A bicikli kultúrtörténete. Kinek ajánlja ezt a könyvet dr. Princzinger Péter, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke? Bárkinek, aki szereti az izgalmas, fordulatokban bővelkedő, ugyanakkor tanulságos történeteket. Mindenkinek, aki hisz az emberi kreativitás, az újító gondolatok társadalomszervező erejében. Valamint azoknak, akik kíváncsiak a dolgok mögötti összefüggésekre, akik nyitottak a történések hátterének megismerésére. És végül, de nem utolsósorban a kerékpár és a kerékpározás szerelmeseinek is természetesen. E könyv olvasása előtt a kerékpár és a kerékpározás dolgában a laikusnál valamivel tájékozottabbnak gondoltam magamat. A „mozdony füstje” – ha élhetek ezzel a képzavarral – kamaszkoromban csapott meg, nem kis mértékben dr. Nagy Sándor Bicajoskönyve (1988, khm…), valamint a szüleim által az érdi Skála áruházban vásárolt Csepel versenykerékpár formájában (igen, az 5 sebességes, a Sachs-Huret váltóval). Őszinte kíváncsisággal és kis gyanakvással vettem tehát a kezembe a könyvet, amelynek tartalomjegyzéke első ránézésre hat fejezetet (190 oldalt) szentel a kerékpár 19. századi fejlődésének, a 20. századi történetét pedig egy fejezetben (mindössze 35 oldalon) „elintézi”. A könyv elolvasása után kénytelen voltam revideálni állítólagos tájékozottságomra vonatkozó korábbi véleményemet. Nem műszaki szakkönyv, az biztos! Olvasás közben hol egy kosztümös kalandregényben, máskor egy lebilincselő ismeretterjesztő filmben, időnként pedig egyenesen a történet egyes helyszínein éreztem magam. A gördülékeny stílusban íródott, kifejezetten izgalmas 240 oldalt két nekirugaszkodásra (két félnap alatt) „fogyasztottam el”. Az eredeti mű (Das Fahrrad – Eine Kulturgeschichte, Klett Cotta, Stuttgart, 2017.) Hans-Erhard Lessing, német fizikus, fizikokémikus és technikatörténész tollából, a kerékpár születésének 200. évfordulója alkalmából, 2017-ben jelent meg. Lessing könyve igazi német munka: precíz, tömör, lényegre törő. A csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent magyar kiadás nem csupán fordítás, saját hozzáadott értéket képvisel tartalom, szerkesztés és kivitelezés tekintetében egyaránt. A szöveg egyhangúságát a tartalomhoz illő 170 kép (fotók, illusztrációk, rajzok, korabeli plakátok, újságcikkek és hirdetések), valamint a kerékpár történetének magyar vonatkozásait is felvillantó több tucat széljegyzet oldja, és teszi ezzel az olvasnivalót érdekesebbé is, könnyebben fogyaszthatóvá is. A kötetet Hajdú Krisztina tervezte, a fordítás Domokos Zsófia és Hajdú Farkas-Zoltán munkáját dicséri, a borító és a könyvben szereplő rajzok Kovács István munkái. A képanyag szerkesztését és a széljegyzetekben, lábjegyzetben megjelenő értékes kiegészítéseket, magyarázatokat a fentebb említett dr. Nagy Sándornak köszönhetjük. Keménykötésű, vászon borítású kiadványt vehetünk kézbe, az egyszerű, de elegáns tipográfia jól mutat a fényes műnyomón, a könyv borítója kifejezetten tetszetős, csakúgy, mint az egyes fejezeteket elválasztó nyitóoldalak grafikái – összességében igényes kivitelű könyvészeti termék. A kerékpár mint innováció: az első száz év A sztori „cselekménye” a kerékpár mint találmány életútja, ami nem más, mint innovációk sorozata. Néhány forradalmi találmány (mérföldkövek: a kétkerekű futógép, a pedálhajtás, az acélhuzalból készült küllők, a lánchajtás, az üreges acélcsövekből készített „rombusz” geometriájú váz, a ballonos gumiabroncs), közöttük néhány jelentősebb