bábáskodásuk révén követtek el több bűncselekményt is. Miután az államfő „kiadta” az ügyészi szerveknek (DIICOT) az egykori minisztereket, azokat, akiket a Rompetrol privatizálásával összefüggő ügyben vádoltak meg, szolgálati visszaélés, valamint sikkasztásban való bűnrészességgel megindult velük szemben is az eljárás, sőt javaik egy részét zárolták. Szerdán az egykori minisztereknek kénytelen-kelletlen el kellett látogatniuk az ügyészségre, nevezetesen Dan Ioan Popescunak, Sebastian Vlădescunak és George Pogeanak. Csütörtökön az egykori pénzügyminiszter, Eugen Teodorovici „vendégeskedett” a DNA-nál, tanúként (legalábbis egyelőre), a roma szervezetek vezetői, az egykori képviselők, Nicolae Păun és Mădălin Voicu által elkövetett állítólagos bűncselekmény (európai alapok jogszerűtlen lehívása, pénzmosás stb.) ügyében. Hecser Zoltán