Az elmúlt hét során a politikai elit figyelmét a parlamenti választások kimenetele és a megszerezhető honatyai mandátumok száma kötötte le. Amúgy ez a trémakör foglalkoztatta a közvélemény egy részét is. A választások kapcsán számos nyilatkozat, értékelés hangzott el, mikor a megelégedés hangján, mikor pedig a magyarázkodásén. Sor került konzultáció­nak nevezett találkozókra is, az államelnök és a parlamentbe bejutott pártok képviselete között, de azok során csak protokolláris véleménycserére került sor, érdemben nemigen volt miről, pontosabban kiről tárgyalni. Mondjuk ezt annak okán, mert a győztes szociáldemokrata párt továbbra sem hajlandó nevesíteni azt a személyt, akit kormányfőjelöltként „mutatnának be” az államelnöknek. Szerdán, illetve pénteken az Alkotmánybíróság meghozott két olyan döntést, amely igen kedvezően érint széles lakossági kategóriát: a taláros testület nem adott helyet azon beadványnak, amely egyes közszférai személyzeti kategóriák bérezésével kapcsolatos törvénnyel (a 2016/20-as sürgősségi kormányrendeletet szentesítő) szembeni alkotmányossági aggályokat tartalmaztak, sem pedig ama, a Liviu Dragnea nevével fémjelzett törvénnyel szemben, amely értelmében eltörlésre kerül(ne) 102 különböző illeték és díjszabás. Az előbbit az államelnök pénteken ki is hirdette, s valószínűsíthető, hogy e hét folyamán megjelentetésére is sor kerül. Az „illetékmentesítési” törvény esetében viszony úgy döntött, hogy újratárgyalás végett azt visszaküldi a parlamentnek, s ilyenképpen annak sorsa végleges eldöntése akár hónapokat is igénybe vehet. A szociáldemokrata pártnak egyelőre nincs kormányfőjelöltje, azaz lehet, hogy van, de a nevét nem hozták nyilvánosságra, s arra majd csak az államelnökkel való érdembeli konzultálás során kerül sor – ezt nyomatékolta (újólag) Liviu Dragnea pártelnök a csütörtök esti terjedelmes sajtóértekezletén. A pártelnök viszonylag részletesen ismertetve a választási csatát megnyerő párt kormányprogramját felvázolt néhány olyan jelentős intézkedést, amelyeket gyakorlatba szeretnének ültetni, megjelölve azok „ese­ménynaptárát” is. Ugyanakkor kitért bizonyos dolgok tisztázására, többek között arra, hogy a majdani kormányfőjelöltjük tekintetében messzemenően tiszteletbe tartják az alkotmányossági elveket, valamint az Alkotmány vonatkozó cikkelyeit. Igen diplomatikusan, de egyben sokat sejtetően fogalmazott, s ennek okán egyes politikai elemzők azt a következtetést is megkockáztatták, miszerint mégis a felfüggesztett börtönbüntetésre elítélt, de szavazati és megválaszthatósági joggal rendelkező Liviu Dragnea lesz az a „bizonyos” kormányfőjelölt. A mindent eldöntő tényleges konzultációkra szerdán és csütörtökön kerül sor, ezt jelentette be hivatalosan Johannis államelnök pénteki sajtótájékoztatóján, közölve azt is, hogy az új parlament alakuló ülését a holnapi napra, azaz december 20-ra hívta össze. Nem tartozik közvetlenül az államelnöki konzultáció témaköréhez, de érdemes arra utalni, hogy szerdán nyilvánosságra került egy olyan értesülés, miszerint informális jellegű találkozóra került sor Călin Popescu Tăriceanu és Johannis államelnök között, illetve ez utóbbi és Traian Băsescu között. Tăriceanu ezt az értesülést pénteken megerősítette, azt állítva, hogy a liberális párt, illetve a jobboldal felerősítésével kapcsolatos ügyekkel hozakodott elő az államelnök, de