Parajdon, a Kis-Küküllő, valamint a Juhod vize közötti hegytetőn lakott Rapsonné, a gazdag és szépséges özvegyasszony, akiről azt tartják a parajdiak, hogy roppant eszes és furfangos asszony volt. Annyi vagyona volt, hogy meg se tudta számolni, ám nem a várban tartotta, ki tudja, merre volt elrejtve, hogy arról senki se tudott többet, csak hogy van. 
Volt ennek a Rapsonnénak két testvére, Tartód és Firtos, ők is nem messze laktak váraikban. A falubeliek azt mondták, hogy nem is királylányok, hanem tündérek voltak ők hárman. Rapsonné magányosan élt várában a hegy tetején, szerette a rózsákat, és minden vasárnap ott volt a misén, de nem ám Parajdra ment a templomba, hanem egyenesen Tordára. Hosszú volt az út, és rossz is, ezért a tündérasszony megelégelte a nehézkes utazást, és üzletet kötött az ördöggel. Rávette az ördögöt, hogy építsen neki olyan utat Tordára, amin ő lovaival pillanatok alatt a templomban tud teremni. Cserébe ígért az ördögnek egy hegy aranyat és két völgy ezüstöt. El is készült az út, igazi aranyút, amelyen ha elindult a tündérasszony, perceken belül Tordára érkezett a misére. Azt mesélték a falubeliek, hogy amikor az elsőt harangozták, Rapsonné akkor kelt útra, és amikor a második harangszó elkondult, ő már a templomban ült. 

Telt-múlt az idő, Rapsonné gyűjtögette vagyonát, és jól elrejtette azt, közben illatos rózsákkal vette körül magát, és minden vasárnap templomba járt az aranyúton. Ám közben az ördög sem aludt, és követelte a fizetséget Rapsonnétól: a hegy aranyat és a két völgy ezüstöt. Mikor már elege lett a várakozásból, elment Rapsonnéhoz és kérte a jussát. A tündérasszony ökölbe szorította a kezét, az ujjcsontjára helyezett egy aranyérmét, mellé pedig két ezüstöt, és azt mondta: íme, ördögkomám, itt van a hegy arany meg a völgy ezüst, és úgy nevetett, hogy még Parajdon is hallották csengését. Az ördög éktelen haragra gerjedt, és dühében lerombolta az aranyutat, de még Rapsonné várát is a tündérasszonnyal együtt, aki eltűnt a föld színéről. Nem ment többé a tordai templomba, és nem nevetett a hegytetőre épített várában. 
Ám a helyiek szerint nem tűnt el örökre, azóta is minden pünkösd napján hallani lehet a hegyoldalon a nevetését, és sehol nem terem olyan szép rózsa, mint a vár helyén. Azért is nevezik Parajdon a piros rózsát Rapsonné pünkösdi rózsájának. A tündérasszony temérdek kincse sem került elő soha, talán még ma is ott van a vár alatt, a hegyoldalba vésett barlangban – felette nyílnak a pünkösdi rózsák, a hegy arany és két völgy ezüst pedig azóta is várja, hogy Rapsonné vagy az ördög utánamenjen és kihozza rejtekéből.