Műszaki meghibásodást észleltek a zeteváraljai víztározó egyik zsilipjénél, a vízkieresztő rendszer mechanikus részénél. A meghibásodott zsilip másodlagos funkciót lát el, mivel a vízszintszabályozást a főzsilipen végzik, és egy harmadik vezeték is van, amivel a víz szintjét lehet szabályozni. A Hargita Népe kérdéseire válaszolva Ovidiu Ianculescu, a Maros Vízügyi Hatóság igazgatója elmondta, hogy a víztározó egyik kieresztő gátzsilipjének csaprendszere hibásodott meg, javítására pedig már kért árajánlatot egy erre szakosodott cégtől.

– Bár nem jelent veszélyt a zsilip meghibásodása, a műszaki engedélynek megfelelően meg kell javítanunk a hibás részt, ki kell cserélni a nem működő elemeket, hogy egy esetleges nagyobb problémát tudjunk megelőzni

– szögezte le a vízügyi hatóság igazgatója.
A zsilip szerepéről elmondta, nincs köze a tó vízszintjének szabályozásához, ezen keresztül a meder közepéből tudnak vizet kivenni, ha szükséges.

– A zsilip ugyanakkor fontos szerepet tölt be a villanyáram-termelésben, már csak ezért is fontos a hiba kiküszöbölése

– pontosított az igazgató. 

Még nem tudják, mikor ürítenék ki a medret

A Maros Vízügyi Hatóság vezetője nem tudta biztosra megmondani, hogy mikorra tehető a tó vizének leeresztése, mivel szerinte ez még sok felméréstől és bürokratikus eljárástól is függ. 

– A javításra vonatkozó árajánlatot bár lekértem, a különféle engedélyek és a közbeszerzési eljárás kinyújthatják ennek a munka kezdési idejét. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy az előrejelzések szerint esős időszakok jönnek, majd a tavaszi hóolvadás következik, így folyamatosan mérnünk kell a beáramló víz mennyiségét

– hangsúlyozta Ianculescu, rámutatva, hogy a tó vizének leeresztése leghamarabb csak jövő évben esedékes.

A vízügyi szakember kiemelte, hogy a víztömeget csak fokozatosan lehet leengedni, hogy az ne veszélyeztesse a folyót és a lakosságot.

– A víztározó befogadóképessége véges, ezt figyelembe véve kell szabályozni a vízszintet, például hiába eresztenénk le korábban a vizet, olyan időszakban, mikor magasak a vízhozami mutatók, mert bizonyos szintig visszatelhet; ha meg ez bekövetkezik, nem engedhetjük ki hirtelen az összes felgyűlt vizet, ugyanis ki tudja, milyen károkat okoznánk ezzel

– szögezte le.
Az igazgató kiemelte, hogy a tó vizének leengedéséhez csak az összes szükséges engedély és előírás betartásával látnak hozzá, hogy ne veszélyeztessék a gát alatti állat- és növényvilágot, valamint a Nagy-Küküllő völgyében élő lakosokat.

– Fontos megjegyezni, hogy a hasonló intézkedések során mind a hatóságok, mind a műveletet végző in­téz­mény vagy vállalat a la­kos­ság védelmét tekinti prio­ri­tás­nak, így senkinek nincs oka aggodalomra

– folytatta Ianculescu, hozzátéve, hogy a víztömeg leeresztése nem fogja környezetvédelmi szempontból sem veszélyeztetni a víztározón kívüli árteret, a folyót és a szomszédos területeket.

A víz szalad, de a többi?

A tó víztömegének leeresztéséről Mărmureanu Bíró Le­o­nár­dot, a Nagy-Kü­kül­lő Vadász- és Sport­hor­gász Egye­sü­let igazgatóját is meg­ke­res­tük, hogy elmondja, mit eredményezhet a tetemes mennyiségű víztömeg lefolyása. Mint mondta, ha a víztömeget fokozatosan, szép lassan engedik le, a víz leeresztésének gondja inkább a tó élővilágát, mintsem a Nagy-Küküllőét fogja érinteni.

– A tó élővilágát tekintve, a megoldás az lenne, ha ki tudnánk, vagy ki lehetne fogni a halakat, a Nagy-Küküllő felső szakaszát is leterhelné a vízkibocsátás, de sokkal inkább azzal van a gond, hogy mi lesz a tóban élő halállománnyal

– közölte.

Az igazgató szerint a halaknak a tóba való átszállítása csak részleges megoldást jelentene, mivel a nagyobb halastavaknak nincs kapacitásuk ennyi hal befogadására, a harcsákat pedig – amiből szép számú szaporulat van a tó vizében – nem szeretik a halastavak üzemeltetői, mert nagy veszélyt jelentenek az őshonos fajokra.

– Elvileg mikor már alacsony lesz a vízállás, le kell hálózni a tó medrét, de erre még nem is gondoltunk. Azt sem tudjuk, hogy mennyi idő és mennyi munka szükséges ehhez

– fejtette ki, rámutatva, hogy mindenképp ki kell dolgozni egy tervet erre az esetre, mert az állományt majd vissza is kell telepíteni.
Mărmureanu rámutatott, hogy a tó vizét 2006–2007 között is leengedték, és egy teljes év kellett ahhoz, hogy a tóban a mostani mennyiségű víz gyűljön össze.

– 2008-ra telt vissza nagy­já­ból a jelenlegi szintjére a tó, azóta dolgozunk rajta idáig. Kellett tizenöt év, hogy visszaalakuljon a halállomány. Most is fog kelleni annyi

– jegyezte meg az igazgató.
Arra a kérdésünkre, hogy a felmerült gondot figyelembe véve, a horgászati engedélyek és szabályok fognak-e ideiglenesen változni a horgászok javára, azt felelte, hogy módosításokra lehet majd számítani.

– A hatályos törvény meg­szabja a kifogott hal max­i­mális és a minimális méretét, és leszögezi, hogy egy horgász egy nap alatt öt kiló halat foghat, vagy egyetlen halat, ami leg­fen­nebb öt kiló. Ebben az esetben azt tudjuk tenni, hogy a maximális méretet eltöröljük, de a napi egy példány kifogását betartanánk

– vázolta a lehetséges módosításokat az igazgató.