Hazai viszonylatban a szeptember az üzemanyagárak tekintetében kedvezőtlen változást hozott magával: kormányrendelet értelmében szeptember 15-től visszavezették a különleges jövedéki adót, s annak tegnaptól bekövetkezett egy újabb, ugyancsak árgerjesztő szakasza. Ám ezzel együtt és ezen túl másabb történések is kedvezőtlen hatást gyakoroltak a romániai üzemanyagárak alakulására (is), amelyek okán már a múlt hét vége felé árdrágulásokkal szembesülhettünk. Maradjunk egyelőre az üzemanyagok kiskereskedelmi árainak a hazai vetületeinél. Köztudott, hogy azok alakulásában, pontosabban képzésében már-már meghatározó szerepe van a kőolaj világpiaci árának, továbbá a lej/dollár, valamint a lej/euró árfolyamainak, valamint a különböző adónemek szintjeinek adott pillanatban. Egyébként amikor arról döntött a kormány, hogy szeptember 15-én visszavezeti az üzemanyagokra kivetett különleges jövedéki adót, amolyan érvként hozta fel azt is, hogy a különböző adóktól és illetékektől „lecsupaszított” üzemanyagárak magasabbak, mint az unió tagállamaiban, ilyenképpen pedig semmi sem indokolná, hogy a forgalmazók ne legyenek képesek „lenyelni” a jövedéki adó jelentette pluszt. Nem így történt, mint ahogy nem teljesült a forgalmazóknak ama állítólagos ígérete a kormányfő felé, miszerint a kiskereskedelmi árak nem fognak megemelkedni. Mi több, szeptember 15-e előtt néhány nappal némi áremelkedés volt tapasztalható egyes üzemanyagtöltő állomásoknál. Azt követően pedig tovább emelkedtek az árak, mindenki sopánkodott, de érdemben nem történt semmi, csupán annyi, hogy a versenytanács bejelentette: figyelemmel követik az árak piaci alakulását, és amennyiben a versenyszabályok szempontjából rendellenességet észlelnek, kivizsgálást indítanak. A jelek szerint eddig nem észleltek rendellenességet… Utalhatunk továbbá arra is, hogy hetekkel ezelőtt a kormány részéről is elhangzott egy fél szájjal megfogalmazott ígéret, miszerint a fuvarozók számára lehetővé teszik majd a jövedéki adó visszaigénylését adott feltételek teljesítése közepette. Egyelőre ebből sem lett semmi. A tegnap bekövetkezett újabb jövedéki adóemelést ugyancsak megelőzte az elmúlt hét folyamán egy árdrágulási folyamat. Annak is megvolt a maga előzménye… Rossz előjelek Az előzmények a világpiacon jelentkeztek. Mondjuk ezt annak okán, hogy kedvezőtlen tendencia keretében a múlt kedden, azaz szeptember 26-án a kőolaj világpiaci ára a hordónkénti 60 dollár közvetlen közelébe került. Ez pedig az utóbbi két esztendő legmagasabb szintje volt, s annak hátterében a világszintű erőteljes keresletnövekedés állt, valamint Törökországnak ama fenyegetése, hogy lezárja a kurdisztáni kőolajvezetékeket. (Ennek politikai háttere van, nevezetesen a Kurdisztán függetlensége kikiáltásának érdekében megszervezett népszavazás, amelyet határozottan ellenzett és ellenez Törökország, megtorló intézkedéseket helyezve kilátásba.) Feltételezhető, hogy a világpiacon bekövetkezett kedvezőtlen változásnak megvolt a maga szerepe abban, hogy egyes hazai üzemanyag-forgalmazók a múlt hét végén megemelték áraikat. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ugyancsak a múlt hét végén tovább gyengült a lej. Tekintélyes piaci elemzők szerint a kőolaj esetében nem lehet kedvezőbb fordulatra számítani az elkövetkező időszakokban, de kedvezőtlenre annál inkább. A Citygroup szakértői szerint tévednek azok, akik azt feltételezik, hogy a kőolajkitermelő országok szervezete (OPEC) képes lesz a kitermelés jelentős mennyiségi fokozására az elkövetkező időszakokban. Sőt a kereslet esetleg meghaladhatja a kínálatot. Ezt a becslésüket többek között arra alapozzák, hogy az OPEC öt tagállama – Líbia, Nigéria, Venezuela, Irán és Irak – esetében annak okán, hogy az utóbbi évek során csökkentek a feltárásra és a fejlesztésre fordított befektetések, nemigen van lehetőség a kitermelés további növelésére. Nyomatékolták azt is, hogy nem egy-két cég esetében tapasztalható a beruházások visszaesése, hanem úgy általában az OPEC egyes tagállamai szintjén. Más piaci elemzők szerint az év folyamán hónapról hónapra alábecsülték a várható keresletet, s ezzel szembement az ázsiai országból érkező egyre nagyobb kereslet – a számítások szerint ez napi szinten 1,6 millió hordó kőolajat jelent. Továbbá, az utóbbi időszakokban azt is tapasztalni, hogy közel egy évtized után az iparilag fejlett országokban is növekvő tendenciát mutat a fogyasztás. Nos, mindezt összevetve neves piackutató cégek egyöntetű véleménye szerint a kőolajpiacon fordulópontra lehet számítani, és az előrejelzések szerint a kőolaj világpiaci ára nemcsak hogy eléri a hordónkénti 60 dolláros szintet, hanem azt meg is fogja haladni. Mi több, egyesek azt is megkockáztatják, hogy akár krízishelyzet is bekövetkezhet, mások szerint viszont azt ellensúlyozhatja az Amerikai Egyesült Államok palaolaj-termelésének a fokozása, valamint az OPEC-en kívüli országok kőolajkitermelésének az esetleges gyarapítása. Egyelőre ami biztos – legalábbis hazai viszonylatban –, hogy nemigen lehet számítani az üzemanyagok kiskereskedelmi árainak a mérsékelésére. Van, aki nem látja Véleményt mondott az üzemanyagok árainak alakulásával kap­csolatosan Călin Popescu Tări­ceanu, a szenátus elnöke is, akiről köztudott, hogy igen nagy „autóbarát” és ugyancsak szeret gépkocsit vezetni. Nos, szerinte a különleges jövedéki adó visszavezetése nem járt áremelkedéssel, legalábbis ő nem látott semminemű ilyen jellegű drágulást. Hozzáfűzte viszont, hogy az üzemanyagtöltő állomások esetében létezhetnek nagy áreltérések, akár 10%-osak is. A visszavezetést pedig újólag azzal indokolta meg, hogy annak idején, azaz az év elején, amikor azt kivezették, az üzemanyagok kiskereskedelmi árai nem csökkentek. Meglátásunk szerint a szenátus elnöke vagy látászavarokkal küzd, vagy nemigen szokott tankolni, mert az üzemanyagok árai megemelkedtek az év eleje óta. Az igaz viszont, hogy nem csupán szeptember 15-től kezdődően és nem csupán a visszavezetett különleges jövedéki adó okán. Amúgy „mellébeszélését” lereagálta az államelnöki hivatal szóvivője, Mădălina Dobrovolschi, aki csütörtök este azt hangozatta, hogy a szenátus elnöke „elszakadt a gazdasági realitástól”. Hecser Zoltán