Harmadik alkalommal állít ki a budapesti Vár­megyE-Galériában Xantus Géza képzőművész, a december 19-én nyílt tárlat az alkotó frissebb, az elmúlt egy-két esztendőben született műveiből készült válogatást vonultatja fel. Az adventi időszakban megszervezett esemény hangulatát a Juhász Réka népdalénekes által előadott karácsonyi vallásos népénekek határozták meg.
– Karácsony közeledtével az ember már egyre jobban arra koncentrál, hogy csak a legfontosabb dolgokkal foglalkozzon. Ez a kiállítás segít abban, hogy az előkészületi időszakban, nyüzsgő nagyvárosi környezetben is tudjunk megállni, és figyeljünk arra, amire a bevezető ének is felhívta a figyelmüket: Jézus születésével, vagyis a megtestesüléssel kell foglalkoznunk – kezdte megnyitóbeszédét Kontsek Ildikó művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója.
Mint mondta, a megtestesülés teológiai fogalomkörével „nehezen küzdünk meg”, de megkerülhetetlen a vele való szembesülés, és a művészet segít megérteni és mélyen átélni mindezt. Xantus Gézáról szólva kiemelte, hogy emberi és művészi életútja meghatározó szakaszába érkezett, jelen kiállítása a művész és a hitvalló ember életútjáról tesz tanúbizonyságot. Kiemelte, az alkotásokról leolvasható, „de nem didaktikus módon”, hogy a festő teológiai képzettséggel is rendelkezik.

Kontsek Ildikó elemezte a művész által készített és csíksomlyói látogatása alkalmával a Szentatyának ajándékozott Ahol az ég és a föld találkozik című képet, és „méltán odaillőnek” nevezte azt.
– Nagyon izgalmas kép, amely sajátos látásmódot tükröz. Egy aktuális feladat, a megbízó igényének megoldását látjuk benne, de a művész nem szakad el egyéni stílusától. A tájképiséget, a realisztikus és a látomásos ábrázolásmódok könnyed társítását, a belőlük keletkező hangulat és a konkrét izgalmas együttállását látjuk a kompozíci­ón – hangsúlyozta a művészettörténész. – A Fénykereső című kép is összefoglaló módon mutatja be a Xantus Gézát jellemző tartalmi érdeklődést, hiszen a hozzá köthető alapfogalmak – a fény, a föld, az ég, a levegő, a tűz – mind felbukkan ezen a vásznon. Az elemeknek, a térnek, az időnek, az emberinek, az isteninek izgalmas festői újragondolását látjuk a művein, ami kevés művészt jellemez ilyen következetesen, ilyen jól követhető módon – hangsúlyozta a méltató.
Hozzáfűzte, így Xantus Géza alkotása nem lesz soha olyan absztrakt, hogy az már túlzás, azaz érthetetlen legyen.
– Ha ezen alkotásokkal kezdünk el elmélkedni – és az adventi időszaknak ez is a feladata, hogy próbáljunk meg minden zavaró, külső körülmény ellenére belemélyedni Isten és ember dolgaiba –, igen fontos, hogy lássuk meg a művészi belső fényt – hangsúlyozta a művészettörténész –, valóban érzékeljük azokat a fényviszonyokat, amikkel sokat foglalkozunk ez idő tájt. Elindulunk a sötétből, karácsony éjszakáján pedig megszületik a fény Jézus személyében, aki maga a világ világossága, aki elhozza nekünk az igazi ragyogást lelki értelemben is.

Kontsek Ildikó felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy Xantus Géza alkotásain „a fény megragadása és az eviláginak és a túlviláginak az értelmezési tartománya mélyen elgondolkodtató a hívő ember számára.”
A jó pásztor és Szent József című alkotásokról szólva kiemelte, hogy ezek is hordozzák a Xantus Géza műveit jellemző egyéni stílusjegyeket, amelyek „azonnal felismerhetővé teszik” azokat.
– Érdekes fényfigurákat alkot, amelyeknek van egy realisztikus része, például sok esetben egészen egyénies vonásokkal bír az arc. Az emberi alakok lehetnek nagyon konkrétak, anatómiai pontossággal, természetelvűen megfestve, s ilyenkor térbeliség érzetét keltik, hagyományos értelemben vett, modellált figurákat látunk. A realisztikus formák súlyosságával szemben más felületrészek a súlytalanságukkal tűnnek ki, ettől válnak szellemivé ezek a fályolszerű lények. A zöldek, a sárgák, a barnák különböző árnyalatai a képeken különös rétegzettséget eredményeznek, s e rétegek a földi perspektívához képest merőben másfajta, természetfeletti térbeliséget képesek kifejezni. Egyszerre látunk földit, égit, valami evilágit és valami túlvilágit – hangsúlyozta a művészettörténész. – A művészi eszköztár mesteri alkalmazása célratörően segíti az ábrázolt témák átélésszerű megértését.
A szemlélődésre az Angyali üdvözlet című alkotást ajánlotta Kontsek Ildikó. Véleménye szerint a néző számára az adott ikonográfiatípus festészeti megformálása könnyebben beláthatóvá varázsolja a pillanatot, amikor a föld és az ég összekapcsolódik, amikor megtörténik az Isten emberré válása, a megtestesülés.
– Az első pillanatban az angyal közvetítő szerepe és Mária elfogadása is benne van, ahogy mindez a Teremtő tervében szerepel. A festő megmutatja az angyal légiességét és Mária különleges, egyszerű emberi valóságát és az Istenhez való csodálatos közelségét – hangsúlyozta a méltató. – A meghatározhatatlanságot tükröző furcsa, áttetsző, finom fény Xantus Géza művészetében kiszakít minket az emberi materiális, realisztikus világunkból, s meghív valahová távolra, az Isten világába – fűzte hozzá.
A jó pásztor című képet, annak „furcsa kettőzöttségét” ajánlotta a következőben a tárlatlátogatók figyelmébe.

