Közös programon vettek részt a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontjának apróságai és a Szent Erzsébet Öregotthon lakói. A Játsszunk együtt a nagyikkal! program keretében a két egymástól nagyon távol álló korosztály megtapasztalhatta a közös játék örömét. Három év alatti apróságokkal és az őket kísérő fiatal édesanyákkal népesült be a Szent Erzsébet Öregotthon tágas udvara tegnap, a vendégek érkezésére az otthon lakói is az udvaron gyülekeztek. Noha eleinte kissé gyanakvóan szemlélte egymást a két korosztály – az idősek egymást kérdezgették, miért hoztak ide ennyi babát, a csöppségek pedig minden iránt érdeklődést tanúsítottak, ami mozgott –, hamar oldódott a feszültség, amint közös játékra hívták őket a szervezők. Kiderült ugyanis, hogy egyik-másik mondókát vagy éneket ismerik a dédmama, dédpapa korú idős emberek is, és örömmel kapcsolódtak be a dalolásba, mondókázásba a kicsik örömére. – Ez mindenkinek jó. Az időseknek azért jó, mert történik valami az otthonban, az apróságoknak pedig azért, mert egy biztonságos, zárt udvarban mozoghatnak szabadon – mondta Czirják Lujza, szociálpedagógus, a Korai Nevelő- és Fejlesztőközpont munkatársa. Elmondta, az ötlet lényegében régebb megfogalmazódott, de a nyári nagy melegek miatt halasztaniuk kellett a találkozást olyan időpontra, amikor sem a kicsiknek, sem az időseknek nem okoz gondot a hőség. Kiss Gabriella, a Szent Erzsébet Öregotthon foglalkoztatónővére elmondta, ma már ritka az, hogy egy háztartásban együtt él több generáció, mert átalakultak a családi szerkezetek. – Valamikor együtt élt a család a nagyszülőkkel, esetenként dédszülőkkel is, a gyerekeket pedig közösen nevelték, és a cseperedő apróságok sokat tanulhattak az idősek élettapasztalatából – mondta Kiss Gabriella. Kifejtette, a program célja amellett, hogy „életet vigyenek az idősek hétköznapjaiba”, az volt, hogy közelítsék a két generációt. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az otthonban sok olyan ember él, akinek gyerekei, unokái külföldön élnek, akikkel ritkán adódik alkalmuk találkozni. – Azt szerettük volna, hogy ezekben a gyerekekben kicsit a saját unokáikat is felfedezzék – szögezte le a foglalkoztatónővér. Jánossy Alíz