Másfél évtizeddel ezelőtt a Bucsin aljában lévő Vadárvácska erdei szálláson művésztelep létesült. A gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány fontosnak tartotta, hogy a községből elszármazott nagyszámú képzőművész lehetőséget kapjon évente egyszer a közös alkotás élményére. Az akkori elképzelés ma is időszerűnek bizonyul, hiszen július végén, Sövér Elek festőművész születésnapja környékén minden évben Erdély neves képzőművészei találkoznak itt. A hely szelleme, a nagy találkozások varázsa és az alkotás öröme teszi a művésztábort felejthetetlenné, az itt született alkotásokat pedig a község értékeivé. [caption id="attachment_92587" align="aligncenter" width="1000"] Az idei Vadárvácska résztvevői Fotók: Boncina-Székely Szidónia[/caption] Alfaluban szemerkél az eső, de ahogy a Bucsinon felfelé haladunk, már a napsütés uralja a tájat: a Vadárvácska erdei szállásra érkezve a lenyűgöző táj a művészi alkotásokon is visszaköszön. – Gombát is lehet keresni a ház körüli erdőben, de művésszel biztosan találkozom, ha sétálni indulok – jegyzi meg inkább büszkén, mint viccesen a házigazda Gál Mihály, a szervező Sövér Elek Alapítvány elnöke. Végül mégis a tágas teraszon találom meg azokat, akik a munkába merülve és egymás társaságának örülve alkotnak itt. [caption id="attachment_92586" align="aligncenter" width="1000"] Készül a kollázs[/caption] Bemelegítő csuklógyakorlatok Bandi Katalin textilművész friss impressziókat szerzett a faluban tett sétája alkalmával, azokat alakította gyors vázlatokká. – Számomra a falu medence jellege, a környezete tetszik, az, hogy az ember keze nyoma ott van mindenhol. Hozzáteszem, a pasztell-munkák az én tábori műfajom, más alkalmakkor textillel dolgozom – mondja el munka közben a művésznő. Forró Ágnes keramikus, grafikus, művészetterapeuta sajátos világot láttat már elkészült kompozícióiban. Mivel a tábor idei témái a Múzsák földje és Emberek és életterük, a faluban látott elhagyatott házak, régi, ma már nem használt szerszámok és csűrök ihlették meg a művésznőt. – Ahol járok, mindig a vidékre jellemző motívumokat keresem, és abból építkezem. Nagyvárosi emberként elbűvölnek a falu csodái, az emberközeliség. Remélem, hogy ezekkel az alkotásokkal kicsit hozzájárulhatunk mi is Alfalu kulturális értékeihez – teszi hozzá Forró Ágnes. Török Erzsébet textilművész is ugyanazon a teraszon alkot, őt is Alfalu értékei, elsősorban a templom ihlette meg, és késztette festésre. – Az itteni emberek lelkében él a hit, az isten iránt való engedelmesség, ez nyomon követhető, látható. Ezért tud épülni ez a falu, ezért van itt egy erős közösség – a Székelyudvarhelyen élő művész így látja és láttatja munkáin a nagyközséget. Gergely Erika szobájában alkot, a modern technika eszközeit is használva. A környéket járva táblagépével fotózta a számára érdekes témákat, majd vázlatokat készítve és a színekkel játszva mutatta meg az őt jellemző világot. – Készül egy alkotás, egy játékos deszkakerítés, amit megláttam az erdőben és nagyon megtetszett, már ritkán lehet ilyet látni. Ezt szeretném megfesteni, van már egy elképzelésem, de – mivel festészet szakon végeztem – néha elkalandozok a színek világába… de legtöbbször jó dolog születik ebből az álmodozásból – mondja mosolyogva. Akik ide hazajönnek – A Múzsák földje témát sajátos módon fogtam fel: számomra a templom visszatérő motívum, amikor itt alkotok, hiszen innen származom, és itt érzem otthon magam. Most egy kompozíció készül, a meleg fényekkel játszadozom, és az erdő vonzásában alkotok – mondja Sajgó Ilona gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő és alkotó textilművész. A művésznő minden Vadárvácska táborban részt vesz, hazajön rokonaihoz, szülőfalujába, felidézni a gyermekkori emlékeket. Örömmel jön haza Vargyas Ildikó is, akinek Memento című kiállításával nyitott az idei Vadárvácska tábor. A fiatal képzőművész kerámiából készült alkotásokkal és egy festménnyel ajándékozza meg idén a tábort, de bevallja, az első napokban nem érkezett a múzsa, nehezen hangolódott rá az alkotásra. – Minden művész a múzsa csókjára vágyik, ezt próbálom én alkotás formájában megmutatni. Amikor megérint engem, az megfoghatatlan pillanat, és utána már könnyedén megy az alkotás, de nyilván előtte sokat kell szenvedni. Az alkotás csodája olyan, mint a szerelem: amíg tart, nem érzünk korlátokat és kizárjuk a külvilágot – mondja. Vargyas Ildikó Füvek tánca címmel készít kerámiakollázst, amelyben a nyár lenyomatát, pillanatait örökíti meg: ezt a munkát azonban meglepetésnek szánja, ezért nem a táborban, hanem a szülei házában készíti, formálja. Váltás a dimenziók között Nagy Attila szobrász másodszor érkezett az alfalvi művésztelepre: a bronzból és üvegből alkotó művész háromdimenziós gondolkodását két dimenzióba sűrítette be, hogy kevésbé időigényes alkotásokat készíthessen. Így a karton- és újságpapír mellett döntött, dinamikával, színekkel, mozgással töltve meg az anyagot és formálva kompozíciókká. Rajz és az akvarell munkákat készített Petrovics István szobrászművész, aki Kós Károly-domborművel gazdagította a tábor gyűjteményét. A találkozás és alkotás kettőséért érezte úgy, hogy a táborban a helye, hiszen otthon, saját kertjében egyedül dolgozik. Elmondta: tanárai közül Hunyadi László is volt vendége ennek a tábornak, ami a folytonosságot is bizonyítja, a fiatalok jelenléte pedig biztosítja az utánpótlást. Egy ruha és viselője Serban Szilvia, a tábor legdinamikusabb résztvevője: alkot, mesél és vallja, hogy sohasem akart tartozni semmilyen irányzathoz. Stílusa egyedi és utánozhatatlan, akár emprimé technikával készült textíliáit, akár grafikáit nézzük. A párhuzamosan Kanadában és Bukarestben élő, 1936-ban született művésznő, akinek munkái a világ minden táját körbejárták, ma is dolgozik, és a táborban sem vesztegette az idejét. Egy két éve elkezdett ruhát festett, amely óceániai népművészeti motívumokat jelenít meg: most már csak a megfelelő alkalom és kedvező időjárás kell, hogy viselni tudja. Táborzáró A Vadárvácska Alkotótábor első napjaiban Miholcsa József, Orbán Endre és Simon Enikő képzőművészek is részt vettek, valamint a tábor mentora, Balázs József gyergyóalfalvi festőművész is gazdagította a résztvevők sorát. A zárókiállítást augusztus 4-én, vasárnap délelőtt fél 12-kor nyitják meg a gyergyóalfalvi kultúrház melletti képtárban. Boncina-Székely Szidónia