Egyike a legfiatalabb szenátoroknak. A művészeti szférából indult, a gazdasági szférában épített karriert, 2010 óta pedig aktívan politizál. Fenntartja, hogy nem édesapja, Antal István képviselő fiaként, és nem Verestóy Attila szenátor „pótlékaként”, hanem saját jogán, saját tudása alapján kíván dolgozni a parlamentben. Antal Lóránt pénteken mutatkozott be itthon, és néhány személyes kérdésre is válaszolt lapunknak. [caption id="attachment_66719" align="aligncenter" width="989"] Fotó: Csedő Attila[/caption] – Mennyire érte váratlanul, hogy szenátor lesz? – Ezt nem kívántam. Egyrészt váratlanul ért Verestóy Attila halála, másrészt a saját életemben sem voltam felkészülve erre. Több jelentős projektet vittem, ezért is kértem a szövetségi vezetéstől, hogy kicsit nyújtsuk el az átvételt, hogy az eskütétel előtt tudjam az ügyeimet rendezni. – Édesapja, Antal István több mint 25 évet dolgozott képviselőként a parlamentben. Ez mennyiben befolyásolta az életpályáját? – Amikor érettségi előtt álltam, 2000-ben, apámnak volt két tanácsa számomra. Igazából egyiket sem fogadtam meg. Mivel én zeneművészeti középiskolát végeztem, és a Zeneakadémiára felvételiztem, apám azt javasolta, hogy ha nyugodt életet akarok magamnak, akkor végezzem el az egyetemet, és jöjjek haza Máréfalvára zenetanárnak. A másik tanácsa az volt, hogy a politikától – ha lehet – maradjak távol. Ugyanakkor azt is tanácsolta, hogyha képesnek tartom magam arra, hogy gazdasági szempontból erősebbé váljak (amit ő nem tett), akkor próbáljam ki a szerencsémet. Elsőéves voltam a Zeneakadémián, amikor az első cégemet megalapítottam, amelyet – bár aktivitása alig van – szentimentális okokból mai napig megtartottam. Apámtól egy fontos dolgot megtanultam: nem kell mellébeszélni, és egyenesnek kell lenni a munkában. A közösségi ügyek iránti érzékenységet is tőle „kaptam”. És jó volt azt látni a napokban, hogy mennyire megbecsült embernek számított a szakbizottságában. Bár véletlen egybeesés, de tény, hogy ugyanabban a szakbizottságban kezdtem el a munkámat a szenátusban, amelyben ő is dolgozott a képviselőházban. – Hogyan kezdődött a viszonya a politikával? – Kilencévesen jártam először a parlamentben. Később, 2000–2008 között egyszerű RMDSZ-tag voltam, és édesapám választási kampányaiban vettem részt, 2008-ban már kampányfőnökként. Kampányokra tehát hazajöttem, utána pedig végeztem a saját dolgaimat. 2010-ben léptem igazán porondra, amikor elkezdtünk az UIET-tel dolgozni. – Érezte-e hátrányát annak, hogy az apja politikus volt? – Elég sok negatív előítélettel találkoztam, főleg itthon. Az viszont pozitív dolog, hogy gyakorlatilag gyerekkorom óta ismerős terep számomra a parlament, sok embert ismerek, sokan ismerik is például a MIÉRT-ben kifejtett munkámat, és ők Antal Lórántot látják bennem, nem Antal István fiát. – Élettársával, 4 éves kislányával Bukarestben lakik. Sokan nehezményezik, hogy megint olyan tisztségviselője van Udvar­hely­szék­nek, aki nem itt él. – Lokálpatriotizmusból soha nem cseréltem címet, a személyi azonossági igazolványom még most is a II. Rákóczi Ferenc utcába szól. 15 éves koromban kerültem el Kolozsvárra, de minden nyaramat, az ünnepeket, egyszóval sok időt itt töltöttem. Szerintem nem az határoz meg egy ügyvivőt, hogy Székely­udvarhelyen kel-e föl, vagy itt fekszik-e le, hanem az, hogy az ügyeket meg tudja-e oldani. Ugyanakkor fontos, hogy van-e olyan múltja, ami a térséghez köti. A jelenlegi felállásban, ha nekem nincs, akkor kinek? – Egyike az új generációs politikusoknak. Miben mások önök, illetve az elődökhöz, idősebb tisztségviselőkhöz képest miben kell másnak lenniük? – Megtanultunk szépeket mondani, és hamarabb, mint az idősebbek… Azt is megtanultuk, hogyha véletlenül felkelt a nap, akkor azt fotózzuk le, és hamar tegyük ki a Facebookra, Instagramra stb. Ami jó, csak sok esetben átesünk a ló túlsó oldalára. Tény, hogy a politikusnak kommunikálnia kell, a közvéleményt tájékoztatnia, de az fontos, hogy konkrét, kézzelfogható ügyekről beszéljen. Tehát mi abban kell másak legyünk, hogy jobban kommunikáljunk. Sőt azt is el kell mondanunk, ha valamiért dolgoztunk, de nem sikerült. Én mindig amellett voltam, hogy az emberek elé kell állni, és tényszerűen elmondani, hogy éppen mi van, és igen, meg kell magyarázni a munkánkat, hogy a politikus számára bizalmat szavazó közösség megértse, hogy mi történik, választottja mivel dolgozik. Nem kávézni küldtek minket Bukarestbe. Asztalos Ágnes [box type="shadow" ]Antal Lóránt március 5-én, múlt hétfőn tette le az esküt a szenátusban, és elkezdett dol­gozni a felsőház gazdasági-ipari szolgáltatások szakbizottságában, pénteken reggel pedig Szé­kely­udvarhelyen találkozott a helyi sajtó képviselőivel. Antal 2010-ben az ifjúsági szférában kezdte el a politikai tevékenységet, társaival talpra állították az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanácsot (UIET), illetve ifjúsági alelnöke lett az Udvarhelyszéki RMDSZ-nek. 2015-ben választották a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökévé, a tisztséget két éven át töltötte be. Időközben hat választási kampányt vitt végig, a fiatalok szempontjából már 2012-ben jelentős eredményekkel. A 2014-es EP-választásokkor jelöltként mozgósította az ifjúságot. Mint hangoztatta a találkozón, e nyolc év során csapatával együtt számos rendezvényt, programot indított útjára és bonyolított le (Táncházkaraván, Vállalkozz rá!, Rólad szól karaván, Szabadeurópa Kávéház, rövid ideig a G.Feszt stb.)[/box] A cikk a Hargita Népe március 14-i számában jelent meg.