Női maratoni futásban legutóbb negyven éve fordult elő az atlétikai világbajnokságon, hogy két magyar indult, most Szabó Nórának és Kovács-Garami Katalinnak szurkolhattunk. Előbbi az előkelő 24. helyen futott be, 2 óra 33 perc és 28 másodperc alatt, míg utóbbi 57. lett. A győztes az etióp Amane Beriso Shankule lett, aki nem futott ugyan világcsúcsot, de 2:24.23 alatt abszolválta a 42 kilométeres távot, mögötte honfitársa Gotytom Gebreslase, míg harmadikként a marokkói Fatima Ezzahra Gardad ért célba.
Magyar szempontból az egyik legjobban várt esemény Márton Anita súlylökése volt, de a szegedi születésű sportoló sajnos nem tudott döntőbe jutni. A vb-ezüstérmes, olimpiai harmadik, fedett pályás világbajnok terve az volt, hogy idei legjobbját lökje majd a szombati selejtezőben, ám ettől jócskán elmaradt, így végül a 20. helyen fejezte be a versenyzést. A magyar közönség ennek ellenére vastapssal köszöntötte a hazai sportolót, akinek aztán elég sok időbe telt körbeérni a stadionban, mert rengetegen állították meg autogramért vagy egy közös fotóért.
A magyar női 4 × 400-as váltó Nádházy Evelin, Kéri Bianka, Rapai Fanni, Molnár Janka összeállításban az 1980-ban felállított magyar csúcsot hét századdal megdöntve ért célba, az új rekordidő 3:27.79. Ezzel az idővel épphogy lemaradtak a döntőről, de a lányok nagyon boldogok és elégedettek voltak az elért teljesítménnyel. Arról nem is beszélve, hogy a közönségtől teljesen elvoltak ájulva, Nádházy Evelin konkrétan azt mondta a futam után, hogy „az agyamat eldobom” hangulat volt a Nemzeti Atlétikai Központban. A fiúknál a Steigerwald Ernő, Wahl Zoltán, Kovács Árpád, Molnár Attila összeállítású magyar váltó 3:02.65-ös új országos csúccsal zárt, majdnem pont egy másodperccel döntötték meg a régi rekordot. Azt még 24 éve, 1999-ben, Athénban futotta a Szeglet Zsolt, Nyilasi Péter, Bella Attila, Bédi Tibor összetételű csapat (3:03.64). A magyar váltó végül a 16. helyen zárt, de ebben a csapatban nagy a potenciál, fogunk még hallani róluk. Az Egyesült Államok közben megnyerte a férfi 4 x 100-as váltók szombat esti döntőjét, második Olaszország, a harmadik Jamaica lett. Az amerikai váltó tagja volt Noah Lyles is, aki a 100 és a 200 méter aranyérme után a váltóban is világbajnok lett – ez ám a mesterhármas! A nőknél a papírformának megfelelően a Tamari Davis, Twanisha Terry, Gabrielle Thomas, Sha’Carri Richardson összeállítású amerikai négyes nyerte a sprintváltót, ráadásul új világbajnoki csúccsal, 41.03-as idővel. Őszintén mondom, Sha’Carri Richardson szerintem a nagy körmeinek köszönhette azt, hogy olyan magabiztosan vette át a botot társától. Jamaica, Shelly-Ann Fraser-Pryce-szal a soraiban ezüstérmes lett, míg a bronzérem Nagy-Britanniába került.
Ami a férfi rúdugrást illeti, Armand Duplantis esetében az volt a kérdés, hogy lesz-e világcsúcs vagy sem? A svéd annyira uralta ezt a számot, hogy a győzelméhez kétség sem fért. A jelenkori atlétika egyik legnagyobb sztárja még mindig csak huszonhárom éves, és az elmúlt két évben minden fontos címet megnyert: Tokióban olimpiai bajnok lett, megnyerte szabad téren és fedett pályán a világ- és az Európa-bajnokságot is. 2020 óta övé a világcsúcs is, ezt legutóbb idén februárban 622 centiméterre javította. Budapesten a 605-öt és a 610-et is elsőre ugrotta, s ezzel már csak egy ellenfele maradt: saját világcsúcsa. Duplantis a 623 centimétert másodikra majdnem átvitte, de végül leesett a rezgő léc. Harmadikra sem járt messze, de végül nem láthatott világcsúcsot a közönség.

Vasárnap reggel a Hősök terén indult a nap, a férfi maratonon egy mongol srác nagyon erősen kezdett, láthatóan inkább szponzorfutásról volt szó, mintsem világbajnoki aranyért menő küzdelemről. Az ázsiait nagyjából tíz kilométer után be is darálta a mezőny, ráadásul megsérült és végül célba sem ért. Az ugandai Victor Kiplangat viszont jól taktikázott és az eddigi legjobb maratoni időeredményt futotta versenykörülmények között Magyarországon (2:08.53), amivel meg is nyerte a világbajnoki címet. A második nem kis meglepetésre az izraeli Maru Teferi lett, míg harmadik az etiópiai Leul Gebresilase. Az egyetlen magyar versenyző, Szemerei Levente óriási hajrát nyomott, és végül a 40. helyen ért célba. A románok közül egyedül Nicolae Soare fejezte be, 2 óra 25 perc 14 másodperc alatt, ez az 56. helyre volt elegendő. A budapesti vb maratoni útvonala lenyűgöző volt, a szervezők egy tíz kilométeres kört alakítottak ki. A maratonfutók a Hősök teréről az Andrássy úton kezdtek, majd az Akadémiát érintve a Lánchídon futottak át Budára, az Alagút után az Attila útra fordultak, majd a Várkert Bazár előtt elhaladva visszatértek a Lánchídon Pestre, onnan pedig az Andrássy útra. Szakemberek szerint a pálya és az időjárás sem kedvezett a csúcsdöntésre, de a világ egyik legszebb útvonalán haladtak.
A maraton után udvarhelyi barátommal, Lukival a Blaha Lujza tér környékén egy árnyékos teraszon kerestünk menedéket a nagy hőség elől, és miközben kirendeltük a sörünket, a szomszéd asztalnál megjelent a női súlylökés világbajnoka, az amerikai Chase Ealey, aki családjával együtt egy szerény kis pesti vendéglő teraszán ünnepelte győzelmét. A menü cigánypecsenye volt, és az amerikai hölgy étvágyával nem volt gond. A tény, hogy ezek a világsztárok csakúgy lófrálnak Budapest utcáin, számomra teljesen normális, de nagyságukhoz mérten egészen elképesztő. Ugyanezt a focisták esetében nem tudnám elképzelni.