Ha emlékezetünk nem csal, több mint tíz évvel ezelőtt értesültünk a szándékról, miszerint Brassóban, pontosabban Vidombákon nemzetközi repülőteret szeretnének létesíteni. Utólag arról is hallottunk, hogy a majdani repülőtérrel kapcsolatosan konzultáltak, egyeztettek a szomszédos megyékkel is – az elképzelés élénk visszhangra talált Kovászna és Hargita megyében is. Utólag az elképzelés testet öltött egy jogszabályban, és annak ismeretében sokan megelégedésüknek adtak hangot. Időközben eltelt több mint kilenc év, s ezt-azt hallani lehetett a majdani repülőtér kivitelezési munkálatairól – de arról keveset, hogy mikor is kerülhetne sor annak átadására. [caption id="attachment_40643" align="aligncenter" width="760"] A Brassó–Vidombák Nemzetközi Repülőtér egyik korai látványtervének részlete. Egyelőre csak virtuális térben[/caption] Jogszabályozási szempontból a kezdetet a 2007/41-es sürgősségi kormányrendelet jelentette, amely a Hivatalos Közlöny 2007. május 25-i számában jelent meg, és amely értelmében jóváhagyták az állam köztulajdonában és a brassói Cukorrépa és Burgonya-termesztési Országos Kutatóintézet ügykezelésében lévő 200 hektárnyi terület áthelyezését Brassó megye köztulajdonába és Brassó Megye Tanácsának ügykezelésébe. Ezt azért, hogy lehetővé válhasson a Brassó–Vidombák Nemzetközi Repülőtér beruházási létesítmény megvalósítása. Erre a sürgősségi kormányrendeletre tulajdonképpen azért volt szükség, mert a majdani repülőtér rendelkezésére álló terület nem bizonyult elégségesnek, s így az azzal határos területek egy részét is óhatatlanul igénybe kellett venni. A sürgősségi kormányrendelet nyomán elhárult egy igen jelentős akadály az építkezési munkálatok megkezdésének útjából. Azok a rendelet hatályba lépését követően meg is kezdődtek, bár utólag úgy tudni, hogy a terület beazonosítása, azaz a telekkönyvi bejegyzések szempontjából problémák merültek fel. Ami viszont a későbbiek során történt, az szinte érthetetlen. De lássuk a tényeket. Határidő határidőre A szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet a kormány még 2007 júliusában megküldte a parlamentnek törvény általi jóváhagyás végett. Ott egy igen kínos és elhúzódó vitára és jóváhagyásra került sor, annak ellenére, hogy a kormány kérelmezte sürgősségi eljárás keretében történő jóváhagyását. 2007 szeptemberéig normális kerékvágásban zajlott a szakbizottságok általi véleményezés, de azt követően valamilyen számunkra ismeretlen okból kifolyólag elakadt az ügy, és csak 2009 februárjában került ismét a szakbizottságok asztalára a sürgősségi kormányrendelet. Kínnal, bajjal 2009 májusa végén elfogadták, majd a sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó 2009/374-es törvény a Hivatalos Közlöny 2009. június 3-i számában meg is jelent. Amúgy ez a törvény bizonyos módosításokkal szentesítette a sürgősségi kormányrendeletet, de annak szövegében továbbra is szerepelt az előírás, miszerint amennyiben 5 éven belül nem valósul meg a nemzetközi repülőtér, akkor az a bizonyos 200 hektáros terület visszakerül az állami köztulajdonba és a kutatóintézet ügykezelésébe. (Eleve fura az 5 éves határidő, mert ha a munkálat nem fejeződik be, de a területen valami felépül, akkor az hogyan kerül vissza a kutatóintézet ügykezelésébe, és azzal egyáltalában mit is kezdhetne az intézet?) Közben a munkálatok folytatódtak a majdani nemzetközi repülőtér területén, és az elmúlt esztendő derekán a repülőtér felszállópályája 92%-ban el is készült. Viszont pénzforrások hiányában a többi munkálatok, illetve létesítmények kivitelezése elakadt. Igen ám, de időközben túllépték az 5 esztendős határidőt is. Hogy a dolgokat valamiképpen rendezni lehessen, múlt év szeptemberében 36 honatya törvényjavaslatot nyújtott be a 2007/41-es sürgősségi kormányrendelet, illetve a 2009/197-es törvény módosítására vonatkozóan, olyan értelemben, hogy a megvalósítási határidőt toldják meg 5 évvel, azaz az legyen 10 éves időtartamú. A módosító jellegű törvényt viszonylag hamar fogadták el, nevezetesen tavaly novemberben: a Hivatalos Közlöny 2015. november 21-i számában megjelent 2015/297-es törvényről van szó. Láss csodát Múlt év márciusában benyújtásra került egy másik jogalkotási javaslat is, ugyancsak a 2007/41-es sürgősségi kormányrendeletre vonatkozóan. Azt 51 honatya írta alá, kezdeményezésük szintén a jogszabálynak ama 2-es szakasza előírásainak a módosítását célozta, amelyben fel van tüntetve a már említett kivitelezési időtartam. A javaslat szerint a 2007/41-es sürgősségi kormányrendelettel, illetve a 2009/197-es törvénnyel megszabott 5 éves időtartamot 15 esztendőre hosszabbítanák meg. Mindebben az furcsa, sőt nevetséges, hogy időközben a parlament asztalán hevert egy másik törvényjavaslat is, amelyben, amint már arra utaltunk, a 10 éves kivitelezési időtartamot javasoltak. És – emlékeztetünk – ez a törvény meg is született, illetve megjelent 2015 novemberében (a 2015/295-ös törvény). Az 51 honatya kézjegyével ellátott törvényjavaslat is végigjárta a maga útját, 2015 márciusától egészen 2016. október 18-ig, amikor is elfogadták a képviselőházban. Ezt követően a Hivatalos Közlöny november 22-i számában megjelent a szóban forgó törvény, a 2016/228-as. Ez olyan értelemben módosítja a sürgősségi kormányrendeletet, hogy annak szövegéből kikerült a repülőtér megvalósításának időtartamára vonatkozó előírás. Most már csak annyi szerepel a törvényben, hogy a munkálatok befejezését követően kerülhet vissza az állami köztulajdonba a terület, illetve az azon található létesítmények. Ez is érdekes megfogalmazás, mert a már felsorolt törvények mindegyikében az szerepelt, hogy hivatalból, azaz kötelező módon vissza kell kerülnie annak a 200 hektárnak az állami köztulajdonba. (Egyébként a kutatóintézet ügykezelésére vonatkozóan már nincs is utalás a mostani törvényben.) És még van egy érdekes dolog: a most megjelent törvény révén hatályon kívül helyezték a múlt esztendő novemberében megjelent, már említett 2015/297-es törvényt. Ezek szerint eddig csak a határidők repdestek a majdani repülőtérről, és belátható időn belül onnan nem fog felszállni repülőgép. Ez sajnálatos történet, de akár annak nevezhető az is, ahogyan egymást követték az arra vonatkozó törvények is. Sőt, nemcsak sajnálatos az ilyen típusú jogalkotás, hanem végső soron visszás is. Hecser Zoltán