Az utóbbi időben egyes mezőgazdasági termények állati eredetű élelmiszeripari termékek árai megdrágultak. Erről tanúskodik többek között az Országos Statisztikai Intézetnek a kiskereskedelmi árak alakulására vonatkozó november 10-i közleménye is. Többek között a vaj, a tojás, a sertéshús kiskereskedelmi árairól van szó. Petre Daea mezőgazdasági miniszter a maga részéről indokolatlannak tartja a drágulást. Meglehetnek a tárcavezetőnek a maga okai az elégedetlenségre an­nak hangoztatásával, hogy meg­alapozatlanul drágultak meg egyes élelmiszerek kiskereskedelmi árai. Amúgy ezt a véleményét legutóbb szombaton fogalmazta meg egy nagyszebeni munkalátogatása során. Utalt arra is, hogy az általa vezetett tárcának nem áll hatáskörében közbelépni, annál is inkább nem, mert nincs árszabályozási hatásköre, de a Versenytanácstól kér/vár magyarázatot arra, hogy miért drágult a tojás, a hús és egyéb élelmiszer az elmúlt időszakok során. Nyomatékolta azt is, hogy az élelmiszerek drágulásának nincsenek objektív okai. Érdemes elidőzni a miniszter állásfoglalásánál, illetve érvelésénél. Az nem vitás, hogy egyes mezőgazdasági termények, illetve állati eredetű élelmiszerek árai hazai viszonylatban kedvezőtlen tendenciát mutatnak. Ám nincs szó kizárólagosan romániai jelenségről! Ugyanakkor utalni kell arra is, amiről talán megfeledkezett az utóbbi időben jobbára a juhok „bonyolult és szerteágazó kérdéskörével” egyre inkább elfoglalt tárcavezető: a piacgazdaság keretei között az árak alakulásában a döntő szerepet a kereslet és a kínálat játssza, s ugyanakkor ma már Európa-szerte nemigen van olyan ország, ahol a díjszabásokat vagy az árakat hatóságok által szabályoznák. Voltak és lehetnek esetenkénti kivételek, s akkor valóban lehet beszélni hatósági árakról, ahogy az létezett országunkban a közel­múltban is a villamos energia, a földgázfogyasztás vagy a távfűtés esetében. (Az előbbi kettő tekintetében már nemigen lehet szó hatósági árszabályozási hatáskörről.) Továbbá létezhetnek másabb olyan jogszabályozási eszközök, amelyek révén ugyancsak befolyásolni lehet adott termékek árát. (Hazai viszonylatban például a gyógyszerárakat.) Ilyen körülmények között pedig felesleges azon siránkozni, hogy a szaktárcának nincs „beleszólási” lehetősége, s a Versenytanács is csak korlátozott hatáskörrel rendelkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy csak rendkívüli, kivételes esetekben léphet közbe, illetve javasolhatja időleges árkorlátozó vagy árstabilitási jogszabályozási intézkedések meghozatalát. (Más ügy viszont az, amikor a Versenytanács által végzett elemzések felülvizsgálatok nyomán beigazolódik a versenyszabályok súlyos megsértése, például a kartelezés révén.) A fentiek tükrében elmondható, hogy az árdrágulásra máshol kell keresni a választ, és rendelkezni kell alaposabb helyzetismerettel is… Egekbe szökhet… A tojás áráról van szó, s azok várható árairól olvashattunk ezzel a címmel október 30-án egy írást az anyaországi sajtóban. A hónap elején, pontosabban november 2-án az anyaországi Baromfi Termék Tanács (BTT) közleményében az állt, hogy „Európában és Magyarországon is megindult az étkezési tojásárak emelkedése. Az árváltozást az okozza, hogy az év eleji madárinfluenza-járvány, illetve a közelmúltbeli fipronilos rovarirtó szeres tojásszennyezési ügy miatt Európa-szerte sok tyúkot kellett levágni, ezért az európai tojástermelés csökkent… A mostani árnövekedés az év végéig kitarthat, és 50–60 forint közötti hazai fogyasztói tojásárak is kialakulhatnak”. A közleményben utalás van arra is, hogy a magyar vásárlók számára előnyösebb helyzetet teremt, hogy az étkezési tojás áfája az év elejétől 27 százalékról 5 százalékra csökkent. A kisebb áfa okán pedig az anyaországi fogyasztók a mostani drágulás ellenére is darabonként 5-8 forinttal