nem bocsátkozott részletekbe. Utólag kiderült, hogy erre az informális jellegű politikai „tereferére” állítólag a konzultációk napján került sor, az államelnöki protokollvillában. Amúgy ezt a találkozót ugyancsak pénteken elismerte az államelnök is. Utólag ezt a találkozót elismerte az államelnök, de arról nem kívánt nyilatkozni, hogy miről is tárgyaltak. Arra az újságírói kérdésre, miszerint találkozott-e Băsescuval, nem kívánt válaszolni. Szerfelett fura, hogy titokban az államelnök olyan politikussal „társalog”, akivel december 1-jén nem kívánt együtt „ünnepelni”, s aki megtagadta a hivatalosnak minősíthető konzultáción való részvételt. Másképpen fogalmazva: elfogadhatatlan és felháborító, a színfalak mögötti ármánykodás, politikai cselszövés és tőrbecsalásos próbálkozás egy olyan államelnök részéről, aki amúgy a színpadon a feddhetetlenségi „rekord” beállításával kísérletezik. Kései (fel)ébredés A Cioloș-kormány tevékenykedési mérlege még nem készült el (nem is készülhetett el), de ettől függetlenül a kormányfő és egyes kormánytagok az utóbbi időben többször is arra utaltak, hogy a gazdasági-társadalmi élet területén meghozott jogszabályokkal, intézkedésekkel megteremtették az előrelépés feltételeit, s ugyanakkor számos vonatkozásban sikerült felszámolni bizonyos hiányosságokat, visszásságokat. Cioloș kormányfő egyszers mind azt is elismerte, hogy egy-két kudarc is volt, ezek között említve a közszférai bérezési törvény finalizálásának, illetve elfogadásának elszalasztását. Mi mindehhez hozzáfűznénk, hogy olyan témakörökre is időt és energiát fordítottak, amelyekről majd az elkövetkező időszakokban bebizonyosulhat, hogy felesleges volt az erőlködésük. Itt van például néhány hosszú távú stratégia és program vagy éppenséggel törvénytervezetek, amelyek majdani sorsát a bizonytalanság övezi. Ugyanakkor érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon késlekedtek a kormány napi teendőit jelentő jogszabályok meghozatalával. Íme egyetlen példa. Májusban jelent meg a Hivatalos Közlönyben és vált hatályossá a Védett Természeti Övezetek Országos Ügynökségének (ANANP) létrehozására és a védett természeti övezetek rendszerére vonatkozó, 2007/57-es sürgősségi kormányrendelet módosítására vonatkozó 2016/95-ös törvény. Annak 3-as szakasza értelmében július végéig kormányhatározattal kellett volna jóváhagyni a szóban forgó ügynökség szervezési struktúráját, feladatkörét, valamint hatáskörét. Ez a kormányhatározat mindmáig nem született meg, de igen egy sürgősségi kormányrendelet: a Hivatalos Közlöny december 8-i számában jelent meg ama 2016/90-es sürgősségi kormányrendelet, amely értelmében az ügynökség létrehozására vonatkozó már említett törvény egyes előírásainak gyakorlatba ültetését felfüggesztették 2017. május 1-jéig. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ügynökség továbbra is csak papíron fog létezni. A sürgősségi kormányrendelet megindokolása igen terjedelmes, de abban egy szót sem ejtenek arról, hogy miért ne jelent meg határidőre az említett kormányhatározat és azért kit terhel felelősség. Mint ahogy arra sem kapunk választ, hogy miért kellett eltelnie több mint egy fél évnek ahhoz, hogy a kormány egy huszárvágással elnapolja a gyakorlatba ültetést. Arról már többször írtunk, hogy a Cioloș-kormány tevékenységében megmutatkozott a hezitálás, a bizonytalankodás és a