erős felhőzet
szórványos felhőzet
Girbegurba fecsegések 70.
Ma is menő, hogy a fiúgyerekek üveggolyót gyűjtenek. Arra gondolok, azért inkább a fiúk, mint a lányok, mert amúgy girbegurbán él még annak az emléke, hogy a golyózás a fiúk szabadtéri játéka. Egyik barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc 1906-ban írta mindmáig népszerű ifjúsági regényét) kezéből is kigurul, de nemcsak békés játék közben, hanem egyféle hatalmi eszközként, jelképként is, a felnőttek világát utánozva. Íme: „És akkor mind bementünk a Múzeumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor az övé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is… Ha egy erősebb fiú játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand… azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.” A Magyar Néprajzi Lexikonban (Budapest, 1979) a golyósjáték címszó alatt olvasható: „A nyerő játékok igen kedvelt formája. A játéknak több változata ismeretes, aszerint, hogy a golyókat, melyek lehetnek üvegből, festett agyagból,ó vagy fémből, a játékosok gurítják vagy lökik. Akinek golyója, melyet meghatározott távolságból gurít a lyuk felé, legközelebb ér a célhoz, felmarkolja az összes golyót és újra gurítja, amelyik beletalált a lyukba, az már az övé…” A golyózás nagyon régi időkből ered, a művelődéstörténet adatai szerint az ókori Egyiptomban is játszották, eszerint az időhatár valamikor időszámításunk előtt a 4. évezredtől kezdődik; ikertestvérei már a kezdeti időktől a ma teke és bowling néven ismert bábokat leütő golyógurítós játékok, régészek egy piramisban olyan bábukat találtak, amelyeknek rendeltetését így azonosították. A golyózás agg életében a lényeges szabályok alig változtak, széles körben elterjedve a középkori Európában élte virágkorát, persze igazából felnőttek játszották. Ne feledjük, hogy a gyerekek játékai mindig is a „komoly” felnőttvilágot utánozzák. A nemes urak szórakozása mellett a játék kedvelői és terjesztői a nép, főleg a katonák soraiból kerültek ki: vásárok, búcsúk, ünnepségek alkalmával játszották. A játék nagy népszerűségét igazolja, hogy a korai igencsak szigorú kereszténységben, ami fellépett minden „pogány” szórakozás ellen, a golyózást a papok törekvése ellenére sem lehetett kiirtani, így okosan beolvasztották a hirdetett eszmékbe. Ezt bizonyítja, hogy például Germániában a 4. században a keresztények bűnöktől való megtisztulási szertartásainak része lett a golyógurítás. Talán ideillik egy régi kínai közmondás, ami szerint, ha nem tudod befolyásolni a sorsodat, gurulj a golyóval. Ez lenne az elfogadásnak és a belesimulásnak a szimbóluma? Mégis-mégis! Ha már muszáj, legjobb elefántcsontgolyóval gurulni, én Bod Péterre hallgatok, mivel szerinte az elefántcsont az őszinteséget jelképezi, mert „kívül és belül egyformán makulátlan” (A szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon, Kolozsvár 1746). Vajon hogyan élhette ezt meg a világhírű, sikeres és műveiből meggazdagodó íróként Molnár Ferenc (becslések szerint az 1920–30-as években több mint egymillió amerikai dollárt keresett évente), aki publicistaként, haditudósítóként, regény- és drámaíróként is jeleset és időálló értéket alkotott? Érzelmi életében viszont egyik kudarcot élte a másik után, azt mondták róla, ő a ludas ebben, mert alkoholista és agresszív ember, aki alkotói műhelyében ezt íróként hol érzelmességbe, hol vidám csúfondárosságba burkolta. Példának okáért feleségének írta, egyesek szerint bocsánatkérés gyanánt, a Liliom című színdarabot, amelyben a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó szelíd feleségét. Az előadás 1909-ben megbukott a pesti bemutatón, mire az író idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban gyógyulgatott, míg aztán a Liliom Berlinben nagy sikert aratott, azóta is játsszák. Szerelem, válás, csalódás, depresszió, öngyilkossági kísérlet magánéletének szakaszosan ismétlődő határkövei. De emlékezzünk inkább a humorára. Az anekdota szerint, amikor a nála idősebb és szintén depressziós Bródy Sándor a New York Kávéházban próbálta őt tanácsokkal ellátni az öngyilkosság módozatairól, Molnár Ferenc így válaszolt: „Sándor bácsi, kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.”
Kozma Mária
.jpg)