Amint az már ismeretes, február elején ellátogatott Bukarestbe az anyaország külgazdasági és külügyi miniszter, Szijjártó Péter, s a tárgyalásokat követően többek között azt közölte, a fekete-tengeri földgázról, hogy: Románia 2020-ra megteremti a Magyarországra irányuló gázexport műszaki feltételeit, 2022-től pedig lehetőség nyílik jelentős mennyiségű, a Fekete-tengeren kitermelt gáz Magyarországra szállítására. Ez a bejelentés egyes romániai politikai pártok berkeiben (de nem csak) meglepetést, elégedetlenséget, sőt tiltakozást váltott ki. A liberálisok elnöke, Ludovic Orban azt követelte a kormánypárt elnökétől, hogy hozzák nyilvánosságra a tárgyalásokon elhangzottakat, s amennyiben írásos megállapodás született, azt is. Időközben megjelentek ilyen-olyan, egymásnak részben ellent mondó, nyilatkozatok, de tisztázó, pontosító és konkrétumokat tartalmazó semminemű hivatalos közleményt nem hoztak nyilvánosságra. Román részről a külügynek egy igen szűkszavú és semmitmondó közleménye jelent meg, amelyben arra volt utalás, hogy semmiféle tárcaközi megegyezésre nem került sor, s még kevésbé földgázexportra vonatkozóra. Magyar részről viszont legmagasabb szinten az az állítás is megfogalmazódott, hogy a Romániából majdan érkező földgáz lehetővé teszi a gázellátás Oroszországtól való függőségének megszüntetését. Utalás történt arra is, hogy tulajdonképpen egy koncesszió megszerzéséről van szó, amelynek egy romániai és magyarországi cég a szereplője, s amennyiben nincs szó üzleti titokról, akkor azok szolgáltathatnak a sajtó és a nagyközönség számára tájékoztató jellegű információkat. Lehet, hogy helytálló az a meglátás, miszerint üzleti titokról van szó, ám ezzel együtt és ezen túl az ilyen-olyan feltételezések továbbra is megfogalmazódnak, ilyen-olyan érdekeket (beleértve politikaiakat is) emlegetve egyes energetikai szakértők is. Felszállóban a köd? A Ziarul Financiar gazdasági napilap szervezésében február 19–20. között egy rangos szakmai konferenciára került sor az energetika témakörében, s azon jelen volt Anton Anton energetikai miniszter is, valamint az Országos Ásványvagyon Ügynökség (ANMR) és a Romgaz egyes tisztségviselői is. Nos, a konferencián elhangzottak nyomán némi képet lehet alkotni a Fekete- tengeren kitermelendő gáz „ügyéről”. Így például megtudhattuk azt, hogy a szóban forgó kitermelt gáz révén az elkövetkező 20 esztendő során a román állam 2,8 milliárd euró bányajáradékot inkasszálhat, s ugyanakkor a 2025-ös év szintjén megduplázódhat a hazai gáztermelés. A Ziarul Financiar szerkesztői a konferencián elhangzottak nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a „Fekete-tengeren kitermelt gázért Ausztria és Magyarország fog verekedni”, legalábbis e két ország érdeklődése a „legszembeötlőbb”. A hazai földgázzal kapcsolatosan talán az ANMR illetékes vezérigazgatójának az expozéja tűnik a legérdemlegesebbnek. Sorin Călin Gal vezérigazgató szerint országunk éves jelenlegi földgáztermelése 10-11 milliárd köbméter körül van, s nagyjából ugyanennyi a fogyasztás volumene is. Valószínűsíthető, hogy 2025-ben a szóban forgó mennyiség eléri a 18-20 milliárd köbmétert, már amennyiben a fekete-tengeri lelőhelyi potenciált megfelelőképpen sikerül kiaknázni. A szóban forgó időpontig Gal szerint nemigen lehet szó vásárlásról, vásárlókról. Amúgy a fekete-tengeri gáz legjobb esetben is csak 2019 folyamán juthat el a román tengerpartig. Utalt arra is, hogy a Fekete-tenger adott perimétereiben jelenleg is földgázt termel ki az OMV Petrom, évente körülbelül 1 milliárd köbmétert, és rövidesen „színre léphet” az amerikai Black Sea Oil&Gas. Megemlítette továbbá azt is, hogy az Exxon Mobil amerikai érdekeltségű cégnek 2018 novemberében kell megfogalmaznia ama szándékát, hogy belépik-e a projekt kiteljesítésébe (e cég potenciálja 6 milliárd köbmétert jelentve). A befektetők részéről úgy általában világosak a dolgok, azok közül egyesek már egyeztettek a fekete-tengeri gáz eladásáról, helyi szinten viszont a gáz felhasználására vonatkozó tervek éppenséggel, hogy hiányoznak. Az export vonatkozásában az „útvonalak” a megvalósítás folyamatában vannak, a kulcsfontossági projekt a BRUA révén (a Bulgáriát, Romániát, Magyarországot és Ausztriát összekötő gázvezeték). Ez arra lett volna hivatott, hogy a fekete-tengeri gázt „elvigye” Ausztriáig, de a múlt esztendőben a magyarországi gázoperatőr, a FGSZ (Földgáz- Szállító Zrt.) illetékesei Bukarestben tárgyaltak több operatőrrel is, s arról tájékoztatták azokat, hogy a gázvezetéket megállítanák Magyarországon. Mindezt a konferencia munkálatai során Petrișor Peiu egyetemi tanár az egyik romániai szaktekintély hangoztatta, aki annak a véleményének is hangot adott, miszerint egy politikai döntésről van szó, ilyenképpen pedig egyelőre nem tudni, hogy a földgáz majd eljut-e az ausztriai Baumgartenbe, ahol a földgáz központi csomópontja található, s amely többségi tulajdonosa az OMV. Tudva azt, hogy az FGSZ a MOL érdekeltségi körébe tartozik, akkor valószínűsíthető az, amit a gazdasági napilap szerkesztősége is feltételez, nevezetesen az osztrák és a magyar érdekek előtérbe kerülése, legalábbis a látszólagos előtérbe kerülése. A Romgaz kereskedelmi főosztályának igazgatója, Vasile Ciolpan szerint nemzetgazdasági érdek a fekete-tengeri földgáz egy részének hazai hasznosítása, mindenekelőtt a villamosenergia-termelés „szolgálatában”. Amúgy a Romgaz Radnóton egy új hőerőmű építésére fordít beruházásokat, amely a fekete-tengeri földgázra „alapoz”.A gázszektorban honos hosszú lejáratú hitelek tekintetében Vasile Ciolpan utalt arra is, hogy a szerződés aláírását megelőző tárgyalási folyamatok rendszerint igen hosszasak, akár két évet is meghaladhatnak, mert komplex és bonyolult jellegűek. Egyelőre tehát a kitermelés szintje is úgymond kezdeti stádiumban van, s még el kell telnie legalább két-három évnek ahhoz, hogy folyamatos legyen a szállítás, illetve az értékesítés. Hecser Zoltán