A fél évszázados évforduló megünneplésének első mozzanataként emléktábla-avatóra került sor a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ előtti téren, Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád táboralapítók és Varró András szárhegyi plébános tiszteletére, ugyanitt avatták fel Baráth Fábián szobrászművész Ér című köztéri alkotását.

– A Ferenc-rendi kolostorban viharos évszázadok, romboló évtizedek után ismét feltámadt Kájoni János alkotó, szenvedélyesen újrateremtő világa. Ugyanabban a kolostorban, ahol háromszáz évvel korábban megszületett az első iskola, az áldozatvállalás, az ellenszolgáltatás nélküli munka kezdődött el. Mindenkinek közös a cél, romjaiból újrateremteni a ferences kolostort és a Lázár-kastélyt. Amolyan senkiföldje volt ez a hely akkor, ahol művész, tervező, mérnök, lakatos, asztalos, kőműves elveinek feladása nélkül letette a garast. Így lettem én is katonája a gyergyószárhegyi művésztelepnek – Zöld Lajos újságíró, táboralapító gondolatait Kolcsár Béla, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője olvasta fel, hangsúlyozva, hogy az épület falán elhelyezett emléktábla azt is jelenti, hogy az intézmény nyíltan vállalja azt a szellemiséget, amit ötven évvel ezelőtt elindítottak az alapítók, és hiszi, hogy ezért tenni kell intézményi és közösségi szinten is.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának nevében dr. Both Hajnal konzul a Szárhegyi Művésztelep hídszerepéről, az itt biztosított alkotói szabadság fontosságáról beszélt.

– A Szárhegyi Művésztelep híd kultúra és hagyományőrzés között, életre hívásával az alapítók maradandót alkottak, egybefogtak és helyet adtak egy közösségnek, amelynek tagjai az akkori nem éppen ideális rendszer fennállása ellenére szabadon akartak alkotni. Ezt az alkotói szabadságot ötven éven keresztül, a felmerülő nehézségek ellenére biztosították és biztosítják ma is – hangsúlyozta dr. Both Hajnal.

Az ünnepség keretében Ferencz Zoltán, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ művészeti vezetője bemutatta az Ér című műalkotás készítőjét, Baráth Fábiánt, a Magyar Szobrászszövetség elnökét; a szobor méltatását Ungvári-Zrínyi Kata műkritikustól hallhattuk. A köztéri szobrot özv. Zöld Ella, özv. dr. Gaál Katalin és Márton Árpád festőművész leplezték le. 
Az ünnepség a Lázár-kastély lovagtermében folytatódott, ahol méltatásokkal, visszaemlékezésekkel és díszoklevelek átadásával tisztelegtek mindazok előtt, akik valamilyen módon hozzájárultak a fél évszázados művésztelep létrejöttéhez, működéséhez, illetve alkotásaikkal gazdagították azt.

Az ünnepség védnökei – Márton Árpád festőművész, a Szárhegyi Művésztelep alapítója, Kelemen Hunor, az RMDSZ Országos Szervezetének elnöke és Szabó István, Pest Vármegye Közgyűlésének elnöke – a tábor létrejöttének körülményeiről, nemzetközivé válásáról, a faluközösséggel kialakított kapcsolatáról és a közösségben való alkotás fontosságáról beszéltek. 

Márton Árpád hangulatos múltidézésében felelevenítette a kezdeteket, valamint azt, hogy egy művésztábor létrehozásának gondolata Nagy Imre festőművésztől származott.

– A tábor létrejöttének első időszakában nem hívhattunk külföldi képzőművészeket, de a rendszerváltás után ez már lehetséges volt. A szándék, hogy kapcsolatot teremtsünk olyanokkal, akik elhozzák számunkra a világot Szárhegyre, a kezdetektől megvolt, és elkísérte a tábort napjainkig – fogalmazott ünnepi beszédében Márton Árpád festőművész, táboralapító.

– A művésztelepek egyszerre bizonyítékai és cáfolatai annak a vélekedésnek, hogy az alkotás magányos műfaj. Évről évre olyan emberek találkoznak itt, akik máskor hosszú hetekig, hónapokig alkotnak magányosan. A művésztelep viszont egy olyan időszak, amikor közösségben alkotnak, ilyenkor barátságok köttetnek, és olyan beszélgetéseket folytatnak, amelyekkel egymást gazdagítják. Az alkotói munkának jót tesz az a közösségi dimenzió, amit egy-egy művésztelep jelent – fogalmazta meg gondolatait Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, a tábor védnöke. 

Szabó István, Pest vármegye közgyűlésének elnöke felelevenítette azokat a pillanatokat, amikor képzőművészként először táborozott itt, segítve a művésztelep nemzetközivé válását, majd később szervezőként és művészeti tanácsadóként tért vissza Szárhegyre. 

– Gyönyörű természeti környezetet és hagyományaikat megélő faluközösséget találtunk itt, igyekeztünk folytatni az elődök törekvéseit, hogy a faluközösséget is bevonjuk az alkotási folyamatokba. Ennek kiemelkedő példája volt, amikor egy indiai művész és a néhai cigány költő, Rafi Lajos édesapja közösen készítettek el egy munkát, de több esetben dolgoztak közösen a művészek asztalosokkal, ácsokkal, kovácsokkal – mondta el Szabó István.

Ferencz Zoltán, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ művészeti vezetője az elmúlt tíz évről, a tábor jelenéről és az elődök által felépített örökség továbbéltetéséről beszélt.

– Az utóbbi tíz évben 453 hivatásos képzőművész járt Szárhegyen, törekvésünk, hogy továbbra is szerves részei legyünk a nemzetközi képzőművészeti vérkeringésnek. Fontosnak tartjuk, hogy kapcsolatban legyünk és megismerjük a fiatal képzőművészeket, közös alkotásra hívjuk őket is minden évben – hangsúlyozta Ferencz Zoltán.

A jubileumi ünnepségen Benedekffy Katalin énekművész, Zarándy Ákos zeneszerző és a szárhegyi Kolcsár család vonósnégyese biztosította a zenei betéteket.