Az operabarátok mély megdöbbenéssel fogadták a hírt: 2021. október 18-án Zürichben elhunyt Edita Gruberova koloratúrszoprán operaénekes. Az anyai ágon magyar származású kiváló művészhez fűződő emlékeit pályatársa és barátja, Marton Éva operaénekes osztja meg az olvasóval: Gruberova nevének említésekor nekem csak sikerélmények jutnak az eszembe. Nemcsak művésztársként tekintettem rá, hanem gyakran komoly beszélgetésekbe is merültünk – mindig magyarul – pályáról, életről és családról. A színpadon kívül nagyon szerény embernek ismertem meg, aki nagy alázattal művelte „mesterségét”. Nagyon sokat énekeltünk együtt, s a próbák alatt is kerestük egymás társaságát, soha egy bántó szó nem hagyta el ajkát, maximálisan tiszteltük egymás tehetségét. A kollégáiról is kedvesen – néha kis fanyar iróniával – beszélt. A koncerteken kívül 1980-ban Genfben, 1983-ban Milánóban, majd számos más helyen léptünk fel együtt Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájában, ő Zerbinetta szerepét, én meg a Primadonnát alakítottam. Kiváló partner volt, gyakran említettem neki: „Még meg sem születtél, már Zerbinetta voltál”. Vidám természetének köszönhetően mindig valami huncutság csillogott a szemében. A Strauss operatörténete szerint a komoly színielőadással párhuzamosan egy komédiát is előadnak, s ebben Zerbinettáé volt a főszerep. A kisördög ismét megjelent szemében, hogy felbosszantsa a Primadonnát, alakítását egy-egy kacsintással nyugtáztam. Nagyon szép, könnyű – teljesen szabadon szárnyaló – szopránhangja volt, sugárzott a darabban, s természetesen énekelte a legnehezebb koloratúrákat is. A magasságok csak úgy röpködtek nála, soha nem láttam arcán, hogy ezek kiéneklése nehézséget jelentene számára. A háromvonalas F-ek királynőjeként marad meg emlékezetemben. Nagy tudású művésznek ismertem meg, aki komolyan vette a leírt hangjegyeket, amiket sajátos stílusában interpretált. Néha az volt az érzésem, nem is énekli, inkább szavalja a darabot; élvezet volt vele játszani, s egyben hallgatni gyönyörű frázisait. E kedvesség s technikai tudás a közönségéből is kiváltotta az úgynevezett „chapeau down”, „le a kalappal” reakciót. Kiválóan képzett, de – mint említettem – „könnyű” hangja volt, így amikor drámaibb feladatokat vállalt, ezek már nem voltak neki valók. Természetesen megértem vágyát, hiszen minden művész szeretne kitörni abból a szerepkörből, amibe „beskatulyázták”. 2019-ben Donizetti Lammermoori Lucia című operájának címszerepét énekelte az Erkel Színházban. Ekkor már ő is gondolkodott a visszavonuláson. Magam is ott voltam az előadáson, melegen üdvözöltük egymást.

Csermák Zoltán