A csík­sze­re­da­i Har­mo­pan malom- és pékipari termékek előállításával, forgalmazásával, értékesítésével foglalkozik saját üzlethálózatban, viszonteladókon keresztül, multinacionális üzletekben, és állami intézményekben, közbeszerzés által.
Az adminisztrációs személyzettel való előzetes egyez­te­tés alapján megtudtuk, hogy a pékek három váltás­ban dolgoznak, délelőtt, dé­lu­tán és éjszaka, de minden napszakban nagyjából ugyan­az a tevékenység folyik. Mi délelőtti időszakot vá­lasz­tottunk. Elsőként egy biztonsági, munkavédelmi gyorstalpalót kaptunk a legfontosabb óvintézkedésekről. A pékség padlója csúszós, a gépekbe sem működés közben, sem kikapcsolt állapotban nem szabadott benyúljunk, ami mindenhová ki van írva. Fehér öltözetünk kiegészítőjeként kesztyűt és hajhálót kaptunk. A nap folyamán Tókos Tibor termelési vezető volt segítségünkre, ő vezetett körbe, felügyelte tevékenységeinket és válaszolt a kicsit sem szakmai kérdéseinkre.

A Harmopan pékségben gépi és kézi munkát egyaránt alkalmaznak. A dagasztást minden esetben dagasztógép végzi, majd attól függően, hogy épp milyen kenyér készül, kettéválik a munka. Az egy kilogrammosnál kisebb termékeket gép készíti, mivel nem igényel hosszas és sokrétű technológiát. A megdagasztott tésztát egy lift önti az osztógépbe, majd a gép viszi végig különböző pontokon, méri, formázza, gömbölyíti a termékeket. A még nyers, kenyér formájú bucik szekerekre kerülnek, majd a kelesztőbe, végül a kemencébe. Ezzel szemben, az egyiklós vekniket, és a hagyományos, házi- és mama kenyereket, melyek krumplival és hosszúérlelésű kovásszal készülnek, kézzel formázzák. 

A pékségben a gépek lineárisan vannak elhelyezve, hogy a folyamatok ne akadályozzák egymást. Tókos Tibor szerint a kenyérgyártás egy viszonylag egyszerű folyamat a többi iparághoz képest, mert minden látható, nem úgy, mint például a tejiparban. A termék először csészékben, majd kelesztőkben van, így folyamatosan követhető, menet közben is alakítható, a különböző folyamatokat gyorsítani vagy lassítani lehet. Az egyetlen pont, ahol nem látjuk a kenyereket, amikor a kemencében sülnek, azt már speciális gépek felügyelik.

Az első munkapont, ahol kipróbálhattuk magunkat, az egykilós veknik formázása volt, miután megfigyeltük, hogy miként áll össze a tésztamassza. A Harmopan pékség saját, többtonnás lisztsilóiból, a saját malmától kapja a frissen őrölt búzát, lisztet. A lisztlekérő berendezés digitális és automata, levegő segítségével adagolja hatalmas csészékbe az előre beállított mennyiségű lisztet, így nem vedrekkel, zsákokkal dolgoznak. Hasonlóképpen, automatán történik a víz adagolása is. A vízcsap melletti kijelzőn állítható annak kívánt mennyisége és hőmérséklete, mivel minden tésztához másra van szükség. Érdekesség, hogy télen, amikor hűvösebb van a gyárban is, lassabban érik a tészta, gyorsításra van szükség, nyáron, a melegben viszont magától gyorsul a folyamat, amit lassítani kell. Ezt a víz hőmérsékletének szabályozásával lehet befolyásolni. Emellett télen kicsit több, nyáron kevesebb élesztő hozzáadásával dolgoznak, hogy a folyamatok egyforma idő alatt menjenek végbe minden évszakban, mert így kaphatnak mindig egyforma készterméket. Bár a folyamatok többsége automatizált, minden esetben szükség van emberi erőre is ahhoz, hogy a gépeknek a megfelelő parancsokat adják. A masszához a sót és préselt, szárított élesztőt kézzel adagolják. A kenyerek elkészítéséhez tejet és cukrot nem használnak.