kapkodás is. Íme egyetlen friss példa: a Hivatalos Közlöny október 31-i számában jelent meg ama 2016/800-as kormányhatározat, amely révén jóváhagyták a gyógyszerek maximális árait, valamint azok kiszámítási módozatának módszertanát. Egy hónap sem telt el, s november 25-én megjelent a 2016/845-ös kormányhatározat, amely révén módosították a már említett 2016/800-as kormányhatározatot. Tehát jóformán be se indult ez utóbbi kormányhatározat által elrendelt eljárás, és abba máris beleavatkoztak. Nem írnánk a Cioloș-kormány számlájára, de a hazai jogszabályozásban vannak a fentebb említetteknél furább és visszásabb esetek is. A Hivatalos Közlöny legutóbbi számait szemrevételezve meglepő miniszteri rendeletekre bukkantunk. Közel 21 évvel ezelőtt jelent meg a Romániai Vöröskereszt Országos Társaság törvénye, az 1995/139-es törvény. Azt az elmúlt évek során többször is módosították és kiegészítették, legutóbb a 2007/36-os törvény révén. Nos, a szóban forgó törvény egyik szakaszának rendelkezése értelmében minden helyi és országos szintű kulturális, szórakoztató jellegű vagy sportrendezvény szervezői (magán-és jogi személyek egyaránt) arra kötelezettek, hogy minden eladott jegyre Vöröskereszt-bélyeg ellenértéket számítsanak rá, s annak kvantuma a belépti jegy díjszabásának 1 százalékát teszi mi. Az így begyűjtött pénzeket évnegyedenként kell átutalni a Romániai Vöröskereszt Országos Társaság számlájára. A törvény arról is rendelkezik, hogy a bélyegilleték bevételezésének és átutalásának ellenőrzése a pénzügyminisztérium szerveire hárul. Amennyiben nem kerül sor ezen kötelezettség teljesítésére, akkor 2000 lejtől 5000 lejig terjedő pénzbírságot kell kiróni. A gyakorlatba ültetés azonban mindmáig késlekedett, mert nem volt világos, melyik az a szakszerv, amelyre hárul az ellenőrzés feladata. Most felébredtek a Csipkerózsika-álomból: a Hivatalos Közlöny december 12-i számában jelent meg ama 2016/2672-es pénzügyminiszteri rendelet, amely értelmében felhatalmazzák a gazdasági-pénzügyi felügyeleti apparátus személyzetét a szóban forgó feladatkör gyakorlásával, s a végrehajtással a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságokat bízzák meg. A többszöri metamorfózison átesett tanügyi törvény, az 2011/1-es törvény egy 2014-es esztendei módosítása (a 2014/49-es sürgősségi kormányrendelettel) nyomán bekerült a jogszabály szövegébe egy olyan előírás, amely értelmében az egyetem előtti oktatási intézmények anyagi alapjai rendeltetésének megváltoztatása a helyi közigazgatási hatóságok által csak a szaktárca egyetértésével lehetséges. A szóban forgó egyetértésre vonatkozó eljárást pedig miniszteri rendelettel kell jóváhagyni. A törvény erre vonatkozóan nem szabott meg határidőt, s így a mindenkori tanügyminiszterek nem is siették el a dolgot: több mint két és fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen az a fránya miniszteri rendelet. A tanügyminiszter 2016/5819-es rendeletéről van szó, amely a Hivatalos Közlöny december 13-i számában jelent meg. Apropó tanügyminiszteri rendeletek: az utóbbi hetekben többször is hallottunk arról, hogy a még regnáló tanügyminiszter aláírt egy rendeletet, amely értelmében a házi feladatok tekintetében „tehermentesítik” a tanulókat. (Egyébként erről a miniszter által aláírt rendeletről lapunk is hírt adott.) A minap arról is olvashattunk, hogy miként értékelik