1764 januárjában Madéfalván gyűltek össze a székelyek képviselői azért, hogy Mária Terézia határvédelmi átszervezése ellen tiltakozzanak. A vízkereszt utáni hajnalon a császári sereg körbezárta, felgyújtotta és megtámadta a falut. Több száz embert mészároltak le. A vérengzés 259. évfordulóján az áldozatokért szentmisén imádkoztak a megemlékezők a Szent Anna–Siculicidium-kápolnában, majd a település központjában lévő turulmadaras emlékműhöz vonultak.

A megemlékezés Nyisztor Ilona moldvai népdalénekes, pedagógus előadásával folytatódott.

Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere a több száz egybegyűltet köszöntő beszédében kiemelte: a madéfalvi vérengzés eltelte óta bizonyos alapelvek nem változtak a nagyhatalmak működésében, és erre szemmel látható bizonyíték Magyarország uniós pénzalapokhoz való hozzáférésének korlátozása, valamint Románia schengeni övezethez való csatlakozásának megakadályozása épp azon hatalom részéről, amely 1764. január 7-én hajnalban vérfürdőt szervezett.

– Ezek az események továbbra is arra késztetnek minket, hogy kötelességünk saját magunkat megszerveznünk, hogy céljaink, terveink legyenek, amelyek megteremtik az itthon maradás, az itthon boldogulás feltételeit. Ezen célok eléréshez kell összefognunk, helyiek, térségiek, partnereket, szövetségeseket keresve a diplomácia és kommunikáció eszközével, nem karddal vagy fegyverrel – hangsúlyozta az elöljáró.

A megemlékezésen Varga Judit, Magyarország igazságügyi minisztere családjával együtt vett részt a madéfalvi megemlékezésen. Ugyancsak jelen volt a magyar kormány részéről Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is. Varga Judit beszédében rámutatott: szomorú és tragikus eseményről emlékezünk meg, amelynek ha felidézzük a részleteit, még mindig heves érzelmeket vált ki egy ilyen hatalmas igazságérzettel megáldott nemzet gyermekeiből, mint amilyenek mi, magyarok vagyunk.

– Madéfalva székelyei ragaszkodtak hagyományaikhoz, szabadságjogaik megtartását követelték, hittek Istenben és az igazságban, és ezen eszmék mellett kiállva néztek farkasszemet egy birodalommal. Alkotmányjogi nyelvre lefordítva azt is elmondhatjuk: védték szuverenitásukat, önazonosságukat. Bár a világ nagyot változott 1764 óta, a magyar alkotmányos identitás és szuverenitás védelme most is mindennapos feladatunk. Legyen szó a jogállamiságról vagy éppen az energiaellátás biztonságát érintő közös európai uniós döntésekről, mindig védenünk kell azon jogunkat, hogy a nemzetünk sorsát meghatározó kérdésekben saját magunk mondhassuk ki a végső szót – emelte ki az igazságügyi miniszter. Hozzátette: a vérengzés tanulsága nem más, mindig és minden körülmények között érdemes kitartani és felvenni a kesztyűt az első látásra reménytelennek tűnő küzdelemben is.

A tiszteletadáson jelen voltak az erdélyi magyar közösségek vezetői is. Tánczos Barna környezetvédelmi és erdészeti miniszter beszédében kiemelte: a madéfalvi megemlékezésről mindig büszkén, felemelt fővel és feltöltődve térhetünk haza, hiszen nekünk, székelyeknek, magyaroknak mindig volt, kire feltekinteni.

– Mindig voltak olyan elöljáróink, hőseink, akik olyan magyar életre, életvitelre ösztönöztek minket, amelynek köszönhetően évszázadok után is itt vagyunk Erdély minden sarkában, itt vagyunk Székelyföldön, és továbbvisszük azt a kultúrát, azt a nyelvet, azokat a hagyományokat, amelyeket őseinktől örököltünk. Felemelt fővel mehetünk mindig haza Madéfalváról, mert mindig voltak olyan székelyek, akiknek a kiállása, bátorsága, önfeláldozó készsége történelmet írt számunkra. Mindig voltak olyan székelyek, olyan magyarok, akik számunkra olyan történelmet írtak, a mi történelmünket, amely elvitathatatlan, bátorságról és kiállásról szólt. Az áldozatkészség mindig főhajtásra kötelez – mondta Tánczos Barna, aki megköszönte a magyar kormány képviselőinek az elmúlt tíz évben kapott támogatásokat is.

A megemlékező beszédek után a főhajtás résztvevői elhelyezték a kegyelet koszorúit a Siculicidium-emlékműnél.

A madéfalvi veszedelem 259. évfordulóján szervezett tiszteletadás végén Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke mondott áldást, majd a megemlékezők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.