Miután a keverő- és dagasztógép elvégezte az előre beállított program szerinti feladatát, a pékek a dagasztócsészéből kicsípéssel veszik ki a megfelelő mennyiségű masszát, melyből ez esetben egykilós fehér veknik készültek. Ebbe a folyamatba vontak be bennünket is. A kicsípés után a táblázási műveletet végeztük, ami azt jelenti, hogy kinyomjuk a kenyértésztából a szén-dioxid egy részét, majd megformázzuk. Az elkészült termékek szekérre kerültek. A különböző kenyereket, melyek egyforma vagy nagyon hasonló méretűek és összetételűek, az alapján különböztetik meg, hogy a szekerek polcaira hány darab kerül. Az egyszerű, egykilós fehér veknikből tíz darabot pakoltunk egy polcra. A szekereket a kelesztőbe toltuk, ahol nagyjából harminc fok és kilencvenszázalékos páratartalom van. A kelesztőben, attól függően, hogy milyen kenyér készül, más-más ideig pihennek a tészták, melyeket az idő egyharmadánál kivesznek, ekkor kerül a tetejükre bevágás, melyből a sütés során minták alakulnak ki. A termékeket nemcsak a szekérre pakolt darabszám, de a bevágások száma és iránya is megkülönbözteti, a háromszáz grammos, só nélküli (sótlan termékek a csíkszeredai kórház megrendelésére készülnek) kenyereken három, az ugyanekkora, de sóval készült kenyereken négy vágást ejtettünk. Egyszerűnek tűnik, de nagyon kell figyelni, hogy ne vágjuk meg túlságosan a termékeket, hogy formájuk megmaradjon.

A kelesztő után a termékek a kemencébe kerülnek, egy kelesztőbe egy kemencényi tészta fér be. A hatszintes kemencébe a legkisebb termékből, a háromszáz grammos kenyerekből 430, a nagyobb, 1-2 kilós termékből 180 darab fér be. A sülési idő és a hőfok is változik, a kisebb veknik 230-240 fokon sülnek 20-25 percig, a nagy kenyerek pedig 260-270 fokon 60-70 percig. Megtudtuk: minden terméknek különböző programja van, egyszerre nem kerülhet a kemencébe kicsi és nagy kenyér az eltérő fok és sülési idő miatt. A kenyértésztát egy bevető szerkezetre pakolják, az viszi a kemencébe és forgatja le, mert a tészta ilyenkor puha és sérülékeny. Miután lejárt a termék sülési ideje, a kemence csipogással jelez. A kész kenyereket a behelyezéskor is használt bevető szerkezet gördíti magára, így szedi ki. Egy lift, mely különböző szalagokból áll, melyek egymást aktiválják, juttatja el a kenyereket a következő pontra. A bevető szerkezet és a lift működését is kipróbálhattuk, ami egyszerű, de annál izgalmasabb gombnyomkodás.

Az egyszerű vekniknek már csak pihenni kell, szeletelésre, csomagolásra várnak, de a házias kenyerekkel még van teendő. Azok, mivel más az összetételük és több időt is töltenek a kemencében, arra várnak, hogy héjukat még forrón, két nagy fabottal leverjék a pékek. Ezt a folyamatot is kipróbálhattuk, jól levezethető a feszültség a kenyérveréssel. Tókos Tibor elmondta: az így keletkező sült, égett, kemény kenyérhéjat összegyűjtik és takarmányként értékesítik.
Amikor elindultunk kitanulni a pékszakma alapjait, kissé egyoldalú munkára számítottunk. Ezzel szemben barátias légkör, változatos munkák fogadtak, kellemes meglepetés volt. A Harmopan pékségnél töltött néhány óra alatt rengeteg érdekes műveletben kipróbálhattuk magunkat, a sok bonyolult és egymásból következő folyamat alig-alig foglalható össze röviden. A pékmunka csapatmunka, a termékekre és egymásra is figyelni kell.