A himnuszok eléneklésével és a huszárok zászlófelvonásával kezdték a megemlékezést kora délután a Nyerges-tetőn, a március 15. alkalmából tartott rendezvényen, a forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján. Szántó László, Csíkkozmás polgármestere Petőfi Sándor egyik versével köszöntötte az ünneplőket. Beszédében kitért a Nyerges-tető jelentőségére.

– Egyre megszokottabb, hogy a Nyerges-tetőn gyűlünk össze, hogy megemlékezzünk az 1848–1849-es forradalmárokról és szabadságharcosokról. Évről évre egyre szürkébben és megszokottként hatnak ezek az ünnepi rendezvények. Optimista vagyok, nem tartok attól, hogy az évek múlásával a forradalom jelentőségét veszítené. A közösségi szellem az évek múlásával is képes lesz hatni mindazokra, akik hajlandóak meghallani azt.

A forradalom emléke visszarepít abba az időbe, amikor nemzetünk ifjúsága bátran kiállt jogaiért, és harcra kelt az őket elnyomó hatalom ellen

– mondta a polgármester. – A bátorság, a lelkesedés és az elszántság, amelyet a márciusi ifjak tanúsítottak, példaértékű. Ezek az ifjak elhatározták, hogy változást idéznek elő hazájukban, és a legfontosabb, hogy hajlandók is voltak tenni céljuk éléréséért. A kemény ellenállás hatására nem tántorodtak el, egységesek maradtak szabadság iránti vágyukban. Ez a forradalom igazi üzenete – fejtette ki Szántó. – Székelyek és magyarok meglehetősen jól értünk a panaszkodáshoz, elégedetlenkedésünknek gyakran adunk hangot, ez azonban önmagában nem elég. Kétszáz éve született költőnk, forradalmárunk szavai napjainkban is érvényesek. Nem elég beszélni, keseregni.

Ahogyan a márciusi ifjak is tették, össze kell fogni és tenni kell.

Hiszen cselekvés nélkül nincs haladás, a rutin, a mindennapok szürkesége közönyt eredményez, ezért fel kell izzítani a nemzeti értékek iránti szikrát magunkban. Ki kell törnünk a mókuskerékből, kell emlékeznünk a múltra, reflektálva a jelenre, hogy felelevenedjen bennünk a szabadság iránti kiolthatatlan vágy. Ezért jelentős számunkra a Nyerges-tető. Ne engedjük, hogy a közöny és a szürkeség felemésszen bennünket! – mondta a csíkkozmási polgármester.

A helyszínen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncműsorában az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek tizenkét pontban összefoglalt követelései is elhangzottak.

Dr. Tuzson Bence-Balázs, Magyarország Miniszterelnöki Kabinetirodájának kormányzati kommunikációért felelős államtitkára az ünnep kapcsán felelevenítette: 175 évvel ezelőtt egy fiatal költő a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt, amelyre egy egész nemzet mozdult meg. Az ország újra kivívta szabadságát és függetlenségét.

Mi, magyarok valahogy úgy vagyunk, hogy megküzdünk a szabadságért, mert nem elég kivívni, meg is kell tartani azt. Honnan van meg bennünk az erő ehhez?

Van olyan erő bennünk, ami összetart, a közös múlt, nyelv és történelem. Vannak országok, ahol nincs szükség ezekre, a legboldogabb embereknek nincs szükségük történetekre. De erős-e az a nemzet, ahol nincs közös történet és történelem? A történetet akkor és most is közösen írtuk. Joggal kérdezzük, megérte-e. A válasz: bizony megérte. Európában két olyan nemzet él, amelynek ezer éve állandó országa van.

Szent István országa alapítása óta, szinte folyamatosan elnyomásban élt, de mindig volt Magyarország

– hívta fel a figyelmet az államtitkár. Hozzátette: nem szabad elfelejteni a közös történelmet, amelyet nemcsak a nagy emberek – Petőfi, Kossuth – írják, hanem a benne élő kisemberek is. A kis történetek mozaikként rajzolják ki a nagy egész történetét, ezek tartanak össze bennünket.

– A kultúrát nem lehet örökölni, a következő nemzedék újra és újra meg kell teremtse azt, és ez a mi kötelességünk is – nyomatékosított dr. Tuzson Bence-Balázs.

Beke Mihály Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke üzenetét adta át az ünneplőknek. A beszédek sorát Hajdu Gábor parlamenti képviselő folytatta, majd a sort Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes-plébános történelmi visszatekintője és a közös ima zárta. A közel egyórás megemlékezés koszorúzással ért véget a Tuzson János és a szabadságharcos hősök számára állított emlékmű lábánál.