Jövő májusra állhat össze az Európai Unió 2020 utáni finanszírozási időszakának költségvetési kerete, amennyiben sikerül elnyerni a tagállamok mindegyikének a támogatását. Egyelőre a célkitűzések megnevezésén dolgoznak, de többen is hangoztatták kedden Brüsszelben: a vitákon túl több eredmény kell. [caption id="attachment_61478" align="aligncenter" width="1000"] Ülésezik a régiók bizottságának néppárti frakciója Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Az Európai Régiók Bizottsága Európai Néppártjának csoportja kedden tartotta idei utolsó ülését Brüsszelben. A tanácskozás kiemelkedő témája volt az Unió következő finanszírozási időszaka és annak költségvetése, hangsúlyosan foglalkoztak az elmaradottabb régiók felzárkóztatását szolgáló kohéziós politikáról is. A tárgyalásoknak még csak az elején járnak, de jövő májusra megcélozzák a keret számszerűsítését. A bizottság néppárti csoportjának elnöke, Michael Schneider az EU hozzáadott értékének nevezte a kohéziós politikát – amelynek egyik célja a térségünkben is számos projektet finanszírozó Kohéziós Alap kidolgozása –, és mint mondta, ez szerves része kell hogy legyen a jövő európai fejlesztéseinek. Doncsev: nem kell a műanyagpolitika Élesen bírálta a folyamatok lassúságát Tomiszlav Doncsev bolgár miniszterelnök-helyettes, aki a soros bolgár Európa tanácsi elnökség ürügyén szólalt fel. – A kohéziós politika fényes jövőjét kellene taglalnom, de csak a viták évtizedes történeteiről számolhatok be. Csak akkor tudunk nagyot lépni, ha konkrét célkitűzéseket állapítunk meg. A kohéziós politika nem egyszerűen a költségvetés része, hanem befektetési eszköz magába az Unióba – fogalmazott Doncsev, megjegyezve, hogy racionális tervezésre van szükség, nem pedig műanyagpolitikára. – Sokat haladtunk, de a cél még messze van. A kohéziós folyamatokat nem a költségvetés irányítja, az csak az üzemanyag. A látásmódunk, az álmaink kell hogy irányítsanak. Doncsev ugyanakkor hozzátette: az Uniónak az ellenőrzések helyett a teljesítményre kellene fókuszálnia. Feltérképezik az elvárásokat A tanácskozás csúcspontja a költségvetés kidolgozásáért felelős Günther Oettinger európai biztos felszólalása volt. Mint mondta, a következő hetekben találkozik minden tagállam vezetőivel, és az ő tapasztalataik alapján feltérképezik az elvárásokat. A 2021-től kezdődő finanszírozási időszakra vonatkozóan egyébként 5 forgatókönyvet dolgoztak ki, a tagállamoknak ezek – vagy ezek kombinációi – közül kell kiválasztaniuk a számukra legmegfelelőbbet. Oettinger hangsúlyozta: rettentő nehéz lesz megtalálni azt a megoldást, amely mindenkinek megfelel. A költségvetési keretet ugyanis egyhangúlag kell elfogadniuk a tagállamoknak. A biztos szerint jövő májusra állhat össze a keret. – Meg kell határoznunk a prioritásokat, és még az is kérdéses, hogy hét- vagy tízéves finanszírozási időszakban állapodunk meg. Nagy kihívást jelent a britek távozásával előálló pénzbeli hiány is, amelynek mintegy felét pótolni tudjuk saját forrásainkból, a másik felére viszont külső forrást kell találnunk. A határvédelemre, a terrorizmus elleni harcra és a kutatási projektekre 80 százalékban kell külső forrást találnunk. Ha a migrációs válságot a kohéziós alapokból próbálnánk finanszírozni, az az EU végét jelentené – közölte a biztos. A régiók felzárkóztatásának kapcsán rámutatott: Németország keleti és nyugati részének egyensúlyba hozásához 30 évnek kellett eltelnie. Meglátása szerint a 2000-es években csatlakozott tagállamoknak legalább ennyi időre ugyancsak szükségük van a felzárkózáshoz. – Lehet, hogy 2050-ben már nem lesz szükség kohéziós politikára, de a következő évtizedek még a felzárkóztatásról szólnak – mondta Oettinger. Hangsúlyozta: ha a költségvetést nem sikerül kellőképpen előkészíteni, a 2021-es esztendő eredménytelenül telik el. Véleménye szerint nem tehetik meg ugyanakkor, hogy csak a szegényebb régiókat támogassák, mert az a gazdaságilag erős térségek kedvezőtlen hozzáállását eredményezheti. A biztos nem rejtette véka alá: a tagállamoknak nagyobb arányban kellene hozzájárulniuk a közös költségvetéshez. Olbrycht: tartsuk be a sorrendet Racionális, nem elsietett döntésekre intett a Néppárt Európai Parlamenttel való kapcsolatáért felelős tisztségviselő, Jan Olbrycht. Meggyőződése, hogy az EU más lesz a jövőben, mint amilyennek megszokhattunk, ezt azonban nem pénzügyi természetű változás hordozza magában, hanem az elvárások minősége. – Az első lépésben meg kell válaszolnunk, hogy pontosan mit várunk el? Ezután tudjuk eldönteni, hogy ehhez mennyi pénzre van szükség. Harmadik lépésben kell elhatároznunk, hogy kinek kedvezzen? Mindenkinek vagy leginkább a szegényebb térségeknek? Ezután következhetnek a technikai kérdések, a hogyanok. Minél hamarabb fel kell építeni a költségvetési keretet, de be kell tartanunk a sorrendet – fogalmazott Olbrycht. A városok vagy a vidék jövője? A viták bizonytalan kimenetelét­ mi sem bizonyítja jobban, mint a bizottságon belüli véleménykülönbségek. Kolozsvár polgármestere, Emil Boc korábbi miniszterelnök felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel egyre több állampolgár városokban él, ezért a következő költségvetési időszaknak elsősorban a régiók és városok Európáját kell segítenie. Ezzel szemben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a bizottság rapőrtereként éppen a vidék mellett érvelt az előkészített beszédében, amely azonban végül – a téli karbantartás körüli bonyodalmakkal való elfoglaltsága miatt – nem hangzott el. Mint lapunkkal közölte: a Közös Agrárpolitika (KAP) jelenlegi eszközei csak részben alkalmasak a kihívások megoldására. Olyan előírásokat kell tartalmaznia a jövőre vonatkozóan, amely kiemelten támogatja a kis- és középtermelőket, a közvetlen és területalapú kifizetések pedig továbbra is alapvető fontosságú részeit kell képezzék a KAP-nak. – Olyan pénzügyi és eljárási eszközöket kell bevezetni, amelyek a mezőgazdaság, a vidéki térségek és közösségek szükségleteit megfelelő módon fedezik. A célok elérése érdekében szükség van az adminisztratív terhek csökkentésére, és egyszerűsített költségelszámolási módszereket kell bevezetni – fogalmazott Borboly Csaba. Kovács Hont Imre