Az alkotók tervei szerint 2025 márciusában Romániában és Magyarországon is bemutatják a Bölöni László életútját, rendkívüli pályafutását feldolgozó filmet. Szabó Attila, székelyudvarhelyi dokumentumfilmes, az MTVA tudósítója, számos díjnyertes film alkotója (Úton-útfélen, Egy Isten, két nemzet, Méregzöld mesék) televíziósként kezdte pályafutását 2003-ban annak a Fazakas Szabolcsnak a „kezei alatt”, akit leginkább a Székelyföldi Legendárium világa és a Mini Erdély Park megálmodójaként ismerhetünk.
– Egyből a mélyvízbe kerültem, az Interfilm produkciós iroda, ahol kezdtem a pályámat, az összes magyarországi és sok romániai országos televíziónak küldött mindenféle híreket, riportokat, magazinműsorokat. Így az első évtől kezdve tulajdonképpen belekóstolhattam szinte minden műfajba – idézte fel a Hargita Népe érdeklődésére Attila.

A szakember az Interfilm 2005-ös megszűnését követően saját médiavállalkozást indított, és azóta a különféle magyarországi televíziókat tudósítják, 2010 óta az MTVA tudósítói. Dokumentumfilm-gyártással az ezredforduló után kezdett foglalkozni. Mint elmondta: riporterként, szerkesztőként rengeteget járt az emberek között, ismerte a problémákat, és számtalan olyan téma volt, melyek esetében azt érezte, hogy a három-négy perces televíziós műfaj túl szűk, és hosszabb hangvételre lenne szükség ezeket a dolgokat feldolgozni.
– Először elkészítettem a Szent hegy című filmet, amely apósom, Szeley-Szabó László által rögzített felvételek, illetve az általunk rögzített medvés konfliktushelyzeteket mutatta be. Ez volt az első film, ami sikereket is hozott. Lassan elindult a filmes karrier, és megjelent a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak a Média Mecenatúra programja, aminek keretében külhoni, tehát Kárpát-medencei filmesek is hozzáfértek valamilyen szinten a magyar állami támogatásokhoz. És akkor sok hasonszőrű kollégámmal együtt elkezdtünk dokumentumfilm-gyártásra pályázni – osztotta meg Attila. Mint hozzáfűzte, ezekben az években kezdődött szakmai kapcsolata Kollarik Tamással, aki a Bölöni Lászlóról szóló film másik rendezője, alkotótársa.
– Tamással baráti kapcsolat alakult ki köztünk,  és egy közös családi nyaralás alkalmával dobta fel a Bölöni-film ötletét. Első hallásra szinte őrültségnek véltem, belegondoltam abba, hogy miről is szól, kiket is kéne itt a kamera elé citálni, meg egyáltalán hogy fogjuk meggyőzni, hogy érdemes ebbe a projektbe belevágni – mondta el kezdeti kétségeit Szabó Attila. Ám az ötletet tett követte, Bölöni Lászlóval e-mail-ben felvették a kapcsolatot, bemutatták a stábot.
Itt ragadjuk meg az alkalmat, és mi is mutassuk be az alkotógárdát. Novák Tamás a film producere, Kollarik Tamás és Szabó Attila a forgatókönyvíró, rendező, a film zenei világát pedig Pacsay Attila, nemzetközileg elismert filmzeneszerző alkotta meg. Antal-Demes Szabolcs az egyik operatőr, aki kézdivásárhelyi, ám Visegrádon él, a másik operatőr a máréfalvi Simó Csaba, de jó néhány jelenet erejéig Szabó Attila is kamerát fogott. A budapesti Koch Simon és a székelyudvarhelyi Haáz Márton hangmérnökként dolgoztak a filmben.
– Miután megkerestük Bölönit, rá egy pár hétre felhívott telefonon, onnantól elindult a kommunikáció közöttünk. Ő nagyon maximalista ember, jóérzésű, de maximalista. Gondolom, ő is egy kicsit utánanézett, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, mit akarunk. Három évvel ezelőtt aztán leadta a producer a pályázatot, sikeresen pályáztunk a Nemzeti Filmintézetnél, és a lovak közé csaptunk – mondta el Attila a kezdetekről.