a pedagógusok ennek a rendeletnek az előírásait. Van viszont egy igen nagy probléma: a rendelet nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, s következésképpen az nem is léphetett hatályba (arról nem is beszélve, hogy annak pontos szövege sem lehet ismeretes, sem a tanügyiek és még kevésbé az újságírók számára). A jogszabályozási hiátusok kapcsán utalhatnánk arra a törvényre, amely most a politikai elit (de nem csak) figyelmének homlokterébe került annak kapcsán, hogy büntetett előéletű személy országunkban nem lehet kormányfő. Erről a 2001/90-es törvény rendelkezik, s ilyenképpen olyan fura helyzet alakult ki, hogy miniszter nem, de államelnök lehet egy priuszos állampolgár, már amennyiben rendelkezik a megválaszthatóság jogával. Ezt szavatolja a jelenlegi Alkotmány, amely 2003. október 31-től hatályos, az említett törvényt viszont 2001-ben fogadták el. Az Alkotmány 154-es szakasza értelmében minden olyan törvény, amely ellentmond előírásainak, fe­lülvizsgálandó. Szakjogászok szerint ezt a törvényt is át kellett volna fésülni, s erre az Alkotmány értelmében 12 hónapon belül, azaz 2004. október 31-ig a Törvénykezési Tanács lett volna hivatott. Nem figyelt fel, s ilyen körülmények között megtörténhet, hogy az Alkotmánybíróságra hárul majd az „elbírálás”… Ki hogy tudja A parlamenti választásokat követően a mandátumot szerzett pártok ilyen-olyan rangú vezetői, képviselői vagy szenátori mandátumot szerzett személyiségei országszerte nyilatkoztak. Ki szűkszavúnak, ki bőbeszédűnek bizonyult. Ahogy nincs új a nap alatt, úgy ők sem mondtak sok újdonságot. Hallottunk, olvastunk olyan elképzelésekről, célkitűzésekről, törvényhozási szándékokról, amelyek igen-igen ismerősen csengtek a fülünkben. Úgy tűnt, úgy rémlett (s talán nem véletlenül), hogy az egykori célkitűzés ma is időszerű. Valahogy úgy vagyunk vele, mint egy 100 kilométeres úti céllal, amelyből hosszú idő múltán is csak 15-20 kilométert sikerült megtenni… Hazai vizekre evezve, s helyi nyilatkozatokat olvasva az egyik honatyánk szerint jó, hogy nem jutottak be a parlamentbe szélsőséges politikai pártok. Egy másik szerint „minden párttal, kivéve a szélsőséges pártot, együtt fogunk működni, legkézenfekvőbb ez most a magát túlnyerő PSD-vel lenne”. Akkor ki hogy tudja, illetve kérdezzük: jutott-e be vagy nem szélsőséges párt a parlamentbe. Amúgy azt is meg lehet érteni, hogy „sosem szerelemből megyünk kormányra”, de mégis csak jogos elvárás, hogy a koalíciós partnerek között létezzen kompatibilitás és valamelyes „közös hang”. Mindezen összefüggésben talán nem véletlenül utalt arra is az RMDSZ elnöke, hogy új alapokra kell helyezni a román közösséggel való együttműködést. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy e tekintetben is „át kell állítani a váltót”. Érvényesülhet is viszont, és miért is ne, egy másik szemléletmód, Csíkszereda polgármesteréé: „…nem szabad az legyen a legfontosabb kérdés, miképpen tudunk felszállni a kormányzás szekerére. Mellőznünk kell a percnyi politikai érdekek mentén történő szerepvállalást”. Ezzel a véleménnyel egyet lehet érteni, meg nem is, de mindenképp sok igazságot, józan meglátást juttat kifejezésre. Csütörtök este egyébként eldőlni látszott a szociáldemokrata párttal való együttműködés „sorsa”: Liviu Dragnea azt nyilatkozta, hogy parlamenti együttműködésben gondolkoznak. Hecser Zoltán