olcsóbban juthatnak majd étkezési tojásokhoz, a nagyobb adókulcsot alkalmazó környező országok vásárlóihoz képest. A mi olvasatunkban ebből az következtethető ki, hogy mifelénk is drágább lehet a tojás, mint az anyaországban, hisz itt az áfakulcs 9 százalékos. Egy virtuális számítást végezve, azaz 67 forinttal számolva, országunkban a tojás kiskereskedelmi ára akár a darabonkénti egy lejt is meghaladhatja. Amúgy nem hinnénk, hogy Daea miniszter úr számára ismeretlenek lettek volna az európai szintű árváltozások okai, annál is inkább nem hinnénk, mert az a bizonyos rovarirtó szer, amit Európa jó néhány országába felelőtlenül, illetve szabályellenesen használtak, Romániából származott. Visszatérve az anyaországi tojásárra: a tavalyi fogyasztói átlagár 37 forint/darab volt, ahhoz képest a pillanatnyi árak mintegy 20 százalékkal magasabbak. A hazai tojásárak valóban az égbe ugrottak, mondjuk ezt annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság illetékes főosztályának közleménye szerint az utóbbi esztendő során a romániai tojások ára 60 százalékkal drágult, elérve a 188,7 euró/100 kilogrammot. (Ez az ár az október 30.–november 5 közti időszakra vonatkozik.) Megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság mértékegységként a tojásfogyasztás esetében a kilogrammot használja, míg a hazai statisztikai intézet a darabot. Félhivatalos értesüléseink szerint a hazai erőteljes árnövekedésben szerepet játszott az export megnövekedése, lévén, hogy a hazai „tojásgyárak” egyike-másika kihasználta az európai piacokon megmutatkozó megnövekedett keresletet. Következésképpen nemigen van, amiért elégedetlenkednie, „elcsodálkoznia” a tárcavezetőnek. Az viszont mindenképp elkedvetlenítheti a vásárlókat, hogy az üzletek polcain az elmúlt napokban látni lehetett 1,3 lejes darabonkénti tojásárat, de 0,79 lejest is. Amúgy a hazai szükségleteket a nagyüzemi és a háztáji mennyiségekből fedezik 60 százalékos arányban, az import részesedése 15 százalék körül van, a fogyasztás 25 százalékát pedig a háztartások saját fogyasztása képezi. A romániai átlagfogyasztás egyébként 262 darab/év/fő. Vajár „bekeményítve” Ami a vaj árát illeti, a drágulás nem egyik napról a másikra következett be, hanem egy hónapok óta tartó tendencia során, és nemcsak hazai viszonylatban. Németországban például a vaj ára március és szeptember között 52 százalékkal emelkedett, ami pedig a világpiaci árat illeti: a 2016-os esztendei tonnánkénti 2500 euróról őszre 7000 euróra nőtt, annak ellenére, hogy augusztusban rekordszintre emelkedett a tejtermelés Európában. Franciaországban ugyancsak egy sajátos helyzet alakult ki, gyakorlatilag hiánycikk lett a vaj. Ennek megvolt a maga sajátos oka: a szupermarketláncok évente egyszer, februárban állapítják meg az árakat, és utána nem szívesen hárítják át az emelkedést a fogyasztóra. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a nagykereskedőknél drágább lett a vaj, mint a boltokban, de ez utóbbiakból lassan eltűnt. Amúgy Franciaországban, miután az Európai Unió 2015-ben eltörölte az ágazatot szabályozó kvótákat és Oroszország embargót léptetett az EU-val szemben, jelentősen visszaesett a termelés, s csak az idén kezdték azt újra növelni. Hogy európai viszonylatban a helyzet még bonyolultabbá váljon, megemlítendő a vaj iránti kereslet növekedése Kínában és Közép-Keleten. Összegezve, 2015-ben a tejdömping az árak csökkenéséhez vezetett, emiatt a gazdák eladták a teheneik egy részét, de nem sokára változott a tejágazat „világa”, s az mostanság leginkább a vaj fogyasztói árában ütközik ki. Amúgy Daea miniszter úr ott Nagyszebenben nem vajat, hanem állítólag juhtejből készült telemeát vásárolt. Kedvenc állat, a kedvenc állat terméke, méghozzá olyan tejtermék, amelynek ára az utóbbi hónapokban nem változott… Hecser Zoltán