Alighogy lejárt (?) a koronavírus-járvány okozta káosz, amikor fenekestől felfordult az életünk, korábban soha nem tapasztalt intézkedéseket kellett elszenvednünk, máris nyakunkon az újabb szigorítások. A különbség csak annyi, hogy a legújabb intézkedésekhez nagyon sokan hozzászoktunk egykor, bár az elmúlt harminc évben azért nem gondoltuk, hogy valaha is visszaköszön a fűtés és villany nélküli világ. Merthogy didergést, sötétséget prognosztizálnak, s ennek bizony velejárója az éhség is: ha keveset is, de fűteni csak kell, villany nélkül nincs élet, s a magas energiaárak kifizetése után kérdés, marad-e betevőre.
Spórolni kell, ez az új jelszó. Tavaly naponta hetvennyolcszor kezet kellett mosni, idén viszont már azt mondják, a család együtt, seperc alatt zuhanyozzon le, lehetőleg langyos vízzel, hetente egyszer, s azzal is takarékoskodunk, ha közben kiürítjük a húgyhólyagunkat, mert akkor nem kell lehúzni a vécétartályt. Javallott, hogy legfeljebb 18 fokra melegítsük fel félhomályos lakásunkat (ez nagyon sok nyugati közintézményben kötelező, nem mellékesen), tévézés közben vegyünk magunkra magas nyakú pulóvert, lájbit. Csakhogy ami esetleg működik otthon, kicsiben, az nem működik a sportéletben, és ami úgy ahogy, de működött a járvány alatt, az nehezen működik most. A covid idején a sportoló gyerekek néhány fős csoportokban edzhettek a szabadban, végezhettek otthon egyénre szabott feladatokat, egy idő után úgynevezett buborékban, de meccseket is játszhattak, most viszont jó eséllyel elveszítik a „játszóterüket”, vagyis a sportcsarnokokat, uszodákat, jégpályákat, ennek pedig a különböző sportágak jövőjére nézve beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen a járvány idején amúgy is megcsappant a gyereklétszám, jócskán csökkent a sportolási kedv, nem beszélve arról, miként lehet felzárkóztatni a két év alatt nesze semmi, fogd meg jól edzést végző fiatalt. Magyarországon járva azt tapasztaltam, a legtöbb helyen jó ideje igyekeznek alkalmazkodni az új idők új dalaihoz. Van, ahol hőszivattyús, napelemes csarnokok építését tervezik, van, ahol az élvonalbeli kézilabdacsapat kisebb teremben játssza októbertől bajnoki mérkőzéseit, van, ahol négy klub közösen fizet, működtet egy uszodát, a másik hármat pedig tavaszig bezárja, vagyis az energiaválság elképzelhető legrosszabb forgatókönyvének megvalósulására próbálnak felkészülni, miközben a sportági szövetségek útmutatót állítottak össze a sportlétesítmények üzemeltetőinek arról, melyek a legfontosabb lépések, amellyel jelentősen csökkenthető az energiafelhasználás anélkül, hogy az a sportolás minőségének romlását eredményezné.
Ezzel szemben Romániában – úgy tűnik – minden a legnagyobb rendben, nem látok, hallok ilyen rendelkezésekről. Vagy nagyon jól áll ez az ország, amit kétlek, vagy nem vak, csak bátor alapon fejjel futunk a falnak, mint a cigány lova.
Hamarosan kiderül.