A munkamódszerekről részletekbe menően szót ejtettünk, lássuk, mit árult el beszélgetőtársunk a munkafolyamatokról! 
– Az utóbbi időkben szinte kizárólag szituációs dokumentumfilmeket készítettem. Nekem van egy ilyen mániám, hogy szeretem, ha a dokumentumfilm olyan, hogy aki leül és végignézi, játékfilmet lát. A jelenetek beszélnek, lehetőleg kerüljük a narratív dolgokat. Jó pár ilyen filmet készítettem is, mondhatom, hogy sikeresek lettek. Ennek a műfajnak viszont az a hátránya, hogy sokkal többet kell dolgozni, hisz rögzített valóságszeletekből gyúr­juk össze a történetet. Tamás meggyőzött nagyon gyorsan, hogy itt nem fogjuk tudni az egész filmet szituatív módon végigvinni több okból. Mindenekelőtt óriási sztárokkal kell szóba állni. Elképzelhető, hogy nem fogunk tudni most egy kávézóban másfél órán keresztül vacsorázni mondjuk Laci bácsival, hogy tudjunk egy filmesebb jelenetet felvenni. Emiatt bejött egy ilyen értékelő interjúszál is a filmbe, ami vezeti a nézőt. Ez lett a domináns, és természetesen rengeteg archív felvétel – osztotta meg Attila. Mint hozzáfűzte, éppen az archív anyagok felhasználása miatt van szüksége a produkciónak további támogatásra, hiszen azok felhasználásáért borsos árat kell fizetni.
És hogy mi fogta meg Attilát Bölöni László élettörténetében? Erre is választ kaphattunk. 
– A Steaua BEK-döntője idején, 1986-ban nyolcéves voltam, közvetítette élőben a televízió, tehát kivételes meccs volt. Ezek már azok az idők, amikor két-három órás televízióműsor volt, ha éppen volt áram. Számunkra Bölöni olyan volt, mint Ronaldo a mostani fiatalok számára. Gyerekkorunkban tényleg úgy néztünk rá, mint egy szupersztárra, és nemcsak mi, hanem az egész ország. Álomszerű, hogy az egykori, nagybetűs futballistáról filmet készíthetünk. Azt hiszem, motivációnak ez bőven elég, de természetesen focirajongó is vagyok. Úgyhogy óriási élmény volt Lászlót is kísérni, országokon, korszakokon, meg élethelyzeteken át, és ezzel a számtalan világsztárral interjút készíteni – mesélte lelkesen a film alkotótársa.
Attila a film alkotása során igyekezett a saját, erdélyi nézőpontját, szemszögét képviselni. Kollarik Tamással úgy érezték, erdélyi magyarként belülről sokkal jobban átlát bizonyos dolgokat.
– Másképpen éltem meg ezt a történetet, de ugyanakkor az is benne van, hogy túlontúl belülről látom a dolgokat, és ezért jó, ha van egy külső szempont is. Ezt a két rálátást kell ahhoz ötvözni, hogy a film egyensúlyban legyen tulajdonképpen – fogalmazott Attila.
Az alkotók számára kérdés volt az is, ki lesz a film célközönsége. Mint a szakember elmondta, ha csak az erdélyi magyaroknak készítenék a filmet, teljesen máshova tennék a hangsúlyokat, mint hogyha a bukaresti moziközönségre gondolnak. Ugyanakkor, hogyha valamelyik nyugat-európai országban nézik a filmet, akkor teljesen másképpen kell tálalni a Ceaușescu-korszakot, meg az akkori időket. 
– Ez volt a legnehezebb talán, hogy ezt a három szempontot tudjuk olyan szinten összehozni, hogy az erdélyi magyaroknak is azt mondja a film, amit mondania kell, a románok is sajátjuknak érezzék, és büszkén, könnyes szemekkel álljanak majd fel a mozi végén, ugyanakkor nemzetközi szinten is érthető legyen. Tamással írtuk a forgatókönyvet, rendeztük a filmet, a legtöbb jelenetnél, illetve interjúnál együtt voltunk. Azt hiszem, hogy minimális vitával, nagyon szépen meg tudtuk osztani a munkát, és valahogy sikerült egy irányba húznunk a szekeret – foglalta össze Szabó Attila.