Elképesztő kilátás, friss levegő, védett növényzet, gyönyörű táj – egyebek mellett ezt kínálja a látogatónak a Kelemen-havasok központi részén található Rekettyés-tető, ahol négy megye találkozik. [caption id="attachment_52657" align="aligncenter" width="699"] Az egykori kénbánya – mint egy hatalmas seb a hegyen[/caption] A nagy kánikulát legjobban vízparton vagy magas hegyen lehet elviselni – mindkettőt megtaláljuk a Kelemen-havasokban. Gyergyószentmiklósról Maroshévízre indultunk, majd ott Borszék irányába tértünk, aztán az országútról lekanyarodva a Lomás-patak mentén haladtunk a Büdös mezejéig, majd onnan a Büdös-patak mellett. Ez egyébként a nevét a víz kellemetlen szagáról kapta, hiszen sok helyen kén szivárog a vízbe. Az erdei út terepjáróval járható, néhol aggodalomra adott okot, hogy a néhány nappal ezelőtti vihar fákat tört derékba és csavart ki gyökerestől. Bár ezekből az útra is borult több, mindenhol összevágták annyira, hogy a járművek haladását ne akadályozza. Szigorú szabályok 1730 m magasságban kis pihenő fogadott, csendőrök és a Kelemen-havasok Nemzeti Park munkatársai tartózkodtak a helyszínen. Közölték, a látogatóknak jegyet kell váltaniuk, ami személyenként 6 lej. A jegy egyébként egy hétig érvényes. Kérdésünkre elmondták, az állami erdészet követeli a jegyek árusítását, a befolyt összeget a környék rendbetételére fordítják. Több tájékoztató táblával találkoztunk itt, amelyek ismertették a környék látnivalóit, valamint azt is, hogy mit tilt a turistáknak a törvény, többnyire román és angol nyelven. Bár Hargita megye területén tartózkodtunk, a magyar feliratokat keresgélni kellett, egy köszöntő táblán találtuk meg, valamint egy már rossz állapotban lévő másik táblán, amelyen évekkel ezelőtt turistajelzések felújításáról tájékoztatták az arrajárót. Sátrat verni és tüzet rakni például csak a kijelölt helyeken lehet, hangoskodni nem szabad, a vadállatokat tilos etetni, a védett növényeket szigorúan tilos leszedni, autóval, motorral csak az úton szabad közlekedni, a turistaösvényeken kizárólag gyalogosan, és természetesen szemetelni sem szabad. Aki figyelmen kívül hagyja a tiltást, több ezer lejes bírságra számíthat – erre is több táblán hívják fel a figyelmet. A nemzeti park munkatársa kérdésünkre elmondta, igyekeznek rendet tartani, a turisták többsége be is tartja a szabályokat, komoly problémát okoznak viszont az erdei gyümölcs begyűjtésére érkező roma családok. Letáboroznak, rengeteg szemetet hagynak maguk után, összetörik a táblákat és a növényzetet sem kímélik. A bírságtól sem ijednek meg, minden évben több bírságot is adnak, de azt nem fizetik ki, sőt a következő nyáron ismét megérkeznek és folytatódik a rombolás. [caption id="attachment_52658" align="aligncenter" width="761"] Jézer-tó – a havasok gyöngyszeme[/caption] Gyöngyszem a hegyoldalban A Büdös (Puturósza)-patak fe­jé­nél, 1730 m magasságban található a Jézer-tó, melyet a havasok gyöngyszemeként is emlegetnek. A vulkanikus kőzet üregében felgyűlt tavacska területe 1300 négyzetméter, mélysége 3–5 méter, vize jéghideg még a legmelegebb nyári napokon is. A tavat már Orbán Balázs is említette A Székelyföld leírása című művében, Puturósza-tó néven. Némelyek feneketlen tónak is nevezik, egy legenda szerint egy ólomkacsát dobtak a tóba, és évekkel később a Fekete-tenger aljában találták meg. Sajnos nem minden ide látogató becsüli nagyra a különleges