fejlesztés (a kerékpár könnyebb kezelését, a kerékpáros kényelmét és biztonságát szolgáló„tökéletesítések”, javítások), valamint több száz (!), végül zsákutcának bizonyult újítási kísérlet láncolata. Történetünk kezdőpontja 1817, amikor Karl Freiherr von Drais, badeni erdőfelügyelő kétkerekű „futóbringájával” Mannheimből indulva és oda visszatérve 12,8 km-t tett meg egy szűk óra alatt, ami akkoriban postakocsival négy órát vett igénybe. Innen kezdve az első négy fejezetből (Korcsolyázókról és drezinalovagokról; A görkorcsolyáról és egy viharos fellendülésről; A kerék újrafeltalálása; A velocipédtől a biztonsági kerékpárig) megtudhatjuk, hogy mik voltak azok a környezeti, gazdasági körülmények, amelyek lehetővé tették, sőt kikényszerítették a lótartás és lóval való közlekedés olcsóbb alternatíváját. Kiderül, minek köszönhette hirtelen jött népszerűségét a „futóbicikli”, majd – a pedálhajtás feltalálása után – miként terjedt el a velocipéd használata a német és a francia városokban, illetve hogy milyen társadalmi, gazdasági fejlemények akasztották meg a kétkerekű közlekedési eszköz fejlődését. Hogy azután majd, amerikai és angol közvetítéssel visszatérjen a fejlődés pályájára, ma már kijelenthetjük: diadalútjára. Külön érdekessége a kerékpár történetének, hogy miként élte túl a találmány azt a számos buktatót (az egyensúlyozás nehéz elsajátítását felnőtt korban, a „magas” biciklik nehéz manőverezését, a jó minőségű utak teljes hiányát, sok bukást), akadályt (városi, jogszabályi tilalmakat, a kerékpározás korlátozását), illetve konkurens fejlesztést (a vasutat, az automobilt, motorbiciklit), amelyek egy adott ponton akár a történelem süllyesztőjébe is küldhették volna a biciklit. A kerékpár, a változások mozgatórugója: a második száz év Nagyjából a könyv felénél jut el a szerző 1900-ig, az olvasó pedig ahhoz a felismeréshez, hogy a mai fogalmaink szerinti kerékpár 1900-ban „készen volt”, részletmegoldásaiban persze sokat finomodott, de az alapvető működési elveit és műszaki megoldásait illetően azóta lényegében nem változott. A további négy fejezet (Gazdasági következmények; Az új nő. Vallás és egészség; A XX. század; Ismert hamisítások) a kerékpár megjelenésének társadalmi hatásait, gazdasági, politikai következményeit tárgyalja. E körben megtudjuk, hogy a kerékpárok tömeges elterjedése kiknek és milyen új üzleti lehetőségeket jelentett, illetve mely ipari, kereskedelmi szereplőket érintette hátrányosan, és hogy mely gazdasági ágazatok épültek fel a kerékpárgyártásban kidolgozott technológiákon. (Ne legyen kétsége a T. Olvasónak: az autógyártás tulajdonképpen a kerékpáripar „oldalhajtásaként” indult.) A mű feltárja, hogyan befolyásolta a kerékpár a korabeli etikettet, a divatot és a ruhaipar fejlődését, a nők társadalmi helyzetét, vagy éppen a templomba járás szokását, és végül hogyan vált a kerékpár – eredeti funkciójának megtartása mellett – járműből, azaz használati eszközből, rövid hadiipari kitérő után – nem mellesleg a hadiipari termelési kapacitások bázisán – előbb sporteszközzé, majd milliószám gyártott design- és divattermékké. Színes történelmi kalandregény – a történelemkönyvek didaktikus jellege, szájbarágós stílusa nélkül. A bicikli kultúrtörténetét az eredeti német kiadás első oldalán olvasható idézettel ajánlom a T. Olvasó szíves figyelmébe:„Kevés ma is használt termék gyakorolt olyan forradalmi hatást a gazdaság fejlődésére, mint a kerékpár.” (Népszámlálási jelentés, 1900, USA)