– Kétszer látjuk ugyanazt a krisztusi arcot és kétszer a bárányt. A Megváltó arca egyszer nagyon részletesen megformált elöl, majd hátrébb csak idézet, kevésbé kidolgozott, inkább jelzésszerű. A bárány előbb ránk tekint, majd másodszor ernyedten lebeg a térben. Az élők és a holtak és a megdicsőült állapotba költözöttek párhuzamos létezése meglelő természetességgel kap értelmet a képen, ahogy az istenség, az emberség, az áldozat összefonódik megannyi feléjük nyúló kézzel – jelentette ki. 
Mint mondta, a Szent József-képen is két arc jelenik meg. Az egyik a klasszikus, a XIX. századtól ismert ábrázolás, amely egy fiatal, erős férfiembert mutat, „aki már a kezében tartja a gyermek Jézust, de ott van a kezében egy liliom is, ami egyfajta tisztaságot, a testi kapcsolattól való függetlenséget is mutatja”.
– Hiszen a gyermeknek nem ő a vér szerinti apja, hanem egy Istengyermeket fogadott örökbe és áll ki mellette és Mária mellett – mondta.
A művészettörténész felidézte, hogy korábban a gyertyát tartó Szent Józsefet is ábrázolták, ugyanis egy ehhez kapcsolódó misztikus látomás és az abból fakadó középkori legenda szerint miután a gyermek Jézus megszületett, Szent József elszaladt a faluba, hogy hozzon gyertyát, mert sötét van. De rá kellett ráébrednie, hogy fölösleges a gyertya, nincs rá szükség, mert maga a fény született meg a szeme előtt. Így vált az égő gyertya Szent József attribútumává.
– Azt látom, hogy az első József fényben úszik, ahogy elfogadja az Istenfiút – értelmezte az alkotást Kontsek Ildikó. 
– A háttérben ott van egy másik József is, aki az első ismétlődése. Ez is érdekes kettősség: a megdicsőült, a felismerésben gazdagodott Józsefnek van egy későbbi párja, aki ugyancsak kételkedik, aki mélyen elgondolkodik a történeten. Bízzunk benne, hogy a háttérben meghúzódó, sötétebb színekkel megfestett figura – a keresztény férfiak és maga a művész szimbóluma – is felismeri előbb-utóbb a jézusi fényt – fűzte hozzá.
Végezetül újra reményét fejezte ki, hogy az igazi adventi készülethez segíteni fog a művészi út követése.
Árkossy István képzőművész az elhangzottakat kiegészítve egy technikai kérdésre hívta fel a figyelmet.
– A hétköznapi életben gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy egyszerre nem lehet ülni is, meg állni is. Hát a hétköznapokban nem lehet, de mi azt tudjuk, hogy a képzőművészetben mindent meg lehet csinálni. Xantus Géza képe éppen ezt bizonyítja be, ugyanis az ülés és az állás a képzőművészetben képletesen szólva lehet a két szélső pont, a teljesen absztrakt és a teljesen figurális. Ezt összeegyeztetni csak azt tudja, aki tud egyszerre ülni is, meg állni is. Mert ez nem megy mindenkinek. Vannak, akik egész életükben csak az egyik irányt követik, vagy csak állnak, vagy csak ülnek. De a legnehezebb a kettő között egyensúlyozni – hangsúlyozta a művész. – És érzékelem a képeken: Xantus Géza mívessége ugyanúgy tartalmazza a hozzáértést az absztrakt részleteknek a kibontásán is, mint ahogy a figuralitása is igazán kimagasló. Ezáltal egyszerre megvalósítja ezt a lehetetlennek tűnő valóságot.