szépségű tavacskát, ugyanis a vízben rondán virítanak a beledobott sörösdobozok és cigarettacsikkek. A tó közelében, a kijelölt pihenőhely szomszédságában egyébként található egy menedékház is, amelyet a maroshévízi hegyimentők gondoznak. [caption id="attachment_52660" align="aligncenter" width="1936"] A rododendron élőhelye, háttérben a környező hegyek és a Gyergyói-medence Fotók: nagy levente[/caption] Lenyűgöző kilátás A Jézer-tó szomszédságában található a Kis-Köves (Teleki) 2102 méter magas csúcs. A sziklás, köves területen sétálva a látogató megtekintheti a védettnek számító cirbolyafenyőt, valamint itt él az Erdélyi havasszépe (rododendron), amelynek csodaszép virágait mi csak fényképen nézhettük meg, ugyanis június közepén virágzik a növény. A nemzeti park munkatársa mutatta meg, milyen szép virágzáskor a rózsaszínbe boruló hegyoldal, s a virágok közt helyenként még hófoltok is voltak néhány hete. Rövid séta után érkeztünk a Rekettyés-tetőre (2021 m). Hargita, Maros és Szucsáva megye találkozáspontja ez, s Beszterce megye határa sincs messze. Minden irányba gyönyörű kilátás nyílik innen: jól látható a Gyergyói-medence, dél felé a Görgényi-havasok, a Hagymás-hegység, a Gyergyói-havasok, kelet felé a Besztercei-havasok és a Csalhó, észak felé láthatók a Radnai-havasok, a Cohárd-hegység, Nyugat felé a Magyar-Negoj és a Nagy-Köves (Pietrosz). Természetesen, hogy mindezeket és még többet látni lehessen, tiszta időre van szükség, amihez nekünk szerencsénk volt ez alkalommal. A Rekettyés-tetőn található egy meteorológiai állomás, az itt dolgozók azt mondták, általában nem ilyen kellemes az időjárás, rendszerint erős szél van, alacsonyak a hőmérsékleti értékek. Télen pedig hatalmas a hó és nagyon hideg van. Januárban például az úgynevezett lehűlési mutató elérte a rekordnak számító –67 Celsius-fokot, ez az érték az érzékelt hőmérsékletre vonatkozik. Olyan nagy hó hull, hogy alatta eltűnnek az alacsony növésű fenyők, az ide járó sízők legalább két méter magas karót szúrtak le a forrás mellé, hogy télen is megtalálják azt. [caption id="attachment_52659" align="aligncenter" width="1936"] Tájékoztató tábla a rezervátumban. Egynyelvűség[/caption] Elhordták a hegyet Nem hétköznapi látvány a csúcsról elénk táruló egykori kénbánya, a külszíni fejtésű bánya komoly ökológiai katasztrófát okozott, állatok, növények pusztultak el a kitermelés miatt, sőt egy különleges barlangrendszer is volt itt, amely szintén megsemmisült. A soklabirintusos barlangban vas-oxid sztalagmitok voltak fellelhetők, valamint egy kéncseppköveket tartalmazó terem is ismert volt. A bánya kiépítése 1960-ban kezdődött, a kitermelést pedig a 70-es években kezdték el. Tömbházakat is építettek az itt dolgozók számára, ezek most üresen állnak, ami mozdítható volt, mind ellopták már. Elena Ceaușescu bányájaként ismert ez, hiszen az ő parancsára folyt itt a kitermelés. Valójában azonban sohasem volt nyereséges, 1997-ben zárták be. Bár a munka leállt, a bánya jelenleg is pusztító hatással van a környezetre, ugyanis esős időben a kénes hegyről lefolyó víz nagy mennyiségben ömlik a patakokba, és a magas savtartalom miatt pusztítja a növényzetet, élővilágot. A bánya környékén éppen ezért nincs növényzet ma sem. A Rekettyés-tető környékén egyébként még nagyon sok látnivaló van, érdemes több gyalogtúrát tenni itt, sok érdekes táj, természeti képződmény fogadja a turistát. Nagy Levente